Nem titok, hogy középiskolásokat tanítok, így ezt a bejegyzést az egyik "kedvenc" témakörömnek szentelem, vagyis a kötelező olvasmányoknak. Annál is inkább, mert ez az a téma, mely leginkább felbőszít. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért csak és kizárólag klasszikusokat kell olvasniuk a gyerekeknek, mintha kortárs irodalom nem is létezne, vagy ahogyan Nyáry Krisztián mondta egyszer: "az író halott". Félreértés ne essék, én szeretem és tisztelem a klasszikus írókat-költőket, de azért az elmúlt pár évtizedben is születtek nagyon jó művek.
Akinek van gyereke, vagy tanít irodalmat, az pontosan tudja, hogy micsoda kínszenvedés egy-egy mű (elsősorban regény) feldolgozása, hiszen a tanulók többsége nem olvas például Jókait, de ha bele is kezd, a felét nem érti, így hamar elmegy a kedve tőle. Biztos vagyok benne, mert kipróbáltam, hogyha kortárs művel próbálkozunk, ezerszer jobban érdeklődnek, hiszen azt megértik, az az ő problémájukkal foglalkozik, az ő világukat eleveníti meg. (Nagyon ajánlom például a Budapest Off novelláskötetet, amit néma csendben, szájtátva hallgattak a tizedikes gimisek, akik egyébiránt nem fogékonyak az irodalomra.)
A másik bajom, hogy rengeteg a kötelező olvasmány, ahelyett, hogy lehetőségeket kínálnának fel a tanároknak, diákoknak, amikből választhatnak. A kötelező szó amúgy is mindig ellenállást szül, főleg kamaszoknál. Király Levente szerint: "Olvasni nem csak azért lehet, mert kötelező - lehet élvezetből is." Igen, ez az én mottóm is! Idáig elvezetni a gyerekeket, hogy élvezzék az olvasást, ez kell, hogy célja legyen minden irodalomtanárnak.
A Nem kötelező c. alternatív szöveggyűjtemény már címével felkeltette a figyelmemet. Bár nem egy szuszra olvastam el, hiszen rengeteg novellát tartalmaz, nekem az egyik kedvenc kötetemmé vált. Egyszerűen zseniális. Igen, így képzelem el az irodalom tanítását: a klasszikusok mellett ott vannak a kortársak is. És nem, nem kronologikus sorrendben, hanem témakörök szerint (gondoljunk bele, a mai tanulóknak először a legrégebbi, legarchaikusabb szövegekkel kell megismerkedniük, és csak az utolsó évben olvasnak 20. századi szöveget!)
A novellák olyan témaköröket ölelnek fel, melyek kamaszkorban is megmozgatják a diákok képzeletét: szerelem például, vagy halál, vagy társadalmi egyenlőtlenségek. Minden novellacsokor tartalmaz klasszikus és kortárs szerzőket is, lehetőséget adva a választásra, vagy arra, hogy egy-egy témakört különböző szemszögből közelítsen meg az olvasó. Külön öröm, hogy sok női szerző is bekerült, egyrészt azért, mert sok írónőt kedvelek, és sokuk novellájával találkozhatunk a kötetben is; másrészt a hagyományos szöveggyűjtemény alig tartalmaz nőírókat, azt sugallva, hogy ez a hivatás a férfiak privilégiuma.
Nem szeretnék egy-egy novellát kiemelni, mert nagyrészt olyan írások szerepelnek a kötetben, melyeket egyforma élvezettel olvastam, de azért néhány szerzőt felsorolok. Klasszikus, nagy íróink közül szerepel például: Karinthy Frigyes, Csáth Géza, Ottlik Géza, Tamási Áron, Szabó Magda, Krúdy Gyula. A kortárs szerzők közül többek közt Finy Petra, Kiss Judit Ágnes, Grecsó Krisztián, Bödőcs Tibor, Szvoren Edina, Háy János, Krusovszky Dénes, Szabó T. Anna, Dragomány György, Tóth Krisztina és még nagyon-nagyon sokan. Olyan szerzőktől is vannak beválogatva írások, akiket, bevallom, nem ismertem, de ma már sok mindent elolvastam tőlük.
Az sem mellékes, hogy a novellák általában rövidek, ami azért valljuk be, nem hátrány, ha kamaszoknak szól. (Igen, tudom, vannak könyvmolyok is, de viszonylag kevesen.)
Tanárként feltétlenül ajánlom mindenkinek a könyvet, 16 éven felül, mert bár nem jellemző, van benne egy novella, mely elég szabadszájú. Abszolút beépíthető (ha van idő) az irodalomórákba, de akár osztályfőnökként is használható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése