A mindenség szerelmese - Juhász Ferenc 90

"A költő nem tesz mást csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot, és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak."

Ez a könyv maga a csoda! Nemcsak azért, mert igazi meglepetésként, dedikálva érkezett hozzám! Hanem csoda önmagáért is!

Először is vegyük az írókat: Juhász Ferencné, a költő özvegye, valamint Juhász Anna és Juhász Eszter, a lányaik. Ha csak ezt a tényt nézzük, akkor már sejthetjük, hogy ez valami rendkívül különleges alkotás. Hiszen ki ismerhetné jobban Juhász Ferencet, mint  közvetlen családtagjai?! Mélyen megtisztelő, hogy betekintést nyújtanak nemcsak a költőzseni irodalmi munkásságának világába, hanem az igazi intim pillanatokba is.  A könyvhöz tartozik egy CD is, amin egy film is van Juhász Ferenc életéről és csodálatos költészetéről, megható, privát, bensőséges  pillanatokkal, visszaemlékezésekkel, fennmaradt filmrészletekkel. 

 

Maga a könyv önmagában is gyönyörű! Nemcsak külsőségeiben, pedig az sem megvetendő, de a tartalmát illetően is. A kötet négy, jól elkülöníthető részben mutatja be Juhász Ferencet, más-más oldalról felvillantva élete fontosabb pillanatait. 

A legelső részben Juhász Anna beszélgetését olvashatjuk édesapjával. Ezt követően a pályatársakkal, barátokkal való kapcsolatáról mesélnek a szerzők. Olyan óriások kerülnek sorra, mint Pilinszky János, Weöres Sándor, Kassák Lajos, Tamási Áron, Illyés Gyula, és természetesen a két legjobb barát, Hantai Simon és Csernus Tibor. Már ez a rész is felér egy irodalomtörténeti barangolással. 

A következő, harmadik részben azonban fejest ugorhatunk az igazi, nagybetűs irodalomba, Juhász Ferenc költészetébe. A legszebb verseit kötötték egy csokorba a hölgyek, köztük A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címűt, de a Babonák napja: csütörtök, amikor a legnehezebb, vagy az Ady Endre utolsó fényképe is elolvasható itt. 

Végül az emlékezések sorát a kortárs irodalom nagyágyúinak írásai zárják: Dragomán, Bartis, Szabó T. Anna, Grecsó, csak, hogy néhány nevet említsek. Versek, emlékek, személyes kötődések sora zárja a kötetet. 

A szöveget rengeteg fotó illusztrálja, melyek közül sok a költő hagyatékából származik, teret adva az olvasónak, hogy bepillantást nyerjen Juhász Ferenc magánéletébe is. 

Azt gondolom, hogy ez a könyv és a film méltó megemlékezés egy olyan költőről, akinek a versei nemcsak a szerelem, hanem a világ mindenségét is hordozzák. Olvassátok és szeressétek! 

Berényi Anna: Petőfi

 Nagyon-nagyon sűrű volt a januárom, alig olvastam valamit, mindössze két könyvet. Sajnálatos módon ide sem sikerült feltennem egyetlen ajánlót sem. A két könyv közül az egyik Berényi Anna Petőfije. 

Az idei évben irodalmi körökben szinte minden Petőfiről szól, pedig idén ünnepeljük a Himnusz születésének és Madách Imrének is a kerek évfordulóját. Petőfi kicsik és nagyok számára egyaránt  a nagy nemzeti költőnk, akinek versein nemzedékek nőttek fel, akinek sorait szinte mindenki tudja idézni. Például a Talpra magyart, aminek persze közel sem ez a címe, de sokakban rögződött így, helytelenül. 

Ha életrajzi regényt olvasok, mindig nagy dilemmában vagyok. Ha ugyanis jól meg van írva, akkor hajlamos vagyok mindenestül belehelyezkedni a regénybe, és elhinni mindent, ami a könyvben van, és elfeledkezem arról, hogy valóján egy félig fiktív történetet olvasok. Ez talán nem is baj, mert  valóban élményolvasássá válik a folyamat. Ugyanakkor engem mindig nagyon izgat, hogy ki is volt a valódi ember, aki a regény lapjain megelevenedik. Nos, ennél a regénynél nem volt nehéz dolgom, mert az írónő oldalán fejezetről fejezetre leírja, hogy milyen életrajzi elemek a valósak, és nyilván ezzel jelzi is, hogy hol nyert teret  az írói képzelete. Ez szerintem zseniális ötlet! Imádtam!

A könyv narrátora Petőfi édesanyja, ami számomra meghökkentő volt első pillanatra. Egyrészt azért, mert Hrúz Mária nem igazán bírta a magyar nyelvet, másrészről pedig hamarabb hunyt el, mint a költő. Egy pár oldal elolvasása után azonban hozzászoktam a gondolathoz, és csak haladtam tovább a regényben. Berényi Anna egyébként maga árulta el, hogy miért őt választotta mesélőnek. Petőfi ugyanis elég megosztó személyiség, és az irónő mindenképpen olyan elbeszélőt szeretett volna, aki elfogadja és szereti a költőt. 

Petőfi életét szinte mindenki ismeri, sokat tanulunk róla már általános iskolás korunkban is, de regényként életét nem sokszor dolgozták még fel, ami számomra döbbenetes, mert rövid földi léte nem telt unalmasan. Berényi Anna egyszerűen, szépen vezeti végig az olvasót évről évre, vagy akár hónapról hónapra a költőóriás életén. A mindannyiunk számára ismert életeseményeken túl biztos, hogy találkozunk újdonságokkal is.  Külön öröm volt olvasni például az olyan jeleneteket, melyek ugyan az írónő fantáziájának szüleményei, de melyek bepillantani engednek a reformkori emberek mindennapjaiba, legyen az egy lóverseny, egy kocsma vagy akár egy bordélyház. Ez utóbbi szerepeltetése talán elárulja, hogy Petőfiről valós képet kapunk, vagyis nemcsak a Szendrey Júliával való kapcsolatáról olvashatunk, mely sokáig, és talán még ma is a tökéletes szerelmi házasság mintaképe. Egyébként is elmondható, hogy a költő elviselhetetlenebb, kevésbé hősies oldalával is megismerkedhetünk, ami számomra igencsak dicséretes. Én ugyanis nem bánom (sok más kollégámmal ellentétben), ha nagy íróinkat, költőinket lerángatjuk a piedesztálról, és hétköznapi emberként is látjuk őket. Ezzel a műveik semmivel sem kerülnek tőlem távolabb, sőt, újfajta értelmet is nyerhetnek. 

A regény számomra legszerethetőbb szereplője egyértelműen (ki más) Szendrey Júlia, aki megelőzve korát tudatos nőként, egyenrangú partnerként, sőt költőként és íróként élt Petőfi mellett. Bár a regény nem követi végig az ő életét, igy nem tudjuk meg, hogy mi lett a sorsa férje elvesztése után, azért sok egyéb részletbe beavat bennünket Berényi Anna. (Szendrey Júlia megérne egy teljes bejegyzést, mert szerintem rendkívül érdekes élete és személyisége volt. És szerintem nagyon-nagyon menő! ;))

Egyszóval ez a regény egyértelműen ajánlható a tanítványaimnak, mert nemcsak a reformkor, nemcsak Petőfi életrajza elevenedik meg, hanem a versbetétek által a költészete is közelebb kerülhet az ifjúság szívéhez, ami lássuk be, nem mellékes.