Ács Dániel: Nem tudhatod

 Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem.

Karácsonyra leptem meg magam vele (ok, tudom, ez több szempontból is bizarr). Én ugyanis az az embertípus vagyok, akinek fontos egy-egy költő, író élete (és jelen esetben halála), a környezete, a világ, amiben élt, a történelmi helyzet, melyben létrehozta alkotásait. 

Ács Dániel könyvének fő célja egyrészt bemutatni Dienes Andrást, akinek krimibe illő története a mai napig megoldatlan, és persze Radnóti halálának körülményeit elénk tárni.  Ez utóbbi nekem nem mondott újat, de mégis örülök, hogy elolvastam a könyvet. Egyrészt, mert ritkán tartok a  kezemben ennyire szép papírra nyomott, fényképekkel, térképpel illusztrált nyomtatványt, másrészt pedig olyan érdekességek voltak benne, melyek megérdemelték, hogy Ács papírra vesse őket. Ilyen volt például az a történet, hogy Radnóti hogyan került be az irodalmi kánonba, hogyan harcolt érte a költőhöz síron túl is hűséges feleség és a barátai. Olykor feladva elveket, igazságokat, csak azért, hogy Radnóti nimbusza éljen, versei nem felejtődjenek el. Érdekes volt azon elgondolkodnom, hogy milyen lenne ma az irodalmunk, ha nem ismernénk Radnóti verseit. Szerintem, sokkal szegényebb. Ugyanakkor hány másik költő tűnhetett el a szemünk elől, csak mert éppen nem karolta fel senki? Vagy a tehetség mindig utat tör magának mindig? 

A könyv a fájdalmasan fiatalon meghalt költő utolsó heteit, napjait kíséri végig. Halálának körülményeit, a gyilkosok megnevezésével és fotóinak leközlésével lépésről-lépésre rekonstruálja. Megismerjük legközelebbi barátait, a Medveklub tagjait, azt, hogy ki és hogyan tett meg mindent annak érdekében, hogy a Radnóti-kultusz kialakuljon (néha nem a legetikusabb módszert választva). Izgalmas, érdekes és precíz munka. 

Radnótival nem lehet csalódást okozni az iskolában sem. A diákjaimat mindig lenyűgözik az utolsó versek tragikus sorai, meghatódnak azon az emberi nagyságon, élni akaráson, amit ezek a versek sugároznak nekünk. A Bori-notesz kézről-kézre jár az osztályban, és még azokat a gyerekeket is érdeklődővé teszik, akik egyébként be vannak oltva irodalom ellen. Ezt a könyvet is szívesen megmutatom majd nekik.