Szabó Magda: Freskó

"Jó kis temetés lesz, csak ne tartson nagyon sokáig."

 Számtalanszor megnézegettem a könyvesboltban a Szabó Magdának szentelt polcot, és mindannyiszor megállapítottam, hogy már az összes regénye megvan nekem otthon, és mindegyiket olvastam. Mégis vissza-visszatértem, mintha mágnesként vonzana. Aztán egyszer csak villámcsapásként ért a felismerés, hogy a Freskó nincs meg. Épp a Freskó, mely első regénye, és mely híressé tette! Nyomban be kellett szereznem, és persze el is olvasnom! 

A történet középpontja az elmebeteg, sok éve intézetben élő Edit temetése, melyre összegyűlik a család, és ahová megérkezik a család fekete báránya is, Annuska. Annuska, aki nem akarja, és nem is képes elfogadni a család kővé merevedett szabályrendszerét, aki a művész lelkével nem tud belesimulni ebbe a zárt, fullasztó környezetbe. Megszökik, és Pesten új életet kezd. 

Látszólag egyszerű a történet, meghal valaki, és el kell temetni. Bár Szophoklész óta nagyon jól tudjuk, hogy ez nem olyan egyértelmű. Mint ahogy itt sem az: temetés, lezárás helyett éppen az ellenkezője történik, a múlt újra élővé válik, ahogy a családi élet is megelevenedik Annuska érkezésesével. 

 A regény során megismerjük minden szereplő életét, és jelenük mellett bepillantást nyerhetünk múltjukba is. Megismerjük a zsarnok, és csak a püspökségért élő nagyapát, aki a saját anyósát is utcára dobja, ha úgy tartja kedve. A fogadott fiút, aki a saját családját is meglopja. A feleséget, aki nem mer szólni semmiért, akinek az élete alárendelődik az apának, majd a férjnek, és akinek egyetlen vigasza, társa a lánya. És persze ott van, Anzsu, aki a legkedvesebb, legszerethetőbb figura a regényben, és Annuska, aki nekem a szabadság, a függetlenség jelképe is. 

Szabó Magda zsenije ebben rejlik: egyetlen eseménybe, egyetlen napba tudja belesűríteni egy család életét, minden eltemetett titkával, múltjával együtt. Talán lehet ez is az üzenete a regénynek: a múlt, a család mindenki életében kulcsszerepet játszik, és mindannyiunk életét befolyásolja. 

Szabó Magda egyik regénye sem könnyű olvasmány, kissé nyomasztóak is, de nekem mindig nagy-nagy gyönyörűség olvasni őket, annyira hitelesek, annyira értők. 

Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok (Karácsonyi írások)

 Mivel mindjárt itt a karácsony, egy karácsonyi könyvvel készültem mára. Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok című, karácsonyi írásokat összegyűjtő kötetéről írnék pár sort. 🎄🎄🎄

A könyv 2019-ben jelent meg a Libri és a Jaffa Kiadó gondozásában mint Libri karácsonyi díszkötet. Imádom ezeket a kiadványokat, szerintem csodálatosan szépek. Éppen kézbe illőek, nem túl nagyok, nem túl kicsik. Az illusztrációk mindig lenyűgözőék, és a könyv belseje is mesés. (Már nagyon bánom, hogy nem vásároltam meg az összeset....)

Szabó Magda nagyon-nagy kedvencem. Szerintem már említettem, hogy az Abigél olyan nagy hatással volt rám anno, gyerekkoromban, hogy nemcsak olvasóvá váltam, hanem a tanári pályára is akkor kezdtem el készülődni. Ha nem is minden regénye, írása a kedvencem, ő maga mindenképpen az. Csodálatos írónő, akinek minden sora még halála után is erkölcsi útmutató, lélekemelő és elgondolkodtató olvasmány. 

Amikor megjelent ez a válogatáskötet, nem volt kérdés, hogy be kell szereznem, azonban vártam karácsonyig az elolvasásával (na jó, adventig). Tudtam, hogy kell valami, ami megteremti bennem a karácsonyi hangulatot. Így is lett. Igazi, ünnep előtti könyv ez a kötet. 

A Daloljanak itt angyalok vegyes válogatás, értem ez alatt, hogy nemcsak próza került bele, hanem két vers is, amely keretet is ad a novelláknak, elbeszéléseknek, írásoknak. A prózai alkotásokat három részbe sorolta be a  könyv szerkesztője. Az első leginkább Szabó Magda gyerekkori emlékeibe enged bepillantást. (Bevallom, nekem ez a rész a kedvencem, még akkor is, ha az írások nagy részét már ismeretem, hiszen más kötetekben már megjelentek.) A második és a harmadik rész inkább elgondolkodtató írások gyűjteménye. Ezekhez a szövegekhez valóban nehezebb kapcsolódni, azt érzem, hogy az itt jelen lévő írásokhoz valamiféle korral együtt járó bölcsesség, élettapasztalat kell. Ha fiatalabbként olvasom ezt a kötetet, biztos én is hiányérzettel rakom le, de így, középkorúként már sok-sok élmény köt ezekhez az írásokhoz is. 

Hiszem, hogy a karácsony sokféle lehet, és hogy a lényeg nem az ajándékok, a feldíszített fa, vagy a ki nem repedt bejgli, hanem az együttlét, az egymás iránti szeretet megélése, annak a megtapasztalása, hogy nem vagyunk egyedül ezen a földön, van, aki vigyáz ránk, és gyermekeként szeret bennünket. Ehhez persze az kell, hogy az ember képes legyen elengedni a külvilág elvárásait, amit csak mondani könnyű, de megcsinálni őrült nagy munka. Képessé kell válnunk magunkon kívül is figyelni, és a karácsony valódi csodájának utat adni.

 Szabó Magda megélt karácsonyai is ilyenek, látjuk őt gyerekként, aki ajándékot ad a hóembernek, vagy éppen eladja a nem annyira kedvelt nagynéni ajándékát az ékszerésznek, de megismerhetjük azt a karácsonyt is, amit egy szállodai szobában tölt New Yorkban, mert szeretett férje élet és halál közt lebeg a kórházban. De ott lehetünk a terített asztal mellett is, amit csak egy ember ül körül, az írónő, de a lelkében ott van vele a család is. Ez utóbbi történetek nemcsak megríkattak, de azt az érzést is előhívták belőlem, hogy igen, magányosan is lehet, sőt kell ünnepelni. Felnőttként, idős emberként , magányosként, szomorúként is meg kell találni azt, ami ünneppé teszi a hétköznapokat, ami a karácsonyt valódi karácsonnyá teszi. 🎄🎄🎄

Egyik írásában így vall erről Szabó Magda: "Az ünnep, az Ünnep, amit vártam, aminek fogadására készültem, hirtelen belépett az ajtón; havas volt, kipirult, hideg, s hirtelen kézzelfogható, elérhető közelségben állott mellettem, mint valami élőlény... Az élmény, hogy nem vagyok már gyermek, a hogy attól a pillanattól fogva, melyben mások magányához és szomorúságához tudom idomítani életem egy szeletkéjét, az ünnephozó szarvaskák szánkóján hirtelen tovacsilingel a gyermekkorom, szédítő volt, megríkató, felemelő. "

A könyv hátsó borítóján ezt olvashatjuk: A Daloljanak itt angyalok igazi ajándék nemcsak a szellemnek, de a léleknek és a szívnek is." Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, és azt gondolom, hogy ez a kötet is olyan lesz, amit évről-évre elő fogok venni karácsonykor, és meggyőződésem, hogy minden alkalommal más és más írás lesz az, ami megrezegteti a szívem és a lelkem.