"Mindig rohantam az uccán" Radnóti Miklós Budapestje

Tavaly volt kerek évfordulója Radnóti Miklós halálának. Ennek emlékére jelent meg egy új Poket-könyv a költőről, egy különleges sétálókönyv, amely lehetőséget ad arra, hogy a költő életét és munkásságát  a helyszíneken keresztül ismerjük meg. Radnóti Miklós élete, személyes történetei egy-egy budapesti utca, épület vagy szobor köré fonódnak, melyek a könyv segítségével a valóságban is bejárhatóak.
A könyvben a költő élete és pályája elevenedik meg, melyet naplóreszletek, személyes visszaemlékezések és archív fotók gazdagítanak. A "Mindig rohantam az uccán"  nem csupán a költő életének színhelyeit mutatja be, hanem annak a szellemi és érzelmi tájnak a részleteit is, amelyeket a költő verseiben megfogalmazott. A versek, fotók és visszaemlékezések rendkívül személyes hangulatot adnak a könyvnek, és a mai olvasó számára is érthetővé teszik Radnóti Miklós világát.
A könyv külön érdekessége, hogy kortársaink is szóhoz jutnak benne, hiszen az Én Radnótim cím alatt saját, személyes kapcsolódásukat tárják fel a költővel és annak műveivel. Többek között Háy János, Fabiny Tamás, evangélikus püspök, vagy éppen Gryllus Dániel írásait olvashatjuk a lapokon.
Ez a könyv nemcsak egy szép és informatív mű, hanem lehetőséget ad arra, hogy a városban barangolva megismerjük Radnóti Miklós örökségét.

Jókai Mór: A jövő század regénye

 Az Országgyűlés a 2025-ös évet Jókai Mór-emlékkévvé nyilvánította (és nem mellesleg Klebersberg Kunó-emlékévvé is), így az idei év egyik fogadalma volt, hogy legalább két Jókai-művet el fogok olvasni. Kamaszkoromban nem volt streamelés, TikTok, nem volt lehetőség mindennap tévét nézni, és hamarabb végeztünk is a suliban. Az olvasás pedig nem kikapcsolódás volt, hanem egy kicsit az élet része. Tehát több idő maradt olvasásra, ami Jókai hatalmas munkásságát nézve nem mellékes szempont. Tizenéves koromban faltam a regényeit, mára azonban ott sorakoznak magányosan a polcon (megjegyezném, hogy a könyvtárakban is, hiszen viszonylag kevesen kölcsönöznek Jókait). Ezért örülök, hogy most sok-sok minden szól a nagy mesemondóról. Könyvek jelennek meg róla, podcastek, videók foglalkoznak vele, rendezvények sora veszi górcső alá életét, munkásságát.

Nos, ahogy szokták mondani, ember tervez, Isten végez. Egyszercsak úgy alakult az életem, hogy hirtelen sok szabadidőm lett, így egyértelmű volt, hogy akkor Jókait (is) fogok olvasni. Régóta szerettem volna már elolvasni A jövő század regénye-t, de sem időm, sem (igazából) kedvem nem volt hozzá. Most viszont kinyitottam, és végigolvastam.

Amikor ezt a blogot indítottam, elsődleges célom az volt, hogy a tanítványaim (volt és jelenlegi) kapjanak egy csokor ajánlást, amiből választhatnak. De igazi jó ajánlót csak olyan könyvekről tudok írni, amik nekem is tetszenek. Ezért van az, hogy sokkal többet olvasok, mint ahány könyvet ajánlok. Most viszont kivételt teszek. A regény ugyanis nem lett a kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Nemcsak azért, mert egy régi tervem pipáltam ki, és büszke vagyok magamra, hogy a több mint 700 oldalt legyűrtem. 😊

Jókai elképesztő képzelőerővel írta meg ezt a regényt, amely 1952 és 2000 között játszódik, egy alternatív Monarchiában, ahol a magyarok vezetik a birodalmat. II. Árpád (aki amúgy Habsburg) uralkodik, miközben kitör egy végtelennek tűnő háború Oroszországgal, azaz Nihil országával. (Nem véletlen, hogy sokáig ki sem lehetett adni a könyvet Magyarországon.) A főhős, Tatrangi Dávid, egy székely katona, zsenialitásával és találmányaival (repülőgép, törhetetlen anyag) segíti a győzelmet.

A második rész, Az örök béke, egy utópia, ahol a tudomány, a boldogság és az igazság uralkodik. Egy olyan világ, amely Jókai szerint lehetett volna a jövő.

Nem fogok hazudni: Jókai nem könnyű olvasmány. Az aprólékos leírások, a tudományos részletek miatt időnként elvesztem. Részenként jelentek meg a regényei, így néha olyan fejezetek is bekerültek, amelyek kicsit kilógnak a történetből.

Viszont ha valaki szereti a sci-fi őseit, vagy érdekli, hogy egy 19. században élő író hogyan képzelte el a 20. századot, akkor A jövő század regénye kincsesbánya. Megdöbbentő, hogy mennyi mindent megsejtett Jókai a jövőből. Ráadásul egy apró érdekesség: a Kincső név is ebben a regényben szerepelt először!

Akkor most megérte? Meg. Bár nem lett a kedvenc regényem, mégis örülök, hogy belevágtam. Egy régi tervem pipáltam ki, miközben belekukkanthattam egy zseni előrelátásába.

Ajánlom? Ha szereted a nagy kihívásokat, a jövőről való elmélkedéseket és a régi, klasszikus magyar irodalmat, akkor igen. Ha pedig egyszer még mindig halogatod Jókai műveit, akkor csak egy dolgot mondok: ne ijedj meg a terjedelemtől. Mert lehet, hogy az első pár oldal után te is azon kapod magad, hogy képtelen vagy letenni.

Szécsi Noémi: Jókai és a nők

 Vannak olyan hívószavak, amiknek nem tudok ellenállni. (És nem is akarok.) Ilyen hívószó nekem Szécsi Noémi, akinek már több könyvét ajánlottam, mert fantasztikusak. De nekem Jókai is az, hiszen a nagy mesemondó könyvei kamaszkorom kedvencei voltak. Nem telhetett el úgy nyári szünet, hogy ne drukkoltam volna valamelyik Baradlay fivérnek, vagy ne sírtam volna Mayer Fanny tragikus halálán. Hogy irigyeltem Kőcserepy Vilmát, amiért Kárpáthy Zoltán olyan romantikusan megmenti az árvíz elől! Aztán hosszú évek teltek el, és Jókai valahogy kikerült az érdeklődési körömből. (Most, hogy születésének bicentenáriumát ünnepeljük, elhatároztam, hogy nyáron újra olvasni fogom!)

Szécsi Noémi könyvét a megjelenése utáni napokban meg is vettem, és már el is olvastam, annyira érdekfeszítőnek találtam.  Ahogy a cím is mutatja, nemcsak Jókai magánéletét ismerhetjük meg, hanem a hozzá kapcsolódó nőkét is: édesanyjáét, aki keménykezű kálvinista asszonyként irányította a Jókay család (igen, ez az eredeti írásmód) életét, de aki maga szoptatta minden gyermekét; de itt vannak a nagynénik, az unokahúgok is. És persze a két feleség, akik nagy visszhangot váltottak ki a házasságok kapcsán, egyrészt a korkülönbség miatt (Laborfalvi Róza 8 évvel volt idősebb Jókainál, Nagy Bella pedig több, mint 50 évvel volt fiatalabb az írónál), másrészt azzal is, hogy színésznők voltak, ami a kortársak szerint egyenlő volt a könnyűvérűséggel. Szécsi Noémi azon szerzők egyike, aki igazságot szolgáltat ennyi év után a két nőnek, hiszen hitelesen és elfogulatlanul ábrázolja őket. Laborfalvi Róza egy olyan korban hozta világra törvénytelen gyermekét, amikor az anyák többsége megszabadult ettől a tehertől. Ő viszont egyedül nevelte kislányát Jókaival kötött házassága előtt, vállalva az őt kürülvevő társadalom megvetését. De láthatjuk őt a könyv lapjain ünnepelt és nagyszerű dívaként, háziasszonyként, aki saját maga süt-főz, haszonállatokat tart, ruhákat varr, gyereket nevel, és mindamellet Jókai odaadó felesége. Néha zsémbes, kiállhatatlan, de ott van férje mellett jóban-rosszban.

Érdekes megfigyelni, hogy Jókait egész életében nők vették körül, talán ezért szültek regényeinek hősnői általában fiút. Ezeknek a nőknek a mindennapjai, élete, szeretetük és gyűlöletük jelenik meg a könyvben, rendkívül sok lábjegyzettel, idézettel, szakirodalmi hivatkozással. Szécsi Noémi nagy érdeme, hogy nem ül fel a pletykáknak, mindennek precízen utánajár, és természetesen, amit lehet, azt kikutat. Elképesztő tény volt számomra, hogy a Jókai család, az örökösök milyen vehemenciával semmisítenek meg tényeket, tüntetnek el leveleket, bizonyítékokat,  hogy a nagy regényíró csillaga fényesen ragyogjon, és semmilyen esetlegesen nem túl pozitív adat fennmaradjon. "Váli Mari sok mindent látott és hallott, de valamennyi állítása kritikával szemlélendő, mivel imádattal csüngött nagybátyján, eszményítette saját családját, viszont sistergő gyűlöletet táplált a Rózák iránt."- írja a szerző, utalva az unokahúg rosszindulatú feljegyzéseire, melyekkel Jókai feleségét és annak lányát, majd unokáját illeti. 

Nem járt jobban Nagy Bella sem, akinek már nemcsak fiatal korát, színésznőségét, de zsidó származását is támadások érték Jókai mellett. Nem beszélve az író halála utáni jogi  hercehurcáról, amiben a Jókai-örökösök akár nemtelen eszközöket is felhasználva küzdöttek a vagyonért. Talán nem is alaptalanul féltették azt, hiszen Bella halála után mindössze 20 font maradt (Angliában élt élete végén). 

A kötet maga is rendkívül igényes, tele fotókkal, képekkel. Szakirodalom, családfa, Jókai műveinek jegyzéke és életének eseményei kronologikus sorrendben feltüntetve segítik az elmélyülést a témában. De ami számomra a legkedvesebb volt az az, hogy Jókai az élete számos pillanatát, élményét beleszőtte műveibe, Szécsi Noémi pedig megidézi ezeket. Rengeteg Jókai-idézettel támasztja alá a puszta tényeket.

Nagy Jókai-rajongóknak kötelező olvasmány, de annak is ajánlom, akit csak a korszak érdekel, mert az sem fog csalódni.