Bauer Barbara: A messziről jött fiú

 "Amiben jó vagy, abban igyekezz a legjobb lenni, és boldog ember leszel!"

"A hosszú szekérsor némán állt az elnéptelenedett faluban. A szél se rebbent. Mindenki hallgatott. Még a felvezető orosz tisztek is zavartan néztek, mi ez a csend. Talán egy háztól induló halotti menet, ahhoz hasonlított. Senki nem mozdult. Álltak a szekerek, megrakodva összecsomagolt életek töredékével."

" -Lehet, hogy földönfutók lettünk, megint nincs hazánk, nem vagyunk se románok, se magyarok, nincs otthonunk, templomunk, temetőnk, iskolánk, de ne feledd, hogy van valamink, amit soha nem vehetnek el!...
– Tudjuk, hogy honnan jöttünk, hogy kik vagyunk! És bárhová is visz az utunk, meglátjátok, talpra állunk."

Nem lehet aktuálisabb ez a könyv, mint éppen június 4-én, a nemzeti összetartozás napján. Vagy úgyis mondhatjuk, hogy nemzeti gyásznapunkon. Nem akarok politikai kérdésekben állást foglalni, de azt pártállástól függetlenül mindannyian érezzük, hogy nemcsak az országunk szenvedett el hatalmas veszteséget, de az egyes emberek is. Gondoljuk csak el,   mekkora traumát okozhatott az, hogy egyik nap még magyar állampolgárként hajtotta valaki álomra a fejét, másnap pedig már román vagy éppen szerb állampolgárként ébredt.  Nekem nem kellett ezen végigmennem, de empatikus emberként el tudom képzelni, hogy ez egy olyan sokk lehetett, olyan tragédia, amelynek a feldolgozása talán még most is tart. 

Ha jobban bele akarunk látni abba, hogy a mindennapi emberek hogyan élték meg azt a tragikus és letaglózó eseményt magánemberként, akkor az egyik könyv, amit tudnék ajánlani, Bauer Barbara: A messziről jött fiú című regénye.

A könyv három generáció sorsán keresztül mutatja be, hogy milyen érzés egyszer csak hontalannak lenni, egyik percről a  másikra kiszakíttatva lenni az anyaországból, de megmutatja azt is, hogy hogyan lehet ezt túlélni, hogyan lehet mindig, minden körülmény ellenére is újrakezdeni. 

A regény érdekessége, hogy egyszerre több szálon futnak az események, váltakozik folyamatosan a helyszín és az idő, ezért nagyon oda kell figyelni, nagyon résen kell lenni, hogy mindig követni tudjuk az eseményeket. Ez nem könnyű, sőt néha fárasztó, és bár én imádom az ilyen agytornát, azt ajánlom, hogy csak akkor vegyük kézbe a könyvet, ha kellően kipihentek vagyunk, és tudunk koncentrálni a mondatokra. Ezt annál is inkább ajánlom, mert csodálatos asszonyalakok (és férfiak, gyerekek) bontakoznak ki Bauer Barbara regényében, lenyűgözően szép formába öntve. Öröm olvasni a sorokat, annyira szépen, cizelláltan fogalmaz az írónő. Mondom ezt annak ellenére, hogy a kitelepítés, a sorstragédiák nem teszik éppen boldoggá a könyvet. 

Kicsit szomorkás, de ugyanakkor lélekemelő történetet kapunk, ha rászánjuk magunkat és elolvassuk ezt a csodálatos regényt. 

Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok (Karácsonyi írások)

 Mivel mindjárt itt a karácsony, egy karácsonyi könyvvel készültem mára. Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok című, karácsonyi írásokat összegyűjtő kötetéről írnék pár sort. 🎄🎄🎄

A könyv 2019-ben jelent meg a Libri és a Jaffa Kiadó gondozásában mint Libri karácsonyi díszkötet. Imádom ezeket a kiadványokat, szerintem csodálatosan szépek. Éppen kézbe illőek, nem túl nagyok, nem túl kicsik. Az illusztrációk mindig lenyűgözőék, és a könyv belseje is mesés. (Már nagyon bánom, hogy nem vásároltam meg az összeset....)

Szabó Magda nagyon-nagy kedvencem. Szerintem már említettem, hogy az Abigél olyan nagy hatással volt rám anno, gyerekkoromban, hogy nemcsak olvasóvá váltam, hanem a tanári pályára is akkor kezdtem el készülődni. Ha nem is minden regénye, írása a kedvencem, ő maga mindenképpen az. Csodálatos írónő, akinek minden sora még halála után is erkölcsi útmutató, lélekemelő és elgondolkodtató olvasmány. 

Amikor megjelent ez a válogatáskötet, nem volt kérdés, hogy be kell szereznem, azonban vártam karácsonyig az elolvasásával (na jó, adventig). Tudtam, hogy kell valami, ami megteremti bennem a karácsonyi hangulatot. Így is lett. Igazi, ünnep előtti könyv ez a kötet. 

A Daloljanak itt angyalok vegyes válogatás, értem ez alatt, hogy nemcsak próza került bele, hanem két vers is, amely keretet is ad a novelláknak, elbeszéléseknek, írásoknak. A prózai alkotásokat három részbe sorolta be a  könyv szerkesztője. Az első leginkább Szabó Magda gyerekkori emlékeibe enged bepillantást. (Bevallom, nekem ez a rész a kedvencem, még akkor is, ha az írások nagy részét már ismeretem, hiszen más kötetekben már megjelentek.) A második és a harmadik rész inkább elgondolkodtató írások gyűjteménye. Ezekhez a szövegekhez valóban nehezebb kapcsolódni, azt érzem, hogy az itt jelen lévő írásokhoz valamiféle korral együtt járó bölcsesség, élettapasztalat kell. Ha fiatalabbként olvasom ezt a kötetet, biztos én is hiányérzettel rakom le, de így, középkorúként már sok-sok élmény köt ezekhez az írásokhoz is. 

Hiszem, hogy a karácsony sokféle lehet, és hogy a lényeg nem az ajándékok, a feldíszített fa, vagy a ki nem repedt bejgli, hanem az együttlét, az egymás iránti szeretet megélése, annak a megtapasztalása, hogy nem vagyunk egyedül ezen a földön, van, aki vigyáz ránk, és gyermekeként szeret bennünket. Ehhez persze az kell, hogy az ember képes legyen elengedni a külvilág elvárásait, amit csak mondani könnyű, de megcsinálni őrült nagy munka. Képessé kell válnunk magunkon kívül is figyelni, és a karácsony valódi csodájának utat adni.

 Szabó Magda megélt karácsonyai is ilyenek, látjuk őt gyerekként, aki ajándékot ad a hóembernek, vagy éppen eladja a nem annyira kedvelt nagynéni ajándékát az ékszerésznek, de megismerhetjük azt a karácsonyt is, amit egy szállodai szobában tölt New Yorkban, mert szeretett férje élet és halál közt lebeg a kórházban. De ott lehetünk a terített asztal mellett is, amit csak egy ember ül körül, az írónő, de a lelkében ott van vele a család is. Ez utóbbi történetek nemcsak megríkattak, de azt az érzést is előhívták belőlem, hogy igen, magányosan is lehet, sőt kell ünnepelni. Felnőttként, idős emberként , magányosként, szomorúként is meg kell találni azt, ami ünneppé teszi a hétköznapokat, ami a karácsonyt valódi karácsonnyá teszi. 🎄🎄🎄

Egyik írásában így vall erről Szabó Magda: "Az ünnep, az Ünnep, amit vártam, aminek fogadására készültem, hirtelen belépett az ajtón; havas volt, kipirult, hideg, s hirtelen kézzelfogható, elérhető közelségben állott mellettem, mint valami élőlény... Az élmény, hogy nem vagyok már gyermek, a hogy attól a pillanattól fogva, melyben mások magányához és szomorúságához tudom idomítani életem egy szeletkéjét, az ünnephozó szarvaskák szánkóján hirtelen tovacsilingel a gyermekkorom, szédítő volt, megríkató, felemelő. "

A könyv hátsó borítóján ezt olvashatjuk: A Daloljanak itt angyalok igazi ajándék nemcsak a szellemnek, de a léleknek és a szívnek is." Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, és azt gondolom, hogy ez a kötet is olyan lesz, amit évről-évre elő fogok venni karácsonykor, és meggyőződésem, hogy minden alkalommal más és más írás lesz az, ami megrezegteti a szívem és a lelkem.