Szabó Magda: Freskó

"Jó kis temetés lesz, csak ne tartson nagyon sokáig."

 Számtalanszor megnézegettem a könyvesboltban a Szabó Magdának szentelt polcot, és mindannyiszor megállapítottam, hogy már az összes regénye megvan nekem otthon, és mindegyiket olvastam. Mégis vissza-visszatértem, mintha mágnesként vonzana. Aztán egyszer csak villámcsapásként ért a felismerés, hogy a Freskó nincs meg. Épp a Freskó, mely első regénye, és mely híressé tette! Nyomban be kellett szereznem, és persze el is olvasnom! 

A történet középpontja az elmebeteg, sok éve intézetben élő Edit temetése, melyre összegyűlik a család, és ahová megérkezik a család fekete báránya is, Annuska. Annuska, aki nem akarja, és nem is képes elfogadni a család kővé merevedett szabályrendszerét, aki a művész lelkével nem tud belesimulni ebbe a zárt, fullasztó környezetbe. Megszökik, és Pesten új életet kezd. 

Látszólag egyszerű a történet, meghal valaki, és el kell temetni. Bár Szophoklész óta nagyon jól tudjuk, hogy ez nem olyan egyértelmű. Mint ahogy itt sem az: temetés, lezárás helyett éppen az ellenkezője történik, a múlt újra élővé válik, ahogy a családi élet is megelevenedik Annuska érkezésesével. 

 A regény során megismerjük minden szereplő életét, és jelenük mellett bepillantást nyerhetünk múltjukba is. Megismerjük a zsarnok, és csak a püspökségért élő nagyapát, aki a saját anyósát is utcára dobja, ha úgy tartja kedve. A fogadott fiút, aki a saját családját is meglopja. A feleséget, aki nem mer szólni semmiért, akinek az élete alárendelődik az apának, majd a férjnek, és akinek egyetlen vigasza, társa a lánya. És persze ott van, Anzsu, aki a legkedvesebb, legszerethetőbb figura a regényben, és Annuska, aki nekem a szabadság, a függetlenség jelképe is. 

Szabó Magda zsenije ebben rejlik: egyetlen eseménybe, egyetlen napba tudja belesűríteni egy család életét, minden eltemetett titkával, múltjával együtt. Talán lehet ez is az üzenete a regénynek: a múlt, a család mindenki életében kulcsszerepet játszik, és mindannyiunk életét befolyásolja. 

Szabó Magda egyik regénye sem könnyű olvasmány, kissé nyomasztóak is, de nekem mindig nagy-nagy gyönyörűség olvasni őket, annyira hitelesek, annyira értők.