"Mondom a mesét! Az igazságról szól, vigyázz" Amikor olvastam a regényt, már tudtam, hogy ezzel az ikonikussá vált mondattal fogom kezdeni a könyv bemutatását. Az igazságról szól Finy Petra Kerti szonátája is, ahogy a Marlenka is, az igazságról, mely "legnagyobb kincsünk", de amelyik fájdalmasan a húsunkba is mar.
A regény 1987-ben játszódik, abban az éveben, amikor 12 éves voltam. Sok mindenre emlékszem, hogy mi is történt velem akkoriban, de azokra a rémségekre, amik a szerző könyvéből előbújnak, szerencsére nem. Nekem talán szerencsém volt, és megkímélt a rokonság a "beavatástól", talán túl kislány és túl naiv voltam, hogy az élet kevésbé derűs oldalát észrevegyem. Éppen ezért volt számomra rendkívül izgalmas a könyv, hiszen én is ebben a miliőben nőttem fel, és most a regény révén beavatódtam. És közben hálát adok a sorsnak, hogy ez így történt, és nekem nem kellett egy olyan világban rettegnem, ahol a besúgás mindennapos esemény volt, ahol az ember nem tudhatta, ki a barát, ki az ellenség.
A történelmi háttér előterében mindig az átlagemberek vannak, akik dolgoznak, esznek-isznak, szeretnek. A kerti szonáta is ezekre az emberekre fókuszál, megmutatva, hogy egy átlag emberből is lehet névtelen hős, csak kitartás, jellem, gerincesség kell hozzá.
Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy mennyire kiválónak tartom Finy Petra könyveiben a női lélek, a női sors ábrázolását. Ezt itt is el lehet mondani. Kedvenceim az idős testvérpár voltak, akiknek a kertje nemcsak a címadásban segített, hanem fő szimbólumként végigvonul az egész regényen.
A növényeknek is végig nagyon hangsúlyos szerepük van, gondoljunk csak a citromfára, ami önkéntelenül is előhívja a Tanú című film citromos jelenetét, és egyáltalán az ott megjelenített politikától átszőtt életet. Talán nem véletlen, hogy az egyébként gyönyörű borítón is a citrom van.
A narráció, a regény szerkesztése most is zseniális. Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy bomlik ki a cselekmény, nemcsak a jelen, de a múlt is, és felsejlik a lehetséges jövő is. Nagyon élveztem olvasás közben a regényben megjelenő különböző szövegek összeolvadását, mely mélységet, többletjelentést ad a cselekményhez.
Nekem eddig ez a kedvenc Finy Petra-regényem, szinte le sem tettem, úgy olvastam végig. Mindenkinek ajánlom, kamaszoknak is. Hiszen számukra ez már történelem.
Tanárként az adott korszak bemutatására rendkívül jó regénynek tartom, ezenkívül az intertextualitás lehetséges formáit mutatnám be a tanítványaimnak. Jó példa a szimbólumok pl. kert megbeszélésére is.
5/5
