A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 6., szombat

Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága. Regény az anyák megmentőjéről

 Semmelweis neve egykor nagyon sokat fordult meg a fejemben pontosan 20 évvel ezelőtt, amikor  a róla elnevezett kórházban hoztam világra a nagyobbik gyermekem. Akkor hálát adtam neki is, amiért a gyermekágyi láztól legalább nem kell rettegnem (úgyis volt elég más). Aztán elfeledkeztem róla. Egészen 2023-ig, amikor is megjelent Koltai Lajos filmje, a Semmelweis. Moziban voltam és ez volt az egyik filmbeharangozó. Már akkor tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell! Nem is csalódtam, gyönyörű film. Hatalmas színészi munka, rendezés, elragadó jelmezek, díszletek, figyelemreméltó, izgalmas történet. Egyszóval magával ragadott, és azóta Semmelweis-lázban égek. 

Aki ismer, tudja, hogy ha történelmi ihletésű mű kerül elém, legyen az könyv vagy film, egyből utánajárok, kutatok a neten, mindent elolvasok a témában. (Na jó, csak azt, amire van időm, de elég jól hangzott, nem?) Nem szaporítom a szót, Gárdos Péter regénye volt az első, amit  a témában elolvastam, és mivel ugyanolyan nagy  hatással volt rám, mint maga a film, így itt a helye a blogban!

A gyönyörű hangú Gárdos Péter (hallgassátok meg egyszer, elképesztő orgánuma van) regénye 2022-es, úgyhogy ideje volt a kezembe venni. Az biztos, hogy a 2023-as év utoljára olvasott könyve, de a top 5-ben is benne van. Nemcsak olvasmányos, hanem számos ponton hiteles is, amit Gárdos  a regényírást megelőző kutatásának köszönhetünk. Ez az a könyv, amit nem lehet letenni, pedig Semmelweis életének főbb pontjait talán mindenki ismeri. Ez az igazi írói varázslat, elmesélni egy olyan történetet izgalmasan, az olvasó figyelmét végig lebilincselve úgy, hogy a végkifejlet mindenki számára ismert. 

A regény Semmelweis gyerekkorától kezdve kíséri el az anyák megmentőjének életét egészen a haláláig. Ebben különbözik a filmtől, ahol csak az 1847-es évet láthatjuk. Ugyanakkor a könyv is szinte filmszerűen sodró lendületű, egyáltalán nem lassú vagy unalmas. Nekem folyton az járt az eszemben, hogy mennyire ismétli magát a történelem, mennyire nem változott a világ. Az emberi irigység, az ego még mindig próbálja visszahúzni  a nagyszerű embereket, a zsenik élete még mindig nem könnyű, még mindig furcsán nézünk azokra az emberekre, akik körmükszakadtáig küzdenek az igazukért, és bizony nehezen ismerjük be, hogy nem mi vagyunk a győztes oldalon. Semmelweis igazi, hivatásának élő ember volt. Ember minden tekintetben, hiszen azt sem a könyv, sem a film nem titkolja el, hogy nem volt könnyű, simulékony személyiség. A célért mindent feláldozott, és nem kímélte a körülötte levőket sem.  

Természetesen azért vannak a könyvben fiktív szereplők, elemek is, de ez nem elvesz, hanem hozzátesz a történethez. Nagyon jó olvasni ezt a történetet, még akkor is, ha a befejezés tragikus. Gárdos tényleg emberként tudta megjeleníteni Semmelweist, akivel minden gyarlósága ellenére együtt tudunk érezni. Ennek ellenére senki ne várja, hogy hőst csinál belőle, mintahogy tette sokáig  a közvélemény, hiszen nem lehet hős az, aki elmegyógyintézetben hal meg, nem hősi, ha valakinek nem működik a házassága. Könnyen ráfogjuk a körülményekre, hogy a felfedezése azért nem lett korában világhírű, mert a gonosz bécsi, és még gonoszabb magyar orvosok nem akarták elismerni, féltékenyek, irigyek voltak. Biztos ebben is van valami, de ma már tegyük hozzá azt is, hogy ő maga nem publikálta eredményeit 15 éven keresztül. Hogy miért? Ma már nem tudni, egyesek szerint (erre utal a könyv és a film is) diszgráfiával küzdött. Igen, az anyák megmentőjének van egy másik, kevésbé mutogatni való oldala is, de nekem ezzel együtt hiteles, érvényes a történet. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, annál is inkább, mert Semmelweis történetét mindenkinek ismernie kell, magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. Az UNESCO 2013-ban a világemlékezet részévé nyilvánította Semmelweis gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezését. Hiszek benne, hogy az ő életéből rengeteget lehet tanulni a fertőtlenítő kézmosáson kívül is! 



2021. augusztus 14., szombat

Finy Petra: Kerti szonáta

 "Mondom a mesét! Az igazságról szól, vigyázz" Amikor olvastam a regényt, már tudtam, hogy ezzel az ikonikussá vált mondattal fogom kezdeni a könyv bemutatását. Az igazságról szól Finy Petra Kerti szonátája is, ahogy a Marlenka is, az igazságról, mely "legnagyobb kincsünk", de amelyik fájdalmasan a húsunkba is mar. 

A regény 1987-ben játszódik, abban az éveben, amikor 12 éves voltam. Sok mindenre emlékszem, hogy mi is történt velem akkoriban, de azokra a rémségekre, amik a szerző könyvéből előbújnak, szerencsére nem. Nekem talán szerencsém volt, és megkímélt a rokonság a "beavatástól", talán túl kislány és túl naiv voltam, hogy az élet kevésbé derűs oldalát észrevegyem. Éppen ezért volt számomra rendkívül izgalmas a könyv, hiszen én is ebben a miliőben nőttem fel, és most a regény révén beavatódtam. És közben hálát adok a sorsnak, hogy ez így történt, és nekem nem kellett egy olyan világban rettegnem, ahol a besúgás mindennapos esemény volt, ahol az ember nem tudhatta, ki a barát, ki az ellenség. 

A történelmi háttér előterében mindig az átlagemberek vannak, akik dolgoznak, esznek-isznak, szeretnek. A kerti szonáta is ezekre az emberekre fókuszál, megmutatva, hogy egy átlag emberből is lehet névtelen hős, csak kitartás, jellem, gerincesség kell hozzá. 

Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy mennyire kiválónak tartom Finy Petra könyveiben a női lélek, a női sors ábrázolását. Ezt itt is el lehet mondani. Kedvenceim az idős testvérpár voltak, akiknek a kertje nemcsak a címadásban segített, hanem fő szimbólumként végigvonul az egész regényen. 

A növényeknek is végig nagyon hangsúlyos szerepük van, gondoljunk csak a citromfára, ami önkéntelenül is előhívja a Tanú című film citromos jelenetét, és egyáltalán az ott megjelenített politikától átszőtt életet. Talán nem véletlen, hogy az egyébként gyönyörű borítón is  a citrom van. 

A narráció, a regény szerkesztése most is zseniális. Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy bomlik ki a cselekmény, nemcsak a jelen, de a múlt is, és felsejlik a lehetséges jövő is. Nagyon élveztem olvasás közben a regényben megjelenő különböző szövegek összeolvadását, mely mélységet, többletjelentést ad a cselekményhez. 

Nekem eddig ez a kedvenc Finy Petra-regényem, szinte le sem tettem, úgy olvastam végig. Mindenkinek ajánlom, kamaszoknak is. Hiszen számukra ez már történelem. 

Tanárként az adott korszak bemutatására rendkívül jó regénynek tartom, ezenkívül az intertextualitás lehetséges formáit mutatnám be a tanítványaimnak. Jó példa a szimbólumok pl. kert megbeszélésére is. 

5/5




2021. augusztus 10., kedd

Finy Petra: Marlenka

  Finy Petrától ez a harmadik könyvem. Az Akkor is és a Kerti szonáta után szerettem volna megismerni az írónő többi művét is. Aki ismer, tudja, hogy Szabó Magda számomra etalon, és Finy Petra írásai nekem megidézik az ő szellemét. Egyrészt a stílusa miatt, mindketten választékos nyelven, líraian tudják megszólaltatni történeteiket. A megálmodott miliő a szemünk előtt válik élővé, a nők ábrázolása pedig kiemelkedő. 

A Marlenka egy család történetét mutatja be nekünk, méghozzá különös módon. A családhoz ugyanis nemcsak az anyuka és a gyerekei tartoznak, hanem a már elhunyt rokonok is. Egyfajta generációs regényként is tekinthetünk a regényre.  A generációkat pedig nemcsak a családi kötelék, hanem egy múltbéli , fel nem dolgozott trauma tartja fogságban, melyet Marlenka anyukájának szellemétől tudhatunk meg. 

Az egykori nyilasok által elkövetett megbocsáthatatlan, kegyetlen bűnök légiesen, nagyon finoman, szinte csak utalásszerűen vannak feltüntetve a regényben mégis hangsúlyosan, ami Finy Petra zsenialitását mutatja meg.  

(OFF: Jómagam alig tudtam valamit a nyilasokról. Abba a generációba tartozom, akiknek a 2. világháború eseményeinél véget ért a történelem az iskolai órákon, mert éppen nem lehetett eldönteni, hogy mit és hogyan tanítsanak szegény tanáraink nekünk. Így ezek a lebegtetett, de mégiscsak borzadállyal teli utalások kíváncsivá tettek, és elkezdtem utánanézni a témának. Többek között elém került Zoltán Gábor : Orgia c. könyve, és A gyilkosok emlékműve c. film, melyek nem éppen finoman mutatják be ezeket a kegyetlen embereket. Bevallom, két éjjel nem aludtam a könyv után, melyet kifejezetten csak erős idegzetű és felnőtt embereknek ajánlok!)

A regény sodró lendületű, az ember alig várja a folytatást. Izgalmas játék "helyrerakni", hogy mikor melyik szereplőről van szó, főleg a könyv elején. 

A szereplők kedvesek, szerethetőek voltak, még a "rosszfiú", Cipzár is, akinek szintén bepillanthatunk egy kicsit az életébe. Cipzár története is megérne egy misét regényt.

Ami kevésbé fogott meg, az a valóságtól való elrugaszkodása, például a fákon közlekedő fiatalemberek látványa, mely hihetetlenül furcsa. Ezek kissé meseszerűvé tették a történetet, és eltávolított tőle, pedig egyébként jó belehelyezkedni. 

Összességében a Marlenka egy kedves, lírai történet, melyet jó szívvel ajánlok mindenkinek!

Tanárként: csak középiskolásoknak ajánlanám. Amivel lehetne foglalkozni a regény kapcsán:

  •  a múlt hatása a családokra, az utódokra
  • családregény, fejlődésregény, generációs regény

„Akármilyen erősen is csimpaszkodik rám a múlt… Mostantól csak előrenézek, és igenis észreveszem a jelent. Elég volt ebből az állandó múltba merengésből!”

5/4,5


Claire Keegan: A csendes lány

 Egy nagyon kedves barátnőm ajánlotta Claire Keegan Csendes lány című kisregényét. Azért is örültem különösen ennek az ajánlásnak, mert éppe...