Kárpát-medencei kvízkötet

 "A Poket zsebkönyvek célja kezdetektől a közösségi élménymegteremtése az olvasás által, és ehhez elválaszthatatlanul tartozik   a kvíz. A kvíz - játék, ami során közös gondolkodásra, kérdésfeltevésre hívunk Benneteket, és keressük az utunkat....Az irodalom egész életünkben védőháló, minden elolvasott mű örök épülésünkre szolgál - és közösséggé kovácsolja az olvasókat, határok nélkül." Juhász Anna

Ha elmegyek egy Poket-automata mellett, sosem jövök el üres kézzel.

Sajnos a lakhelyem környékén egy sincs, így viszonylag ritkán adódik alkalom, hogy éljek a lehetőséggel – jóval ritkábban, mint ahogy szeretném.

A legutóbbi szerzeményem életem első kvízkötete volt. Játszani mindig jó, irodalmi kérdésekkel meg pláne! Legalább ott van némi esélyem a győzelemre. (Gondoltam én! Persze kiderült, hogy jó pár kérdésre nem tudtam a helyes választ.

A Poket-sorozatot szívből ajánlottam és ajánlom most is mindenkinek.

Minőségi irodalmat adnak ki, erre garancia többek között Vecsei H. Miklós, Grecsó Krisztián vagy Juhász Anna, utóbbi ennek a kötetnek az összeállítója is.

A kvízkötet szerkesztési elve a Kárpát-medence nagy tájegységeihez kapcsolódik: Magyarország mellett Erdély, Ausztria, Vajdaság, Felvidék és Horvátország is helyet kapott benne. Külön fejezet szól az idei évfordulós írókról és költőkről – Jókairól, Petőfiről, Arany Jánosról, József Attiláról és Nagy Lászlóról.

A konkrét kérdéseket mindig egy rövidebb bevezető szöveg vezeti fel, amelybe a szerzők ügyesen beágyazták a témát. Így nemcsak maga a válasz ad lehetőséget a tanulásra, hanem már az olvasás is élményt jelent.

A kötetet illusztráló régi fotókat különösen imádtam – ezekkel a képekkel vált igazán teljessé az a képzeletbeli utazás, amelyen a könyv segítségével részt vehettem.

És hogy kiknek ajánlom?

Minden játékos lelkű embernek, aki az életet – és benne a tanulást – is élvezni szeretné.

Annak is, akit érdekel irodalmunk nagyjainak élete, vagy aki egyszerűen csak szívesen teszi próbára maga vagy mások tudását.

(Kollégáimnak üzenem, hogy a költészet napján kvízezünk!)

Szinetár Miklós: Szinetár önéletrajz-szerűség és egyebek

"Mielőtt otthagytam az Operát, még egy nosztalgiasétát tettem a harmadik emeleten, […] Nagyon szomorú voltam, bevallom, sírás szorongatta a torkomat, de azután röhögnöm kellett, mert valaki a harmadik emeleti bandából nehezen lemosható festékkel felírta a falra :

ˇVizolda Trisztán tartandó, falra Puccini tilos."

Szinetár Dórával együtt nőttem fel. Na nem egymás mellett, nem ismerjük egymást, egyszerűen csak egy korosztály vagyunk. Talán éppen emiatt közel áll hozzám az, amit csinál, követem őt különböző oldalakon, és színházban is szívesen nézem azokat az előadásokat, amelyekben játszik. A gondolatvilága, a nyitottsága a világra, nagyon könnyen befogadható számomra, ezért, amikor édesapja kiadott egy könyvet, és az szembenézett velem a könyvtár polcain, tudtam, hogy el fogom olvasni. Nos, mint kiderült, ez egy többrészes sorozat első kötete, de ettől függetlenül elolvastam.

A könyvben Szinetár Miklós mesél magáról, a munkáiról. Magánéletéről visszafogottabban, de azért egy-egy apró részletbe beavat minket. A színházi rendezéseiről, utazásairól annál többet ír. Bevallom, ezek egy része nem volt annyira izgalmas, mint a kor, amit bemutat. A könyv Szinetár születésétől egészen az 56–57-es évekig követi az eseményeket, és az egy rendkívül izgalmas korszak. Szerencsére nem éltem ekkor, nem is szeretnék hasonló történelmi korba csöppenni, de éppen ezért izgalmas felfedezni az akkori mindennapokat, szokásokat, az emberek életét, gondolkodásmódját.

A kötet szervezőeleme a fent és lent váltakozása. A rendező életének boldog és kevésbé boldog, sikeres és kudarcra ítélt pillanatai követik egymást. Szinetár Miklós, ahogyan tudatosan eldöntötte, miről ír, és miről nem, olyan tudatos és megfontolt a fogalmazásban is. Nem hevítik soha annyira az érzelmek, hogy elragadtassa magát, szépen, kiegyensúlyozottan áll élete nehézségeit bemutató részekhez is. Nem szid senkit, nem áll egyik oldalra sem határozottan, a számára elfogadhatatlan nézeteket is kívülállóként tudja szemlélni.

Szinetár Miklós történetei mögött nemcsak egy ember, hanem egy egész korszak színházi világa elevenedett meg. Jó érzés volt kicsit a kulisszák mögé nézni, és látni, mennyi tudatosság, hit és szeretet kell ahhoz, hogy valaki évtizedeken át megmaradjon a színpad közelében. Várom a folytatást.