"Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó."
Be kell valljam (nem először sajnos), hogy sem a könyvről, sem a szerzőről nem hallottam korábban. Annak ellenére, hogy ez a regény első díjat nyert az Atlantic Press női regényíró pályázatán. Ezért is vagyok hálás, hogy a Facebookon tagja vagyok A magyar szerzőkért nevű csoportnak, hiszen az oldal célja éppen az, hogy minden héten más és más magyar kortárs szerzőt mutatnak be az olvasóknak. Így találkoztam először Ákody: Lélekrablók című kötetével is, amit rögtön le is vettem a könyvtár polcáról. A lehető legjobb választás volt! Két nap alatt "befaltam", alig tudtam letenni, annyira megfelelt az én ízlésemnek.
Maga a regény két ember történetét mutatja be: Gyurkáét, aki egy katolikus pap szerelemgyereke, és akit ezért az apai család teljesen mellőz, sőt megtagad. Cserébe viszont kap egy melegszívű, gondoskodó édesanyát, és egy házvezetőnőt, aki nagyanyja helyett nagyanyja lesz a kisfiúnak, aki igy nemcsak gondos nevelést kap, hanem életre szóló szeretetet és annyi bölcsességet, amit mindannyian irigyelhetünk.
A másik főszereplő a furcsa nevű és furcsa lelkületű Kunigunda, akit gyerekkorában olyan abúzus ér, hogy felnőttkorában is traumatizált, mondhatni elrabolják a lelkét, igy jómaga sokszor valóban lélektelenül küzd meg a mindennapok kihívásaival.
Kettőjük történetét követhetjük végig, meglepő fordulatokkal, izgalmakkal fűszerezve. Érdemes elmondani, hogy a regény nemcsak a cselekmény miatt izgalmas, hanem az olvasó elé tárt lélektani folyamatok miatt is, ami talán még lényegesebb is, mint maga az események láncolata.
Bár nyelvileg könnyed, de igényes, választékos az írónő stílusa, tartalmilag pedig kifejezetten súlyos a regény. Fábián Janka ajánlója szerint a kötet mély emberismeretről tanúskodó, ragyogó írás. Azt hiszem, nem túlzott.
Arra biztatnék mindenkit, köztük magamat is, hogy olvassatok, olvassunk Ákody Zsuzsát, annál is inkább, mert ez már az ötödik könyve az írónőnek, van miből választani!
