"Sokszor van úgy, hogy tökéletlen vitézkedéssel csak odapökjük a szavakat annak, akit szeretnünk kéne, de aztán hirtelen felüti a fejét egy csendes gondolat s akkor magunkbaszállunk rögtön."
Vannak könyvek, amik olvasására évek óta vágyom, vannak, amik rögtön felkeltik a figyelmemet, és vannak, amiket soha nem olvasnék el magamtól, kivéve, ha van egy jó nagy adag motiváció. Nálam a Jégtörő Mátyás az utóbbi kategória. Bár olvastam az Ábel összes kötetét, és anyukám egyik kedvence, nekem valahogy nem akaródzott újra Tamási Áront olvasni. Aztán mégis megtört a jég.. (jaj, ez elég erőltetettre sikerült. :) ) Történt ugyanis, hogy Juhász Anna, akiről már sokszor írtam, hogy milyen nagy hatással van rám munkája, ajánlotta ezt a könyvet, valamint Poket zsebkönyv- formában is megjelent. Ez a kettő csábitó erő megtette a hatását, és elbandukoltam egy szép tavaszi napon egy Poket automatához, és megvettem életem első könyvét. (Nem kis látványosságot okozva az arra járó turistáknak. )
Ha már Poket, akkor hadd mondjam el, mennyire vágytam már kipróbálni ezt az új könyvbeszerzési módot, de sajnos ott, ahol lakom nincs ilyen masina, időm meg alig van arra, hogy elmenjek egyhez, de vannak még csodák, és néha el-eljutok ilyen rég vágyott helyekre is. A Poket zsebkönyv szerintem zseniális találmány. Tényleg aprócska (úgyhogy kicsit rosszabbul látoknak üzenem, szemüveg legyen náluk), tehát belefér a zsebünkbe, hátizsákunkba, nem terheli meg a retikülünket, hozhatjuk-vihetjük, bármikor előkaphatjuk és olvashatunk. Szuper! Az pedig, hogy automatából vehetjük meg, szerintem nagyon menő.
A Jégtőrő Mátyás egy trilógia első része (ha jól tudom, Tamási csak két kötetet irt meg). Egy felnőtteknek szóló (néha pajzán, néha szomorú, néha szórakoztató) mese. Mese a javából, egy szellemről, aki állatbőrből állatbőrbe bújik, és segíti, óvja azt a kis családot, ahol menedékre lelt. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy a mese komoly dolog, az egész világ benne van, az egész élet lényege ott van egy mesébe beleszőve. Élet és halál, jó és rossz küzdelme, mind-mind a része ennek a történetnek is. Na meg az erdélyi folklór, meg a humor, meg persze a lélekvándorlás. És ami nekem különösképpen megdobogtatja a szívemet: a stílus. Olyan gyönyörű, magával ragadó stílusa van Tamási Áronnak, hogy ember legyen a talpán, akit nem nyűgöz le. Csodálatos, nagyon jó olvasni.
Fokozza az élményt Kisteleki Dóra grafikus káprázatos, vagy hogy stílusos legyek, meseszép illusztrációi. Már Kiss Edina könyvei kapcsán is megjegyeztem a nevét, mert annyira érzékenyek, annyira szemet gyönyörködtetők a munkái, hogy szinte önmagukban is megállják a helyüket, egy-egy könyvben pedig miközben tökéletesen belesimulnak a történetbe, fokozzák az olvasás örömét.
Szóval, ha van időtök, ti is vegyétek kezetekbe ezt a kis kötetet (vagy akár más kiadást), és merüljetek el ebben a mesés Tamási Áron-i világba!
Olvassatok, mert az olvasás nagyon is menő!
