"Gyertya vagyok. Ahogy fogy a test, úgy erősödik a lángolás. Éteri tűzzel égek, hűvös, nyugodt, átlátszó lobogással. Se színé, se illata. Lassan táncolva lángolok. Tánc, tánc, étertánc."
Kiss Edina első kötetének elolvasása után tudtam, hogy ha megjelenik újabb kötete, nekem azt feltétlenül el kell olvasnom, hiszen annyira közel állnak hozzám az ő lélektani elbeszélései (az író szavaival élve). Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy Étertánc címmel újabb kötet kerüljön ki a keze alól.
Ha van olyan könyv, amire azt mondom, hogy kívül-belül csodálatos, akkor ez az! Ritka az ennyire szép kiadású könyv, csodálatos illusztrációkkal, minőségi lapokkal. Igazi műalkotás. Kisteleki Dóra nevét mindekképpen szeretném kiemeli, hiszen neki köszönhetjük ezeket a valósban csodálatos illusztrációkat, amik sokat hozzáraknak az amúgy is zseniális novellákhoz. Nagyon jó kézbe fogni a könyvet, da ha már a kezünkben van, akkor érdemes el is olvasni, mert amilyen rövid, annyira sokatmondó, értékes.
Kiss Edina Égszínkék című kötete is magával ragadó, de ez a kötet talán még azt is felülmúlja. A novellák olyan emberi érzéseket járnak körül, mint az anyaság, a szerelem, a boldogság vagy éppen a gyász. Olyan élethelyzetekről ír az írónő, ami mindannyiunk életének része, magunkra ismerhetünk, vagy éppen másokra, de mindenképpen közel érezhetjük magunkhoz ezeket a történeteket.
Dr. Buda László könyvajánlójában igy fogalmaz: "ha nyitott szívvel olvassuk, ha megengedjük, hogy belénk hatoljon tartalma, akkor egyik-másik novella észrevétlenül tanítássá, terápiává, szellemi útmutatássá válik."
Igy igaz. Nemcsak a novellák esztétikai értéke miatt érdemes Kiss Edinát olvasni (itt jegyezném meg, hogy kevés ilyen szépen fogalmazó írót ismerek, mint ő, egyszerűen öröm olvasni a mondatait), hanem azért is, mert taníthat, formálhat bennünket. És most távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, a novellák didaktikusak, tanitó célzatúak. Sokkal inkább gondolkodásra késztetnek, olyan lelki utazásra, melyet időről időre mindannyiunknak meg kell tennünk. A történetek segítségével feloldhatóbbakká válnak azok az elakadások, azok a negatív tapasztalatok, érzések, melyek életünk megkeserítői, bár kétségkívül velejárói. Talán jó is, hogy a történetek egy része nincs lezárva, nyitott kérdéseket hagynak maguk után, ami szinte rákényszeríti az olvasót, hogy saját maga folytassa, fejezze be a történetet.
Zárásként pedig fogadjuk meg Szinetár Dóra színésznő tanácsát: legyen nálunk sok zsebkendő az olvasásnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése