Nyári olvasmányaim 3: Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

"Halkan százszor is elismételtem az “ anya “ szót, míg el nem vesztette minden jelentését, és puszta artikulációs gyakorlattá nem vált. Két élő anyám volt, mégis árván maradtam. Az egyik akkor engedett el, amikor még a nyelvemen volt a tej íze, a másik tizenhárom évesen adott vissza. Elszakadások, hamis vagy titkolt rokonságok, eltávolodások gyermeke voltam. Már azt sem tudtam, kitől származom. Tulajdonképpen ma sem tudom."

"Becsengettek. A folyosón a többiek messze elkerültek, mint egy idegent. A padra, ahová be akartam ülni, valaki láthatatlan címkét ragasztott, rajta a gúnynév, amely elterjedt a faluban, miután visszakerültem a családba: a visszaadott lány."

Ha jól emlékszem, ezt a könyvet nemcsak ajánlotta Csaba a Könyvelem csatornán, hanem egyenesen a kedvenceként tartotta számon. Nos, nem csodálom! Nekem is a nyár egyik meghatározó könyvévé vált, amit tényleg mindenkinek el kellene olvasnia. 

A nyár másik  "nagy élménye", hogy elkezdtem újra fogorvoshoz járni (hurrá!), és micsoda meglepetés: a könyv szerzője fogorvos! Számomra ez annyira meglepő információ volt, hogy mindenképpen meg szerettem volna osztani veletek is! Első könyve 49 éves korában jött ki (arra nincsenek adataim, hogy mikor írta), de már ez a két tény is rendkívül szimpatikussá tette őt számomra. 

A visszaadott lány, melyet 23 nyelvre fordítottak le, és mely elnyerte a Campiello-dijat, a 2021-es év egyik nagy szenzációja lett Magyarországon is, legalábbis könyves blogokat és vlogokat létrehozók között biztosan. És higgyétek el, tényleg nem véletlenül. Jómagam is csak szuperlatívuszokban tudok fogalmazni a regénnyel kapcsolatban. 

A regény főszereplője egy kislány, akit egyszer csak visszaadnak a nevelő szülei a valódi szüleinek. Egy kislány, aki alól teljesen kihúzzák a talajt, mert nemcsak a szüleit, az addigi biztonságos otthonát veszíti el, hanem a meglehetős kényelmet, az iskolatársakat, a barátokat, egyszóval mindent , ami fontos lehet egy ember életében. Szerencsére, mikor kiteszik a vér szerinti szüleinek házánál, az ajtóban a húga áll, Adriana, akivel véd- és dacszövetséget alkotva próbál túlélni, és beilleszkedni egy számára teljesen idegen világba. 

A történetet az ő szemszögéből követhetjük végig, mely sokkal személyesebbé , átélhetőbbé teszi az egész sztorit. Nem is marad szem szárazon, szerintem. Szívet melengető, ugyanakkor szívfacsaró is együtt lélegezni, együtt megismerni a világ két ennyire különböző pólusát, amit az egykori szülők gazdag, kulturált, városias környezete jelentett, valamint az új, falusias, elmaradott, sokszor visszataszító és primitív környezetet. 

Az írónő stílusa nagyon pőre, letisztult, mégis kiválóan érzékelteti a kitaszítottság, a kiszolgáltatottság, és olykor-olykor a megtalált boldogság pillanatát is. Mert nekem ez az életigenlés is benne van, amire talán éppen Adriana vezeti rá nővérét, és ne feledkezzünk meg az első szerelemről se.  Pietrantonio szinte már-már naturális részletességgel mutatja be a 70-es évek Olaszországát, nem titkol el semmit, nem biz sokat a képzelőerőnkre. Együtt sírunk, szomorkodunk ezzel a kislánnyal, akinek még neve sincs, sőt az osztálytársai a "Visszaadott lányként" hívják őt.  Némi vigaszt nyújthat, hogy a regény egy visszaemlékezés, igy tudjuk, hogy mégis sikerült kikecmeregni ebből a minden téren nyomorult, megalázó és kilátástalan helyzetből. 

A csupán 200 oldal körüli regény nagyon feszes tempót diktál, szikár mondatokkal, ugyanakkor garantáltan felkorbácsolja az olvasó érzelmeit.  Olyan mély kérdésekkel kell szembenéznünk, mint hogy mit jelent anyának lenni, ki az igazi szülő, milyen egy igazi család, milyen egy igazi család nélküli gyermek élete, és még megannyi más húsba vágó probléma. 

Ezt a regényt is nagy-nagy szeretettel ajánlom olvasásra! 

                         Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!📚

Nyári olvasmányaim 2. : Lisa Jewell: A fenti lakók

 

"– Minden könyv jò – válaszolta.
– Ez nem igaz – mondtam. – Olvastam már pocsék könyveket is. – Főleg az Anne otthonra talál járt az eszemben, ami előző félévben volt kötelező olvasmány, és szerintem ostobább és idegesítőbb könyvvel még nem találkoztam.– Nem voltak pocsék könyvek – mondta türelmesen Phin. – Olyan könyvek voltak, amik nem tetszettek neked. Ez nem ugyanaz. Csak azok a könyvek pocsékok, amiket annyira rosszul írtak meg, hogy senki sem akarja kiadni őket. Az a könyv, amit kiadtak, az valakinek „jó könyv” lesz."

Lisa Jewell: A fenti lakók című könyvét Csaba ajánlotta, a Könyvelem vlog tulajdonosa. Ő nagyon nagyra értékelte ezt a könyvet, igy én is örömmel vettem kezembe. És nem csalódtam! Ezúton is köszönöm, Csaba!

Ha van olyan zsáner, ami tipikusan csak nyáron kerül a kezembe, az a thriller. Valamiért év közben (talán a  munkámból kifolyólag is) klasszikusokat vagy kortárs szépirodalmat olvasok, thrillert inkább nézek, ha van rá időm. Szóval ez a könyv is várakozott az elolvasandó művek listáján egészen a csodálatos nyári vakáció idejéig. 

Lisa Jewell brit írónő, aki ontja magából a népszerűbbnél népszerűbb könyveket, melyek közül többet megjelentettek már Magyarországon is. Az általam ajánlott Fenti lakók a 21. Század könyvkiadó gondozásában jelent meg ekönyv formában is (éljen!!!). Mint már említettem az előző posztomban, nagyon szeretek nyáron ilyen formátumban könyvet olvasni, mert nem kell cipelni, ha nyaralni megyek, és a medence vagy a Balaton partján is könnyen előkapom és olvasom. 

 Az írónőről sok mindent nem sikerült kideríteni, de több videót is találtam a YouTube-on, ahol saját maga vall a könyveiről, munkásságáról (ezeket még nem néztem végig, bevallom, csak egyet-kettőt). Annyit érdemes róla tudni, hogy titkárnőként dolgozott sokáig, majd mikor munkanélkülivé vált, egy barátja biztatására 3 fejezetet megirt az ő könyvéből. Ez olyan jól sikerült, hogy elkezdett saját könyveket is írni, és ma már az írásból él Londonban, két gyermek édesanyjaként. 

A könyv 3 nézőpontból meséli el a történet, méghozzá a 3 főszereplőéből. Libby, a 25 éves átlag brit lány, aki konyhaberendezéseket árul, és akinek nincs más vágya, mint hogy teljesen átlagos élete legyen, férjjel, gyerekkel, és megélhetéssel. A születésnapján azonban értestést kap, hogy a valódi, vér szerinti szülei egy hatalmas házat hagytak rá London Chelsea negyedében (kb. mint nálunk a Rózsadomb). A másik elbeszélőnk, és számomra a legszimpatikusabb is, Lucy, aki egyedülálló anyukaként szó szerint tengődik Dél- Franciaországban, hiszen az utcán él. A harmadik narrátorunk pedig Henry, egy tizenéves srác, aki évtizedekkel korábbi időből szólal meg, és akinek a szüleié volt ez a gyönyörű épület, egészen addig, míg egy új család be nem költözött oda. Aztán persze ez a három szál fokozatosan egymásba ér, és megtudjuk, hogy mi történt Henryvel és családjával, hogy került utcára Lucy, és persze azt, hogy hogyan kerül a képbe Libby, és mi lesz a ház, valamint  a szereplők jövője. 

Érdekesség, hogy a történetet egy valódi nő inspirálta, aki Dél-Franciaországban egy elit tengerparti klubba surrant be két gyermekével, hogy a zuhanyzót használja. Ezt Lisa, az írónő, aki éppen ott nyaralt, látta, és annyira érdekesnek találta ezt a jelenetet, hogy elkezdett fantáziálni róla, és lám, egy teljes könyvnyi fantázia született belőle. Talán nem árulok el nagy titkot, de ez a jelenet bele is került  a könyvbe. 

A sötét múltat nagyon jól szimbolizálja az elhagyatott (vagy csak annak tűnő?) ház, melyben az izgalmas nyomozás elindul. A múlt utáni kutatás során elénk tárul sok-sok borzongató és nyugtalanító esemény, abúzus, lelki és fizikai terror, szabadság korlátozása, és megannyi más.  

Nagyon tetszett a könyv, de nem adnék rá 5 csillagot. Egyrészt számomra kevéssé volt thrilleres, nem izgultam nagyon az olvasás közben. Másrészről viszonylag könnyen kitaláltam a végét, és az események egy része is inkább hihetetlen volt számomra, mint a valóságban megtörténhető. 

 Ennek ellenére egy nagyon érdekes, nagyon jól megirt, és jól felépített, abszolút szórakoztató olvasmányról van szó, amit nem érdemes kihagyni, ha hozzájut az ember! 

Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!📚