Jeanine Cummins: Amerika földje

 Tavaszi szünet előtt egy nagyon kedves kolléganőm adott kölcsön egy könyvet, azzal az üzenettel, hogy ez egy igazi „szünetes könyv”, biztos élvezni fogom. Kívánom, hogy így legyen a lottón is ötöse, mert valóban nagyon élveztem, és tényleg, nem is jöhetett volna jobbkor.

Miközben szervezem az osztálykirándulást és a ballagást, készülök a vizsgáimra, egyetemi órákat hallgatok, beadandót írok, és a gyerekkel készülök az érettségire, tényleg nem akartam semmi mást már, csak szórakozni. Ez a könyv pedig megadta ezt.

Jeanine Cummins Amerika földje (angolul: American Dirt) című regénye egy modern kori kalandregény, és mint ilyen, izgalmas, fordulatokkal teli. A történet nem is kezdődhetne több feszültséggel: a mexikói kartell egy teljes családot kiirt egy születésnapi partin – gyerekeket, nagyszülőket, válogatás nélkül. Mindössze két embernek sikerül elrejtőznie: egy anyukának és nyolcéves fiának. Lydia és Luca hamar ráébrednek, hogy egyetlen esélyük a túlélésre, ha elhagyják az országot. Feltűnés nélkül pedig ezt csak egy módon tehetik meg: illegálisan, a többi mexikói migránssal együtt, a La Bestia nevű halálvonaton.

Ezzel veszi kezdetét az a fordulatokkal teli, izgalmas utazás, amelynek során más migránsokat, sorsokat ismerhetünk meg, miközben lerágjuk a körmünket izgalmunkban, hogy vajon épségben megérkezik-e mindenki az álmok és a szabadság földjére, az USA-ba.

Számomra azért volt különleges a könyv, mert erről a témáról nem nagyon olvastam még, főleg nem a migránsok szemszögéből. Maga a szó is már erősen pejoratív tartalommal teli, a regényben pedig kifejezetten szerethető alakok vannak, akikkel nagyon könnyű azonosulni.

Ráadásul, bár borzasztó ebbe belegondolni, mi is kerülhetünk ilyen vagy hasonló helyzetbe.

Amit nem gondoltam volna: nemcsak sikerregény volt (maga Oprah Winfrey is beválasztotta az általa ajánlott könyvek közé), hanem botránykönyv is egyszerre. Ugyanis a latino írók tiltakoztak az ellen, hogy egy nem latin-amerikai író témája legyen egy teljesen más kultúra megjelenítése. Nem érzik hitelesnek, inkább csak felszínes ábrázolásnak.

Ráadásul azt is nehezményezték, hogy a latin-amerikai írók háttérbe vannak szorítva az észak-amerikai írókkal szemben. Véleményem szerint ez utóbbiban igazuk lehet, de az első kritikát nem igazán értem. A könyv a maga műfajában remek, nem kell tőle többet várni. Miért is kellene egy izgalmas kalandregénynek teljesen, szinte dokumentumszerűen hitelesnek lennie?

Szóval, ha izgalomra vágysz, egy olyan könyvre, amit nehéz letenni, és szinte egy szuszra el lehet olvasni, akkor ez a te könyved!

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

 Nagyon régóta várt a polcon az elolvasásra Kazuo Ishiguro: Napok romjai című könyve, de eddig nem volt alkalom vagy idő, hogy levegyem onnan. Most is nevetségesen prózai oka volt annak, hogy elolvastam. Kórházba kerültem és olyan könyvre volt szükségem, ami szó szerint elég könnyű ahhoz, hogy fekve is tudjam olvasni.

A Nobel-díjas, japán származású író 6 éves kora óta él Nagy-Britanniában, de a könyv alapján azt kell, hogy mondjam, angolabb könyvet írt a tősgyökeres angoloknál. 

A regény, az író saját bevallása szerint, mindössze 4 hét alatt született, ami szinte hihetetlen, de bravúros teljesítmény.  Nyelvezete ugyanis olyan kifinomult, arisztokratikus, amivel ritkán találkozik még a rendszeresen szépirodalommal foglalkozó olvasó is. 

Maga a történet nagyon egyszerű: egy ősi, angol kastély komornyikja hatnapos utazást tesz Angliában, melynek egyik célja a volt munkatársnőjének, Miss Kentonnak meglátogatása. Az utazás során Mr. Stevens visszaemlékezéseit olvashatjuk, apjáról, fiatalkoráról, egykori munkaadójáról. A külső utazás így válik egyben belső utazássá. Ha elképzelem, hogy a tanítványaim kézbe veszik ezt a könyvet, szinte biztos vagyok benne, hogy unalmasnak találnák. Talán nem is az ő korosztályuknak való, hiszen nekik még a jelen és a jövő az érdekes, nem a múlt vizsgálata. A régebb óta fiatal olvasónak azonban mindenképp alapot adhat arra, hogy Mr. Stevens-el együtt a múltba tekintsen, és olyan kérdésekről gondolkodjon, mint a múltban elkövetett hibák, a megbánás, a továbblépés. 

Főszereplőnk a komornyik szerepét a magánember elé helyezi mindig, minden körülmények közt. A méltóság fogalma hatja át minden cselekedetét. Ez azzal jár, hogy Stevens feladja azt, ami az embert emberré teszi, vagyis a megélt érzelmeket. Mindent a betöltött munkakörének, és ennek a munkakörnek a vélt vagy valós elvárásainak rendel alá. Sem a szerelem, sem a halál nem tudja kirángatni ebből a megkövült helyzetből. 

Számomra sokszor komikus volt Mr. Stevens szolgaisága, az hogy mindenáron méltóságteljesebb és arisztokratább akart lenni a született nemeseknél. Ennek ellenére szánalmat is éreztem iránta, hiszen az életét vesztegette el a folyamatos megfelelése által.

Ha valaki szeretne egy letűnt kor milliőjébe csöppenni, és egy ízig-vérig angol környezetben eltölteni egy kis időt, annak szívből ajánlom ezt a könyvet.

A mindenség szerelmese - Juhász Ferenc 90

"A költő nem tesz mást csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot, és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak."

Ez a könyv maga a csoda! Nemcsak azért, mert igazi meglepetésként, dedikálva érkezett hozzám! Hanem csoda önmagáért is!

Először is vegyük az írókat: Juhász Ferencné, a költő özvegye, valamint Juhász Anna és Juhász Eszter, a lányaik. Ha csak ezt a tényt nézzük, akkor már sejthetjük, hogy ez valami rendkívül különleges alkotás. Hiszen ki ismerhetné jobban Juhász Ferencet, mint  közvetlen családtagjai?! Mélyen megtisztelő, hogy betekintést nyújtanak nemcsak a költőzseni irodalmi munkásságának világába, hanem az igazi intim pillanatokba is.  A könyvhöz tartozik egy CD is, amin egy film is van Juhász Ferenc életéről és csodálatos költészetéről, megható, privát, bensőséges  pillanatokkal, visszaemlékezésekkel, fennmaradt filmrészletekkel. 

 

Maga a könyv önmagában is gyönyörű! Nemcsak külsőségeiben, pedig az sem megvetendő, de a tartalmát illetően is. A kötet négy, jól elkülöníthető részben mutatja be Juhász Ferencet, más-más oldalról felvillantva élete fontosabb pillanatait. 

A legelső részben Juhász Anna beszélgetését olvashatjuk édesapjával. Ezt követően a pályatársakkal, barátokkal való kapcsolatáról mesélnek a szerzők. Olyan óriások kerülnek sorra, mint Pilinszky János, Weöres Sándor, Kassák Lajos, Tamási Áron, Illyés Gyula, és természetesen a két legjobb barát, Hantai Simon és Csernus Tibor. Már ez a rész is felér egy irodalomtörténeti barangolással. 

A következő, harmadik részben azonban fejest ugorhatunk az igazi, nagybetűs irodalomba, Juhász Ferenc költészetébe. A legszebb verseit kötötték egy csokorba a hölgyek, köztük A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címűt, de a Babonák napja: csütörtök, amikor a legnehezebb, vagy az Ady Endre utolsó fényképe is elolvasható itt. 

Végül az emlékezések sorát a kortárs irodalom nagyágyúinak írásai zárják: Dragomán, Bartis, Szabó T. Anna, Grecsó, csak, hogy néhány nevet említsek. Versek, emlékek, személyes kötődések sora zárja a kötetet. 

A szöveget rengeteg fotó illusztrálja, melyek közül sok a költő hagyatékából származik, teret adva az olvasónak, hogy bepillantást nyerjen Juhász Ferenc magánéletébe is. 

Azt gondolom, hogy ez a könyv és a film méltó megemlékezés egy olyan költőről, akinek a versei nemcsak a szerelem, hanem a világ mindenségét is hordozzák. Olvassátok és szeressétek!