Ha valami nagyon ritkán sikerül mostanság, az az angol nyelvű könyv olvasása. Semmi értelmes kifogásom nem lehet rá, de valamiért az utóbbi egy-két évben alig-alig olvastam el egy teljes könyvet angolul. (Félve vallom be, de inkább sorozatot nézek eredeti nyelven...)
A Vezércsel (angolul Queen's Gambit) nevű sorozat már többször szembejött velem, de nem tudtam magam rávenni, hogy elkezdjem nézni. A sakk még a sportokon belül is rendkívül távol ál tőlem, nem is igazán értem, tudom a szabályokat, így aztán sem nézni, sem játszani nem jelent élvezetet.
A sors keze azonban úgy intézte, hogy mégis megismerkedtem a történettel, hiszen kedves kolléganőmnél megláttam az angol kötetet, és lecsaptam rá. Főnyeremény: angol könyv, ráadásul egy olyan, ami már többször is rám kacsintott. :)
A nyelvezete szerintem nem túl bonyolult, úgyhogy B2 szinten értőknek melegen ajánlom, nem fog csalódást okozni. Gyorsan, könnyen olvasható, rövid történet.
Angolul olvasni amúgy is melegen ajánlott nemcsak angolul tanulóknak, hanem a szinten tartás, a rendkívül gyorsan változó nyelv új szavainak, kifejezéseinek megismerése miatt angolul tudóknak is. A magam részéről angolul is csak élvezetből olvasok. Tanulás céljára meghagyom a nyelvkönyvek rövidebb szövegeit, esetleg az angol nyelvű híreket, rövidebb cikkeket, tanulmányokat. A regény, vers, novella, vagyis a szépirodalom nem arra hivatott, hogy úton-útfélen megálljunk, előkapjuk a szótárt (miket beszélek, a telefonunkat), és keresgéljük egy-egy szó, kifejezés jelentését. A szépirodalom gyönyörködtetni akar, engedjük meg neki. A tanítványaimnak is mindig azt ajánlom, hogy csak azt a szót nézzék meg a szótárban, amire feltétlenül szükségük van a megértéshez, egyébiránt hagyják magukat sodortatni a cselekménnyel, a nyelvvel.
Persze ehhez az is kell, hogy olyan könyvet válasszunk, ami a szintünknek többé-kevésbé megfelel (picit lehet a szintünk fölött is). De talán még ennél is fontosabb, hogy érdekeljen bennünket az adott olvasmány. Ha a krimiket szeretjük, érdemes krimit választani, ha a romantikus regényt, akkor azt. Ezzel elejét verhetjük annak, hogy kényszernek, vagy tanulásnak érezzük az olvasást.
Ami csodálatos az idegen nyelvű szövegek olvasásában (és hallgatásában) az az, hogy nemcsak szavak, hanem teljes mondatszerkezetek, mondatok kúsznak be a az agyunkba észrevétlenül, amit először csak felismerünk, majd egy idő után elő is tudunk venni, beépül a nyelvhasználatunkba.
Visszatérve a Vezércselre, témája ellenére egy könnyed olvasmány. A regény egy hányatatott sorsú, de ugyanakkor rendkívül tehetséges lány történetét mutatja be, aki a férfiak uralta sakk világában is helyt tud állni kitartásával, ambíciójával, csavaros eszével. A főszereplő hölgy mindannyiunk számára példakép lehet abban, hogy szinte reménytelen helyzetekből is ki lehet keveredni, sőt a célunkat, álmunkat el is lehet érni kitartással, szorgalommal, igaz az élet más területeit egy kicsit háttérbe szorítva.
A háttértörténet nem mindig rózsaszín és derűs, sőt kifejezetten nyomasztó néha, és úgy érezzük Bethnek tényleg csak a sakkban van szerencséje, a magánéletben nem. Ugyanakkor ezek a magánéleti tragédiák, nehézségek kellenek ahhoz, hogy megtalálja önmagát és a sikerhez vezető utat.
A magam részéről hálás vagyok a sorsnak (és a kolléganőmnek), hogy elolvashattam Beth történetét, ami annak ellenére élvezetes olvasmány, hogy az ember nem tud sakkozni.
