Balassi nem tartozik a kedvelt költők közé, ha a középiskolásokat kérdezzük. Szó mi szó, nem most élt, nehéz ma már verseit megérteni. Ennek ellenére avval mindenki egyet tud érteni, hogy irodalmunk kiemelkedő alakja, akit nem szabad elfelejteni.
Balassiról az iskolában ( legalábbis az én időmben) egy idealizált képet kaptunk. Felnőttként már árnyaltabb a kép, és Benkő László regénye még elevenebbé teszi. Mivel évek óta tanítom életét (regénybe illő, tényleg), a könyv nem fedett fel új titkokat. Mást tett: élővé varázsolta a szereplőket, a helyszíneket, a történelem elevenedik meg a lapokon.
Bár számomra Balassi ebben a könyvben is túl idealizáltnak tűnik (túl lovagias, romantikus, a nőkkel előzékeny, az ellenséggel tisztelettel beszélő, a haza védelmét mindennél fontosabbnak tartó úriember), a regény izgalmas és olvasmányos. A három részre szakadt Magyarország, a csak saját érdeküket néző főurak ármánykodásai, Balassi családja, szerelmei, küzdelmei egyaránt élő, eleven képei a könyvnek. Balassi Bálint, Losonczy Anna vagy Dobó Krisztina hús-vér emberek lesznek a regény lapjain, nemcsak az irodalom tankönyv megtanulandó életrajzi adatai.
Benkő történelmi regénye Balassi születésétől egészen haláláig követi a költőt. Aki nem ismeri, ebben a könyvben bepillantást nyerhet folytonos pereskedésben élő költőnk mindennapjaiba.
