Költővel nem járnék

 Édes kis gerlicém, Júliám, hogyan és miként vagy?

Majd vártam, hogy e csodás masina új magyar nyelvre fordítsa szerelmetes szavaim. ...

 De a mondat, amit az enyémért cserébe kaptam, oly rövid volt, oly kopár, szinte szavalhatatlan:

Mizu, Juli? Szitu?

Mizu, Juli? Ennyi? Ez maradt belőle? Ily rövid szavak még hatnak némely nőre? Vagy úgy értik, hogy mizu, hogy mi zúg a szívedben? Mátkádat átkarolni szitával megy könnyebben?

(Gévai Csilla)

Már egész gyűjteményem van a Tilos az Á könyveiből. Nem véletlenül. Egyrészt szívügyem, hogy tanítványaimnak minőségi, de élvezhető irodalmat adjak a kezébe, másrészt pedig jómagam is élvezem  ezeket a könyveket. Enélkül nem is ajánlanám. ;)

Az utóbbi időben két kötetet is beszereztem, a Viszek egy szívet című versantológiát, és a Költővel nem járnék című gyűjteményt, mely 15 novellát tartalmaz. Mindkettő a szívemhez nőtt, bevallom. Az előbbiről már írtam ajánlót, itt az ideje, hogy bemutassam a másikat is nektek. 

A Költővel nem járnék antológia kortárs szerzők írásait gyűjti csokorba, melyek fő témája Petőfi Sándor. Petőfi a legnépszerűbb, legismertebb, legtöbbet szavalt költőnk, akivel már az óvodában megismerkedünk. Idén, a bicentenárium alkalmából pedig valóban lerágott csont lett (bocsi, Sándor). Szerintem nincs széles e hazában olyan közoktatási intézmény, ahol ne szerveztek volna valamilyen versenyt, kiállítást, megemlékezést Petőfi kapcsán. Nos, amikor már úgy érzed, kedves olvasó, hogy elég volt, nem bírod tovább, na akkor jött el ennek a kötetnek az ideje. 

Ugyanis a szerzők bátran nyúlnak a témához, a költőhöz, vagy legalábbis ahhoz a költő-képhez, amit iskoláskorunk óta belénk neveltek. Petőfit lerángatják a piedesztálról, Balássy Fanni novellájában szó szerint lelép a talapzatról, hogy szembenézzen az őt ért kritikákkal. De van itt instaköltő, vagy épp feleségét mindenben támogató férj. Apropó feleség! A 21. század, szerintem egyik nagy-nagy felfedezése Szendrey Júlia, akinek alakját végre-valahára felfedezhetjük, és nemcsak mint Petőfi feleségét szemlélhetjük. A könyvből itt van például Szabó Borbála novellája, melynek középpontjában nem maga Petőfi, hanem Szendrey Júlia van. 

Nehezen tudok kedvenceket választani, mert mindegyik novella más, és igy nem összehasonlíthatóak, valamiben ez tetszik, valamiben az. Azért néhány, hozzám igazán  közel állót szeretnék különösen a figyelmetekbe ajánlani. Ilyen Gévai Csilla: S te, barátom? című novellája, mely azzal a gondolattal játszik el, hogy hogyan igazodna el a mai nyelvben Petőfi, aki egykor az egész palettáját bírta annak, vajon most hogy értetné meg magát, és hogy fogadná verseinek szlengesítésést. Rojik Tamásnál az időutazó Petőfi megpróbálja elcsábítani látogatóját, aki mellesleg még diáklány, és éppen interjút szeretne készíteni a híres íróval. Kiss Judit Ágnesnél is az Instán jelennek meg Petőfi versei rajongói (elsősorban lányok) legnagyobb örömére. Miklya Luzsányi Mónika a családon belüli erőszakot, míg a Képek a falon, Wéber Anikó tollából az iskolai kirekesztést, zaklatást, egyedüllétet teszi a mű középpontjába. Na és ott van Baráth Katalin novellája, amiből végre kiderül, hogy mi a közös Petőfiben és Sherlock Holmes-ban. 

 Elképzelhetetlenül sokféle megközelítés, ami segít közelebb hozni Petőfit a 21. századi olvasókhoz. Ennél pedig nincs fontosabb! Ne azért vegyük le Petőfi kötetét, mert kötelező, hanem azért, mert kíváncsiak vagyunk rá, és próbáljunk meg a versekhez úgy fordulni, hogy azok ma is mondanak valamit nekünk, mai olvasóknak. Találjuk meg ezt! 

Berényi Anna: Petőfi

 Nagyon-nagyon sűrű volt a januárom, alig olvastam valamit, mindössze két könyvet. Sajnálatos módon ide sem sikerült feltennem egyetlen ajánlót sem. A két könyv közül az egyik Berényi Anna Petőfije. 

Az idei évben irodalmi körökben szinte minden Petőfiről szól, pedig idén ünnepeljük a Himnusz születésének és Madách Imrének is a kerek évfordulóját. Petőfi kicsik és nagyok számára egyaránt  a nagy nemzeti költőnk, akinek versein nemzedékek nőttek fel, akinek sorait szinte mindenki tudja idézni. Például a Talpra magyart, aminek persze közel sem ez a címe, de sokakban rögződött így, helytelenül. 

Ha életrajzi regényt olvasok, mindig nagy dilemmában vagyok. Ha ugyanis jól meg van írva, akkor hajlamos vagyok mindenestül belehelyezkedni a regénybe, és elhinni mindent, ami a könyvben van, és elfeledkezem arról, hogy valóján egy félig fiktív történetet olvasok. Ez talán nem is baj, mert  valóban élményolvasássá válik a folyamat. Ugyanakkor engem mindig nagyon izgat, hogy ki is volt a valódi ember, aki a regény lapjain megelevenedik. Nos, ennél a regénynél nem volt nehéz dolgom, mert az írónő oldalán fejezetről fejezetre leírja, hogy milyen életrajzi elemek a valósak, és nyilván ezzel jelzi is, hogy hol nyert teret  az írói képzelete. Ez szerintem zseniális ötlet! Imádtam!

A könyv narrátora Petőfi édesanyja, ami számomra meghökkentő volt első pillanatra. Egyrészt azért, mert Hrúz Mária nem igazán bírta a magyar nyelvet, másrészről pedig hamarabb hunyt el, mint a költő. Egy pár oldal elolvasása után azonban hozzászoktam a gondolathoz, és csak haladtam tovább a regényben. Berényi Anna egyébként maga árulta el, hogy miért őt választotta mesélőnek. Petőfi ugyanis elég megosztó személyiség, és az irónő mindenképpen olyan elbeszélőt szeretett volna, aki elfogadja és szereti a költőt. 

Petőfi életét szinte mindenki ismeri, sokat tanulunk róla már általános iskolás korunkban is, de regényként életét nem sokszor dolgozták még fel, ami számomra döbbenetes, mert rövid földi léte nem telt unalmasan. Berényi Anna egyszerűen, szépen vezeti végig az olvasót évről évre, vagy akár hónapról hónapra a költőóriás életén. A mindannyiunk számára ismert életeseményeken túl biztos, hogy találkozunk újdonságokkal is.  Külön öröm volt olvasni például az olyan jeleneteket, melyek ugyan az írónő fantáziájának szüleményei, de melyek bepillantani engednek a reformkori emberek mindennapjaiba, legyen az egy lóverseny, egy kocsma vagy akár egy bordélyház. Ez utóbbi szerepeltetése talán elárulja, hogy Petőfiről valós képet kapunk, vagyis nemcsak a Szendrey Júliával való kapcsolatáról olvashatunk, mely sokáig, és talán még ma is a tökéletes szerelmi házasság mintaképe. Egyébként is elmondható, hogy a költő elviselhetetlenebb, kevésbé hősies oldalával is megismerkedhetünk, ami számomra igencsak dicséretes. Én ugyanis nem bánom (sok más kollégámmal ellentétben), ha nagy íróinkat, költőinket lerángatjuk a piedesztálról, és hétköznapi emberként is látjuk őket. Ezzel a műveik semmivel sem kerülnek tőlem távolabb, sőt, újfajta értelmet is nyerhetnek. 

A regény számomra legszerethetőbb szereplője egyértelműen (ki más) Szendrey Júlia, aki megelőzve korát tudatos nőként, egyenrangú partnerként, sőt költőként és íróként élt Petőfi mellett. Bár a regény nem követi végig az ő életét, igy nem tudjuk meg, hogy mi lett a sorsa férje elvesztése után, azért sok egyéb részletbe beavat bennünket Berényi Anna. (Szendrey Júlia megérne egy teljes bejegyzést, mert szerintem rendkívül érdekes élete és személyisége volt. És szerintem nagyon-nagyon menő! ;))

Egyszóval ez a regény egyértelműen ajánlható a tanítványaimnak, mert nemcsak a reformkor, nemcsak Petőfi életrajza elevenedik meg, hanem a versbetétek által a költészete is közelebb kerülhet az ifjúság szívéhez, ami lássuk be, nem mellékes.