Szaszkó Gabriella: Engedj el!

 

"Nem ismertem. Hibát követtem el. Olyan hibát, amit emberek ezrei elkövetnek nap mint nap, mégis gond nélkül, sebesülések nélkül szabadultak fel.
Velem nem így történt. Én a lehető legnagyobb árat fizettem azért az éjszakáért. Tizenkilenc évesen fogalmam sem volt, hogy életekkel játszottam."

Az úgy kezdődött, hogy nyertem egy könyvet. Szaszkó Gabriella : Engedj el című regényét. (Amit ezúttal is köszönök az írónőnek és a Maxim Kiadónak is!)

A legtöbbször szépirodalmat olvasok a szakmámból kifolyólag, ezért néha jó egy kicsit könnyedebb vizekre evezni. Gondoltam én! Csakhogy mindent kaptam, csak könnyedséget nem! A borítókép ne tévesszen meg senkit!

Bevallom, ha tudom, hogy olyan súlyos problémákkal találkozom, mint a gyerekbántalmazás, erőszak, lehet nem is olvasom el. Anyaként ez a téma tud a leginkább megviselni, rémálmokat okozva. Kiabálni, ordítani lett volna kedvem szinte minden pillanatban. Nem is tudom megmondani, hogy a düh vagy az elkeseredettség volt bennem erősebb, talán mindegy is.  Ezen a könyvön sírni kell, vagy legalábbis dühöngeni.  

Nagyon nehéz írni egy olyan könyvről, mely ennyire felkorbácsolja az érzelmeket. Nem akarom elmesélni a történetet, a végét pláne nem. Inkább csak annyit írok le, hogy egy diszfunkcionális család mindennapjait kísérhetjük végig. A témaválasztás sajnos rendkívül aktuális. Ez az a dolog, ami mellett tilos bármelyikünknek elmenni, de ami még mindig sokszor a felszín alatt lappang, és inkább félrefordítjuk a fejünket, minthogy beleavatkozzunk bármibe is. Úgyhogy igenis szükség van ilyen könyvekre! 

Az írónő remekül ábrázolja azt, hogyan tudnak egyes emberek másokat manipulálni, hogyan tudják a jó szülő látszatát kelteni és hogyan válhatunk áldozattá egyik pillanatról a másikra. De azt is bemutatja, hogyan lesz áldozatból bántalmazó, hogyan öröklődnek a családi minták, és esetleg hogyan szakítható meg ez a láncolat. 

A múlt és jelen fejezetenként változik a könyvben, amit én nagyon kedvelek. Sokkal izgalmasabbnak találok egy regényt, ha egyszerre több idősíkban mutatja meg a történetet, vagy esetleg több nézőpontból. A mű olvastatja magát annak ellenére, hogy nagy lelki terhet rak az olvasóra. Mindazonáltal alig várom a folytatást!