Valamelyik nap kérdezte tőlem valaki, hogy miért olvasok ilyen keveset a nyáron. A valóság az, hogy nem olvasok kevesebbet, csak mást, sokszor más formában, és ezekről általában nem írok. De ha már hiányolták, íme, legyen.
Nyáron előkerülnek azok az olvasmányok nálam, amik könnyedebbek, nem biztos, hogy túl sok gondolkodásra késztetnek, inkább szórakozni, kikapcsolódni szeretek ez idő tájt. Megváltozik az olvasásom formája is, előkerül ugyanis az ebook olvasóm, amit ki-be pakolhatok a táskámba, cipelhetem a bőröndben, kis helyen elfér sok-sok könyv. Ha választani kell, akkor én a hagyományos formát szeretem, de ilyenkor, nyáron bizony nagy hasznát veszem ennek az elmés szerkezetnek. (Egy icipicivel olcsóbbak is az ekönyvek, mint a hagyományosak, de tényleg csak kicsivel. Magyarországon. Merthogy több adó terheli. Ha viszont az ember beszél idegen nyelveket, vagy legalábbis olvas idegen nyelveken, akkor tényleg olcsón hozzá tud jutni izgalmas könyvekhez.) Azért persze teszek kivételt, és hagyományos könyvet is olvasok, sőt, néha nehezebb olvasmányok is felkerülnek az olvasólistámra.
Az első, amit olvastam, és amit ajánlanék, Leila Slimani: Altatódal című könyve épp ilyen. Az írónő marokkói származású, de jelenleg Franciaországban él, és franciául írja a regényeit. Az Altatódalért egyébként 2006-ban megkapta a Goncourt-dijat. (Tudtommal ez az egyik legmagasabb francia irodalmi kitüntetés.)Mellesleg, Macron, francia elnöknek is dolgozik, méghozzá a francia nyelvet és kultúrát terjeszti világszerte.
Ha lenne egy olyan lista, hogy a legmegdöbbentőbb könyves kezdőmondatok, akkor az Altatódal első mondata mindenképpen az élen lenne: "A baba meghalt." Aztán nem sokkal később kiderül, hogy a testvére is halott, sőt, azt is megtudjuk, hogy a tökéletes bejárónő (angolul The Perfect Nanny címmel is megjelent egyébként) volt az elkövető. Több olvasó kritikájában olvashatjuk, hogy Kosztolányi: Édes Annájához hasonlítják ebben a tekintetben. Valóban, egy kissé arra hajaz, hiszen nem klasszikus krimit tartunk a kezünkben, ahol megfejtésre vár, vajon, ki a gyilkos, hanem csak az elkövetéshez vezető útra kell koncentrálnunk., vagyis hogyan válik egy tökéletes dadából, aki mos, főz, takarít, és csodálatosan bánik a gyerekekkel végül hidegvérű gyilkos.
A főszereplő két nő, az anyuka és a bébiszitter, mindketten marokkói származásúak, csakúgy, mint az írónő, és mindketten más országban találták meg a boldogulásuk helyét. Ennek a ténynek ellenére, Slimani teljesen tárgyilagosan ír, igy is kezeli a szereplőket, a könv olvasása során nagyon nehezen tudunk azonosulni a karrierista anyukával, pedig elveszíti két csöpp gyermekét, de igy vagyunk a bébiszitterrel is, akinek megismerjük nehéz életét. Nagyon sok kérdést feltesz az írónő ezzel a művel, olyanokat, melyekkel minden (vagy legalábbis sok) nő szembesül: mi a fontosabb a karrier vagy a család? Kell-e gyermeket szülni, ha igazán nem vágyom rá, vagy érdemes-e nem behódolni a társadalmi elvárásoknak, és csak a munkára koncentrálni? Meddig tartanak a határai egy gyermekekre vigyázó, de valójában idegen embernek, mennyire folyhat bele egy család életébe? Milyen egy bevándorló élete, a befogadó országban? Mit jelent szegényként egy gazdag család alkalmazottjaként dolgozni? Számos más izgalmas kérdésre találhatunk választ (vagy nem) Slimani könyvében, amiről érdemes időről-időre elgondolkodni.
Valójában nem egy könnyed, nyári olvasmány, de mindenképpen figyelemre méltó és olvasmányos. Szerintem nem fogja letenni az, aki kezébe veszi.
Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!📚
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése