Szinetár Dórával együtt nőttem fel. Na nem egymás mellett, nem ismerjük egymást, egyszerűen csak egy korosztály vagyunk. Talán éppen emiatt közel áll hozzám az, amit csinál, követem őt különböző oldalakon, és színházban is szívesen nézem azokat az előadásokat, amelyekben játszik. A gondolatvilága, a nyitottsága a világra, nagyon könnyen befogadható számomra, ezért, amikor édesapja kiadott egy könyvet, és az szembenézett velem a könyvtár polcain, tudtam, hogy el fogom olvasni. Nos, mint kiderült, ez egy többrészes sorozat első kötete, de ettől függetlenül elolvastam.
A könyvben Szinetár Miklós mesél magáról, a munkáiról. Magánéletéről visszafogottabban, de azért egy-egy apró részletbe beavat minket. A színházi rendezéseiről, utazásairól annál többet ír. Bevallom, ezek egy része nem volt annyira izgalmas, mint a kor, amit bemutat. A könyv Szinetár születésétől egészen az 56–57-es évekig követi az eseményeket, és az egy rendkívül izgalmas korszak. Szerencsére nem éltem ekkor, nem is szeretnék hasonló történelmi korba csöppenni, de éppen ezért izgalmas felfedezni az akkori mindennapokat, szokásokat, az emberek életét, gondolkodásmódját.
A kötet szervezőeleme a fent és lent váltakozása. A rendező életének boldog és kevésbé boldog, sikeres és kudarcra ítélt pillanatai követik egymást. Szinetár Miklós, ahogyan tudatosan eldöntötte, miről ír, és miről nem, olyan tudatos és megfontolt a fogalmazásban is. Nem hevítik soha annyira az érzelmek, hogy elragadtassa magát, szépen, kiegyensúlyozottan áll élete nehézségeit bemutató részekhez is. Nem szid senkit, nem áll egyik oldalra sem határozottan, a számára elfogadhatatlan nézeteket is kívülállóként tudja szemlélni.
Szinetár Miklós történetei mögött nemcsak egy ember, hanem egy egész korszak színházi világa elevenedett meg. Jó érzés volt kicsit a kulisszák mögé nézni, és látni, mennyi tudatosság, hit és szeretet kell ahhoz, hogy valaki évtizedeken át megmaradjon a színpad közelében. Várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése