Azon tanárok közé tartozom, akiknek evidens, hogy mindig elolvassák a feladott olvasmányokat a diákokkal együtt. Valamikor ezt nem teszem nagyon lelkesen, de Mikszáth esetében ez más. Az ő világa a maga babonáival, bűneivel, furcsa szereplőivel is nagyon szerethető.
Szívemhez legközelebb a novellái állnak, így ezeket nemcsak örömmel forgatom, ha kell, de nagy örömmel is tanítom. Általában tetszik a tanítványaimnak is, szeretik a kis Cukri történetét, meghatódnak Bede Erzsi önfeláldozásán, vagy épp a brezinai aklot és a bacsát sajnálják. (Extra előny, hogy A jó palócok novellái rövidek. 😄) Bár igazán egyben érdemes őket elolvasni, hiszen ezek a novellák egy egységes, zárt világot jelenítenek meg, ugyanazokkal a szereplőkkel.
Azt azért hozzáteszem, évről-évre az a tapasztalatom, hogy egyre kevésbé értik a diákjaim a szövegeket.Igaz, ami igaz, nem ma megírt történetek.
Már többször említettem, hogy magam a búsongó, szomorkás hangulatot kedvelem az irodalomban (ki tudja, miért?!), így ezek a novellák valóban közel állnak a szívemhez. Persze a mikszáthi humor is kedvemre van, bevallom. Szeretem, ahogy Mikszáth a történeteivel és a szereplőivel bánik, szeretem, hogy szereti őket, élvezettel mesél el egy-egy történetet. Mintha ő is köztük élne, és így az olvasó is.
Fentebb írtam, hogy nem ma megírt történetek ezek. Szándékosan nem azt írtam, hogy nem maiak, mert azok, nagyon is. Hiszen ma is vannak kikapós feleségek, csaló férjek, ártatlan kislányok, és szerelmes nagyok. A környezet más, a nyelv más, de valójában a történetek, az emberi lelkek nem sokat változtak az idők folyamán.
Ha már a mai kort előhoztam, érdemes megemlíteni (és tanároknak tanítani, diákoknak olvasni) Tóth Krisztina: Tímár Zsófi muskátlija című novelláját, ami tökéletesen alátámasztja, hogy ezek a mikszáthi történetetek nagyon is időtlenek és helytállóak ma is. Hihetetlen élmény összehasonlítani ugyanazt a történetet, ugyanazokat a szereplőket a mikszáthi világban és a 21. században.
Tudvalevő, hogy neki köszönhetjük, hogy a társadalom alsó rétege, nevezetesen a parasztok főszereplőkké válhattak sz irodalomban. Ez egy hihetetlenül fontos lépés lehetett, mert ezekről az emberekről alig tudott valamit az akkori olvasó. A falusi, zárt kisközösségek világa sokunknak ma is egy rejtély, ezért köszönöm Ott Annának és Kovács Péter tanár úrnak, hogy felhívták a figyelmemet Borbély Szilárd: Nincstelenek című kötetére. (itt: https://www.youtube.com/watch?v=78tdsQU4ehA) Ebben a regényben a 20. századi nincsteleneket, falusi embereket ismerhetjük meg, az ő életükbe pillanthatunk be. (De erről most nem is írok többet, mert egy teljes, saját posztot szánok neki.)
A Mikszáth-novellákat az Osiris Diákkönyvtár sorozatában olvastam el, amiről nem tudom, hogy említettem-e, de nagyon nagy kedvencem. Éppen akkora méretűek a kötetek, amik beleférnek egy női táskákba is, ugyanakkor még nem kell nagyító az olvasásukhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése