" – Ezentúl lesz banán… – mondom félájultan. A szomszédék nagyszobájában vagyunk, a tévében a Ceausescu házaspár fekszik sárgán és holtan."
"Egyszer tutira vége lesz. És március 15-e piros betűs ünnep lesz. Október 23-a is. Egyszer majd ki lehet mondani, hogy ötvenhatban forradalom volt."
Egyik kedvenc novelláskötetem a Budapest Off, mely számos kortárs novella segítségével szeretteti meg a műfajt, és remélhetőleg az olvasást is a fiatalokkal. Nos, ha nem is ennek folytatásaként, de párjaként említhető az Ezentúl lesz banán! is, melynek alcíméből már kiderül (ha a címlapból nem jöttünk volna rá), hogy novellákat kapunk a rendszerváltásról, Kovács Eszter válogatásában.
Bevallom, nem tudok szó nélkül elmenni a boritó mellett, számomra nagyon izgalmasra sikeredett, szuper a színválasztás, a mindenki által ismert sarló és kalapács jelkép átformálása a banánnal. Köszönjük, Baranyai (b) András!
De amilyen jól sikerült a borító, olyan izgalmas a belső is! Jó, elfogult vagyok, tudom. A rendszerváltás évében voltam kiskamasz, úgyhogy kvázi a gyerekkorom elevenedik meg a lapokon. És tényleg minden benne van, a Trabant, az NDK-s turisták papucsai, a disszidálás, a vágyott nyugati világ, a berlini fal leomlása, a Ceausescu házaspár kivégzése, és természetesen a banán is, amiért sorba kellett állni, és ami akkor olyan nagy kincs és kuriózum volt, mint a Donald rágó, vagy a szagos toll. Azt is tudom persze, hogy a mai kamaszoknak fogalmuk sincs ezekről az évekről, hacsak nem egy-egy film vagy családi legenda kapcsán tudnak róla valamit, de hogy máshogy tudnánk közelebb hozni ezeket az időket hozzájuk, mint az irodalom segítségével! A kötet szerzői, akik erre tesznek kísérletet: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél, Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála és Vörös István.
A novellákban csak az a közös, hogy a rendszerváltás időszakáról szólnak, így vagy úgy. Szerintem mindenki talál magának kedvencet (vagy kedvenceket). Nekem személy szerint több is van. Szerettem Gévai Csilla: Komolyan mondom című írását, mely személyes hangvételével valóban közel hozza az eseményeket. De remek Magyari Péter: Sztrájk-ja is, mely egy iskolai lázadást idéz meg, vagy éppen Kiss Judit Ágnes: Lánchídi csatá-ja, mely egy anya-fiú párost mutat be nekünk. Élveztem Szabó Borbála sorait és Karafiáth Orsolya történetét is. De valójában minden írásban találtam valamit, ami közel állt hozzám, amiért érdemes volt elolvasni.
Összességében ismét egy könnyen olvasható, mégis mély témákat érintő, kamaszoknak szóló válogatást kapunk, ha kezünkbe vesszük és elolvassuk az Ezentúl lesz banánt! Persze szólhat ez nekünk, régebb óta fiataloknak is, hiszen biztos vagyok benne, hogy nosztalgiázni mindannyian szeretünk, még ha olyan élmények is előjönnek, mint a félelem a határon, vagy éppen a rendőri igazoltatások. Nekem nagy öröm volt olvasni!
