Meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy nem olvastam még afrikai író művét soha. Adaobi Tricia Nwaubani-ról sem hallottam még eddig, pedig A baobab árnyékában nem is az első regénye, és nem mellesleg a nigériai hölgy számos írói díj tulajdonosa is! Nwaubani már 13 évesen íróversenyt nyert hazájában, újságíróként Pulitzer-díjat kapott, majd íróként is bezsebelt pár díjat Nigériában és nemzetközi porondon is. Az USA-ban pedig a fent említett könyvét a legjobb ifjúsági regények közé választották.
A baobab árnyékában című regényt, aminek az angol címe sokkal kifejezőbb :Buried Beneath the Baobab Tree, egy 2014-es esemény ihlette, mely anno megrázta az egész világot. A kicsivel régebb óta fiatalok biztosan emlékeznek még arra, amikor a Boko Haram névű terrorszervezet egy nigériai iskolából 276 középiskolás kislányt rabolt el (sajnos közülük sokan azóta sem térhettek vissza családjukhoz).
A könyv főszereplője Ya Ta, a nem átlagos képességekkel megáldott falusi kislány, akit állami ösztöndíjjal felvesznek (falujából egyetlenként és elsőként) egy bentlakásos, városi iskolába. Egyébiránt éli a nigériai nők mindennapi életét: reggeli előtt kitakarít, reggelit készít, ellátja a kistestvérét, és csak azután indul iskolába. Kivéve, ha menstruál, mert akkor otthon marad, hiszen nincs intim betét, amit használhatna, a rongyok pedig hamar átáznak. Tanulni csak éjjel tud, amikor a fiútestvérei és szülei lefeküdtek, hiszen először őket kell kiszolgálnia és mindenféle házimunkával elkészülnie, és csak akkor állhat neki a leckének. Ennek ellenére Ya Ta nem rest egy lavór hideg vízbe áztatni a lábát, hogy ébren tudjon maradni és tudjon tanulni. Nem véletlen, hiszen a tanulás az egyetlen kitörési út a szegénységből, az elmaradottságból. Persze emellett Ya Ta igazi tinilány, aki szerelmes, aki csodás cipőkről álmodozik, esküvőről, szép ruhákról, és persze a nagyvárosi egyetemről. A kedves, szorgalmas, igazán szeretnivaló lány élete azonban egy csapásra megváltozik, mikor a Boko Haram betör a falujukba, a férfiakat lemészárolják, a nőket, lányokat pedig elrabolják. A kislányok és a nők a maguk módján próbálnak túlélni, és valahogy boldogulni az új helyzetben.
Az egyes szám első személyben elmesélt történet rendkívül könnyen olvasható, nem véletlenül szánják a fiatalabb olvasóknak, naplószerű, pár mondatos, pici szövegrészletek követik egymást. Az embertelen brutalitás, a szörnyűségek érintőlegesen vannak leírva, nem részletezve, csak utalva rá. Persze a történet így is megrendítő, és nem rózsaszín lányregény. A szépirodalmi szöveget egy utószó zárja le, melyet egy olasz újságírónővel együtt írt a szerző, és amely a könyv valódi háttértörténet tárja fel.
A regény egyrészt bepillantást enged a nigériai nők és férfiak életébe, másrészt pedig megmutatja, hogy hogyan küzdenek az elrabolt lányok az életükért,boldogságukért, hogyan próbálnak túlélni, és azt is, hogy vajon fel lehet-e állni ilyen tragédia után.
Mindenkinek szívből ajánlom! Olvassatok, mert az olvasás lelket ment!
