"Nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor."
Egy-két évvel ezelőtt legjobb barátnőm, K. ajánlotta ezt a könyvet. Ki is kölcsönöztem a könyvtárból, de valahogy nem fogott meg az a pár oldal, amit olvastam belőle. Olvasatlanuk vittem vissza. Pedig ő nagyon jól ismer, és tudta, hogy előbb vagy utóbb a könyv és én egymásra találunk.
Aztán eltelt egy kis idő, és kiderült, hogy az egyik általam tanított angolkönyvben van egy olvasmány a könyvről. Sőt, zseniális és irodalmi téren is abszolút mértékadó kolléganőm még feladatokat is kreált a szöveghez. Így aztán elővettem újra (illetve kölcsönkaptam). Ezúttal nem tudtam letenni! Ebből is látszik, hogy nincs jó vagy rossz könyv, csak nem jó időben elővett könyv.
Tudom, hogy sokan hatásvadásznak minősitették a művet, mert sok-sok klisét felhasznál a szerző, hogy megríkasson minket, olvasókat. De bevallom, nálam elérte a célját. Hatásvadász vagy sem, én végigbőgtem az egészet. Imádtam! Szinte le sem tudtam tenni.
A történet Afganisztánban és az USA-ban játszódik, és egy kivándorolt (menekült) afgán férfi életét mutatja be. A történet kezdetén Amir és gyermekkori barátjának, Haszannak életét követhetjük végig egy tragikus eseményig, amely megszakítja a barátságukat, és Amirt örök életre lelkifurdalásra kárhoztatja. Az oroszok megszállása elől Amerikába menekülő főszereplő felnőtt élete merőben más, mint a gyermekkori emlékek, de a szülőföldjén történtektől nem menekülhet el olyan könnyen, mint a megszállóktól. Visszatér hát Afganisztánba, ahol szembenéz a múltjával azért, hogy a jövőjét már tiszta lélekkel folytathassa. Mindeközben megismerkedhetünk az afgán kultúrával, a hazarákkal, de találkozunk a tálibokkal és végigélhetjük a szereplőkkel együtt az elnyomás és terror minden fázisát.
Csodálatos történet a barátságról, megcsalásról, egymás melletti kiállásról vagy éppen az elfordulásról, a megbocsátásról, titkokról, bűnről és büntetésről tehát olyan dolgokról, melyek az emberi lélek legmélyebb részeiben vannak elrejtve. Hosseini zseniálisan hozza ezeket felszínre. Hollywoodi, klisés? Igen, egy kicsit. De engem teljesen elvarázsolt! A lelkemnek éppen erre a szörnyű, de felemelő, könnyfakasztó, szívet melengető történetre volt szüksége.
A történetet ugyan nem szeretném részletesen leírni, hiszen akkor éppen azokat a fordulatokat leplezném le, amik izgalmassá teszik azt. Azt viszont elmondhatom, hogy nekem nagyon tetszett a könyv, a kedvencemmé vált, biztos, hogy újra le fogom venni a polcról, sőt az író más regényeire is kíváncsi vagyok. Plusz pont azért, mert a tanítványaimnak is nagyon tetszett a filmből készül film, és nagyon sok mindent megtudhattunk együtt Afganisztánról és az ott élőkről.
Mindenkinek ajánlom, aki pityeregni szeretne (igen, néha kell, feszültségoldó), aki szeretne elgondolkodni azon, hogy mi az igaz BARÁTSÁG (igen, nagybetűvel), mit bír ki egy ilyen kapcsolat, ki meddig menne el a barátja érdekében, annak kötelező elolvasnia! Jó olvasást kívánok hozzá!
