Nagyon régóta várt a polcon az elolvasásra Kazuo Ishiguro: Napok romjai című könyve, de eddig nem volt alkalom vagy idő, hogy levegyem onnan. Most is nevetségesen prózai oka volt annak, hogy elolvastam. Kórházba kerültem és olyan könyvre volt szükségem, ami szó szerint elég könnyű ahhoz, hogy fekve is tudjam olvasni.
A Nobel-díjas, japán származású író 6 éves kora óta él Nagy-Britanniában, de a könyv alapján azt kell, hogy mondjam, angolabb könyvet írt a tősgyökeres angoloknál.
A regény, az író saját bevallása szerint, mindössze 4 hét alatt született, ami szinte hihetetlen, de bravúros teljesítmény. Nyelvezete ugyanis olyan kifinomult, arisztokratikus, amivel ritkán találkozik még a rendszeresen szépirodalommal foglalkozó olvasó is.
Maga a történet nagyon egyszerű: egy ősi, angol kastély komornyikja hatnapos utazást tesz Angliában, melynek egyik célja a volt munkatársnőjének, Miss Kentonnak meglátogatása. Az utazás során Mr. Stevens visszaemlékezéseit olvashatjuk, apjáról, fiatalkoráról, egykori munkaadójáról. A külső utazás így válik egyben belső utazássá. Ha elképzelem, hogy a tanítványaim kézbe veszik ezt a könyvet, szinte biztos vagyok benne, hogy unalmasnak találnák. Talán nem is az ő korosztályuknak való, hiszen nekik még a jelen és a jövő az érdekes, nem a múlt vizsgálata. A régebb óta fiatal olvasónak azonban mindenképp alapot adhat arra, hogy Mr. Stevens-el együtt a múltba tekintsen, és olyan kérdésekről gondolkodjon, mint a múltban elkövetett hibák, a megbánás, a továbblépés.
Főszereplőnk a komornyik szerepét a magánember elé helyezi mindig, minden körülmények közt. A méltóság fogalma hatja át minden cselekedetét. Ez azzal jár, hogy Stevens feladja azt, ami az embert emberré teszi, vagyis a megélt érzelmeket. Mindent a betöltött munkakörének, és ennek a munkakörnek a vélt vagy valós elvárásainak rendel alá. Sem a szerelem, sem a halál nem tudja kirángatni ebből a megkövült helyzetből.
Számomra sokszor komikus volt Mr. Stevens szolgaisága, az hogy mindenáron méltóságteljesebb és arisztokratább akart lenni a született nemeseknél. Ennek ellenére szánalmat is éreztem iránta, hiszen az életét vesztegette el a folyamatos megfelelése által.
Ha valaki szeretne egy letűnt kor milliőjébe csöppenni, és egy ízig-vérig angol környezetben eltölteni egy kis időt, annak szívből ajánlom ezt a könyvet.
