"Egyszer tengerészkadét korában majdnem megfulladt. Több évtized távlatából élénken tört fel benne újra ugyanaz az érzés. Megfullad. Amint sikerült levegőhöz jutnia, felkiáltott. -Holnap. Holnap átállunk!"
Hatalmas örömmel és érdeklődéssel vettem kezembe Berényi Anna új könyvét. Egyrészt azért, mert szeretem a könyveit olvasni, másrészt, mert amikor nálunk járt az iskolában, megsúgta, hogy készül az új könyve, és azt is, miről fog szólni. Így aztán elmondhatom magamról büszkén, hogy az olvasók nagy részénél hamarabb tudtam, hogy kiről is ír Anna.
Ahogy Berényi Annától megszoktuk, ez a könyv is történelmi tényeken alapul, némi fikcióval keverve. A hitelességet mi magunk is ellenőrizhetjük a honlapján, ahol minden fejezethez kigyűjtötte az írónő a valóságos eseményeket. A források megtekintése után nem tagadhatjuk, hogy fantasztikus kutatómunkát végzett. A fikció pedig azt az irodalmi csodát adja hozzá, hogy az egykor élt történelmi figurák élőkké válnak a könyv lapjain.
Nem árulok el zsákbamacskát azzal, hogy a regény Horthyt állítja középpontba 1944-ben, mikor az ország sorsa megpecsételődött, és sokan, így Horthy is a háborúból való kiugrásban látta a megoldást. Bár a konkrét történelmi események inkább csak megemlítve vannak (így is több, mint 600 oldalas a könyv), a főszereplők vívódásai, küzdelme, önmagukkal és az ellenséggel, tűpontosan megidézik ezt a vészterhes időszakot.
"Nem lesz két olvasó, akiknek egyforma Horthy-képe lesz a regény elolvasása után, de nagy valószínűséggel mindenkinek változik majd az elképzelése ahhoz képest, amit a kormányzóról gondolt a könyv elolvasása előtt."
A regény lapjain megjelenített Horthy Miklós alakja számomra az egyenes gerinc, a megtörhetetlenség, az ország szolgálatára mindent feltevő politikus alakja. Talán a legközelebb hozzám Ily került, Horthy idősebb fiának az özvegye, aki a maga fiatalságával, naivságával és lelkesedésével még ennyi év után is le tudja venni az embert a lábáról.
A regény mind a 600 oldala izgalmas, de talán az utolsó 100 oldal volt az, amikor már nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, tudnom kellett, hogy mi történik az utolsó napokban (pedig tudtam, az iskolában tanultuk). Sőt talán ez a háttértudás tette még izgalmasabbá az olvasást, hogy tudtam, milyen sorsra jut az ország, a kormányzó és családja, a többi szereplő, de az, hogy ők ott és akkor hogyan élhették meg, eddig nem merült fel bennem. Berényi Anna sorai azonban odavarázsoltak a helyszínre, és szinte együtt lélegeztem a szereplőkkel.
És hogy kinek ajánlom? Nos, mindenkinek, de elsősorban azoknak, akiket érdekel a 20. századi történelem, és akik nem riadnak vissza attól, hogy a könyv bizony vaskos.
