Történt egyszer, hogy részt vettünk az osztályommal egy rendhagyó irodalomórán Juhász Anna vezetésével.
(Erről bővebben: https://kavekonyvkatedra.blogspot.com/2021/11/rendhagyo-irodalomora.html)
Akkor és ott határoztam el, hogy Karinthyról és Kosztolányiról fogok olvasgatni, mondjuk a téli szünetben, mert annyira lelkesen beszélt egy-két életrajzi könyvről Anna. Az első, amit kezembe ragadtam, az Ördöggörcs volt.
Ha csak egyvalamit írhatnék róla, az biztos az lenne, hogy furcsa. Furcsa, műfajilag meghatározhatatlan, csapongó, különleges. Van benne önéletírás, naplórészlet, interjú, vers, és még sorolhatnám. Szóval furcsa, de a legeslegfurcsább, hogy a nagy katyvasz ellenére is visz előre a történet. Talán a Karinthy-zseniség az oka, de a könyv szerzője (Márton) olyan ügyesen játszik a kártyákkal, mint egy bűvész, és mi olyan hévvel olvassuk a sorokat, ahogy a csillogó szemű gyerekek a cirkuszban figyelik a bűvésztrükköket. Vagy ahogy pestiesen mondják, megvesz a könyv magának.
Az író, Karinthy Márton, a Karinthy-klán harmadik generációja, Karinthy Ferenc fia, és Karinthy Frigyes unokája. Kossuth-díjjal kitüntetett rendező, író, színházcsináló, a ma is népszerű Karinthy színház alapítója.
Az Ördöggörcs a Karinthy-család történetének sajátságos bemutatása. Sok-sok anekdotát, történetet megtudhatunk a családról, ha végigolvassuk ezt a nem könnyű, ámde közel 800 oldalas könyvet. Már ezért is megéri. Ugyanakkor ez a mű több, mint családtörténet, egy író, egy ember (aki történetesen egy nagy múltú család sarja) belső utazása is.
A központi alak Karinthy Gábor, Gabi, a fájdalomherceg, akitől ördöggörcs fogalma származik ("hogyha az ördög belülről szorongatja az embert, ez az ördöggörcs"). A szerző az ő életén, betegségén keresztül vizsgálja saját sorsát, és keresi azokat a jeleket, melyek Gábort fájdalomherceggé tették, és amelyek, félő, a Karinthy család minden tagjában (talán benne is?) megtalálhatóak. Felmerül a kérdés az olvasóban, vajon a zseni mellett mindig ott az őrült? Akár egy személyen belül?!
"S lehet, hogy minden ember őrült. Az ember önmagához méri a világot, s nem a világhoz önmagát. Önmagához mérvén a világot, a világot örültnek látja. A világ több tagja pedig őt látja őrültnek."
Ez az őrlődés, ez a kutató szenvedély mozgatja a történetet, mely aprócska, látszólag néha jelentéktelen mozaikképekből áll össze. Hihetetlenül izgalmas dolog Gabi alakját a saját naplója alapján vagy épp a kezelőorvos, vagy a testvér, Cini beszámolói alapján több oldalról látni. A könyv végére az olvasó is jó ismerőse lehet Karinthy Gábornak, de a család többi tagjának is. A szerző bepillantást enged Karinthyába, láttatva annak minden intim pillanatát, az esetleges hibákat, bűnöket nem szépítve.
Ha eddig kétségünk volt afelől, hogy jó-e híres ember gyerekének lenni, vagy egyáltalán könnyű-e, akkor erre választ kaphatunk a könyvből. A magam részéről örülök, hogy nem születtem bele egy ilyen helyzetbe.
Az Ördöggörcshöz idő és energia kell, sőt azt is mondhatnám, hogy nagy-nagy nyitottság, de ha ez megvan, bátran merüljünk el benne, mert egy olyan történet fog kibontakozni a szemeink előtt, ami nem mindennapi, hihetetlenül izgalmas szereplőkkel, akiknek a szellemi öröksége ma is meghatározó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése