..., milyen nagy tudás is szépeket mondani, hogy szép legyen tőlük a világ, makulátlan. Az is milyen szép szó. Milyen jó dolog lenne választékosan beszélni, makulátlanul.
Most már hivatalosan is be kell ismernem: Grecsó-rajongó vagyok. A nagy szerelem a Verával kezdődött, mint szerintem oly sokunknál. Kicsit sajnálom is azokat az írókat, akik hatalmas sikereket érnek el egy-egy művükkel, mert mindig arra gondolok, vajon hogy fogják ezt a magasra tett lécet ismét megugrani.
Nincs ez másként Grecsó Krisztiánnal sem, de nagy örömömre, neki sikerült ugyanazt a színvonalat hozni mind a verseskötetével, mint a Valami népi című novelláskötettel. Mindkettő könyvtári könyv volt, amit olvastam, de tudom, hogy fel kell kerüljenek a könyvespolcomra, mert nem "egyszerolvasós" művek.
Meg kell, hogy mondjam, soha nem olvasok verseskönyveket. Illetve ez abban a formában igaz, hogy vagy válogatott verseket olvasok, vagy teljes életműveket. Ezért is volt érdekes a Magamról többet című kötet, mert egész más élmény nem mások által sorrendbe rakott, vagy éppen valamilyen szempont alapján kiválogatott verseket olvasni, hanem a költő által megkomponált művet kezembe fogni.
A Magamról többet egy nagyon szubjektív kötet, lélektől-lélekig ható. Az első részben szerelmes, vagy talán már sokkal inkább hitvesi versek vannak felsorakoztatva. Majd jön a halálos betegséggel foglakozó rész, amely számomra talán a leginkább húsbavágó volt. Akivel szembejön egy komoly betegség, és megjárja a lélek és a test minden pokoli fájdalmát, gyötrelmét, az könnyen tud azonosulni ezekkel a versekkel, melyek tényleg semmit nem lepleznek el. A Babitsot idéző Balázsolás-ciklus azonban nemcsak a halálfélelem, a rettegés, de az életigenlés, a reménység versei is egyben. Lélekemelő olvasmány.
A kötet utolsó része a végre megérkezett gyermekhez, gyermekről szóló versek. Grecsó soha nem csinált abból titkot, hogy feleségével örökbefogadták kislányukat. Talán éppen ez a tény teszi még érzékenyebbé ezeket a sorokat, és olyan erős apa-lánya kapcsolat kialakulásának lehetünk tanúi, ami biztosan az égben köttetett.
Sosem voltam annyira fáradt,
Ahogy a gyerekágyat szereltük,
De ébren tartott az erre emlékezni fogok
Törhetetlen odaadása.
Az apaság mindenestül vagyok,
Nem csak a viszonyom egy
Két kiló hetven dekával
Született kislányhoz.
De nemcsak az apaságversek miatt zseniális ez a verseskönyv, hanem azért is, mert beváltja a címben igért kitárulkozást. Tényleg megtudhatunk a szerzőről többet, mert nem titkol el semmit, minden érzés itt van ha jó, ha nem. Ez a nyíltság, őszinteség egyszerre megható és tiszteletreméltó, amellett, hogy olvasni is jó. Nekem különös élvezetet okozott, hogy nemcsak a fent említett Babitsot idézi meg a versekkel, hanem a magyar és nemzetközi irodalom más nagy alakjait is. Olyan jó volt egy kicsit játszani, hogy vajon ráismerek-e ezekre a helyekre, utalásokra.
Grecsó másik kötete, a Valami népi szintén nagyon kitárulkozó, őszinte novellákat tartalmaz. Mivel én nagyon szeretem ezt a műfajt, igy alig vártam, hogy befaljam ezt a könyvet is. Nos, falásról szó sem volt, mert a könyv, bár letehetetlen, és hatalmas élményt ad az olvasónak, ugyanakkor olyan súlyt is helyez rá a mélységével, a tragédiáival, ami keményen megdolgoztatja a lelkét. Zsigerileg hat.
A kötet mintha a Magamról többet folytatása lenne, hiszen az egyik szereplő kísértetiesen hajaz magára a szerzőre, annak betegségére, halálfélelmére, küzdelmeire. És ott van újra az apaságélmény, mely mindenen felülkerekedik, és mindenen átsugározva nyújtja a reményt a reménytelenségben.
A kedvenc részem az Istennek nehéz címet viseli, ahol a novellák lazán, de mégiscsak összefonódnak egymással a szereplők, a történetek révén. Az ilyenfajta "játékot", ha szabad igy nevezni, nagyon szeretem, másik nagy kedvencemnél Tóth Krisztiánnal is sokszor előfordul. Számomra ez olyan, mintha nyomozó lennék, és a kis részletekből, a többfajta nézőpontból bemutatott történetrészletekből építeném újjá magamban az olvasottakat.
Aztán kiderült, hogy nincs idő, vagy ha van, nem végtelen, hogy a világ egyáltalán nem az enyém, sőt, a titokban reméltnél is kevesebb tulajdonom van benne.
– Hagyni kéne itt valamit – néztem körbe. – Valami jelet. Hogy mi éltünk itt valaha. Hogy örültünk itt, vagy el voltunk keseredve!
Mindenkinek szívből ajánlom Grecsó Krisztián műveit, de ezt a kettőt különösképpen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése