A mai bemutatásra szánt könyv A tengerszemű hölgy, Jókai Mór egyik számomra különösen kedves műve. Ez a kötet már régóta ott állt a polcomon – tavaly kaptam az osztályomtól, ráadásul alá is írták. Egy teljesen hétköznapi napon lepték meg vele, éppen ezért számomra igazi kincs lett, amit biztosan örök becsben fogok tartani.
Most éreztem először újra azt, hogy Jókait szeretnék olvasni. Bevallom, A jövő század regénye nyáron kissé megviselt – nem tartozik a kedvenceim közé. Ehhez képest A tengerszemű hölgy üdítő élmény volt: könnyed, kedves történet, amelyben meglepő módon szinte teljesen hiányoznak a Jókaira jellemző hosszú leírások és terjengős monológok. Emiatt kifejezetten jól olvasható, akár azok számára is, akik egyébként nehezebben birkóznak meg a nagyregényeivel.
Persze akad benne kihívás is: a sok, ma már idegennek ható szó. Szerencsére én egy jegyzetelt, „Poket” kiadásban olvastam, ahol mindenhez magyarázat tartozik, ami nagyon sokat segített. Bár a kis méret miatt néha jól jönne egy erősebb szemüveg, mégis szeretem ezt a formátumot – könnyű, praktikus, akár zsebben is elfér.
Ez a kötet egyébként része annak az ötkötetes sorozatnak, amelyet a Jókai-bicentenáriumra adtak ki, és amelynek gerince együtt kiadja a „Jókai” szót. Már ezért is különleges helye van a polcon – és egyelőre ez lett a kedvencem közülük.
A regény egyik érdekessége, hogy könnyű belecsúszni abba az érzésbe: amit olvasunk, az szinte életrajz. Én ilyenkor mindig azt mondom a diákjaimnak: az író egy kicsit olyan, mint a bűvész – mindig van benne egy kis „csalás”. Ma talán autofikciónak neveznénk ezt a művet: valós életrajzi elemek keverednek benne a képzelettel.
A történetben megjelenik a fiatal Jókai, valamint olyan alakok és események, mint Petőfi Sándor, Szendrey Júlia, a Márciusi ifjak, vagy akár 1848. március 15-e. Ezek mind valós történelmi háttérként szolgálnak, miközben a cselekményt átszövi a titokzatos Tündérszemű hölgy, Erzséke története.
Ez a nőalak különösen izgalmas: a 19. századi normákhoz képest rendkívül szabad és öntörvényű. Kilép a társadalmi keretek közül, házasságokat hagy maga mögött, saját útját járja – és mindezt úgy, hogy közben a narrátor empátiával és szeretettel tekint rá. Ma talán furcsának tűnhet ez a sors, de éppen ezért izgalmas: sokat elárul arról, mennyire nyitottan gondolkodott Jókai a női szerepekről és az emancipációról.
Összességében ezt a regényt mindenkinek ajánlom: a Jókai-rajongóknak éppúgy, mint azoknak, akik eddig nehézkesnek érezték a műveit. Rövid, lendületes, gyorsan olvasható – és közben mégis sokat ad.
Végül pedig: köszönöm Jókainak ezt a történetet, és külön köszönöm az osztályomnak ezt a különleges ajándékot. Remélem, ők is olyan szeretettel adták, amilyen szeretettel én gondolok rájuk minden alkalommal, amikor ránézek a polcon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése