Bevallom őszintén, Arany János mindig is a kedvenceim közé tartozott, de ahogy idősebb leszek, egyre inkább közel kerül hozzám. Talán nem véletlen, hogy az Arany-életregény kötetei közül a második áll hozzám közelebb.
Idén először tanítom Aranyt, és ilyenkor szeretem nemcsak a kötelező olvasmányokat, a műveket újraolvasni, hanem élvezettel bújom az internetet is, hogy a szerzőről, művekről milyen háttér-információkkal szolgál. Így találtam rá Cselenyák Imre művére. Kezdetben csak úgy olvastam, hogy majd a diákjaimnak ajánlhassam, hiszen mi újat tud nekem valaki mondani Aranyról?! De egyszer csak beszippantott a regény. Nem az újdonságai miatt, hanem az elevensége ragadott el, az, hogy Arany mellett, Petőfi, Jókai, Arany László és Juliska is életre keltek a lapokon. Nemcsak Arany életébe pillanthatunk be, hanem a 19. század maga jelenik meg előttünk színesen-szagosan, mint egy filmben.
A puszta véletlennek köszönhető, hogy éppen ősszel olvastam, amikor már nem olyan ragyogó a napsütés, már nem olyan tikkasztó a meleg, de egy illatos teával még olyan jó kiülni a kertbe és nézni az ősz színeit és illatozni a gyümölcseit. Szerintem Arany évszaka az ősz volt, a maga nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával, derűjével. Már fiatalként sem volt olyan "lánglelkű", mint legjobb barátja és költőtársa, Petőfi, inkább bölcsen, némileg koraéretten szemlélte a világot. Alakja már-már túl tökéletes volt, ezért is érezem remeknek, hogy Cselenyák leráncigálta a költőt a piedesztálról, és legalább egy-két gondolatban elkövetett csibészséget papírra vetett.
A kétkötetes regény Arany születésétől dolgozza fel a költő életét, egészen a haláláig. (Megjegyzem, egy kis kitekintést olvastam volna még, például, a temetéséről vagy arról, hogy mi lett Szél Piroska sorsa, de így is kerek a történet.) A könyv minden során érződik, hogy az író utánajárt, utánaolvasott mindennek, így számomra abszolút hiteles az életrajt és a korrajz. Nagyon örültem, hogy versek, idézetek is feltűnnek a kötetben (szerintem lehetne több is, de belátom, hogy az ifjú olvasóknak ennyi bőven elég lehet), és sorban megidéződnek Arany művei.
Tanárként mindenképpen ajánlom a könyvek olvasását, hiszen amellett, hogy hiteles, igaz történetet kapunk a kezünkbe, olvasmányos, eleven, hamar beszippantja az olvasót.
