2024. január 6., szombat

Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága. Regény az anyák megmentőjéről

 Semmelweis neve egykor nagyon sokat fordult meg a fejemben pontosan 20 évvel ezelőtt, amikor  a róla elnevezett kórházban hoztam világra a nagyobbik gyermekem. Akkor hálát adtam neki is, amiért a gyermekágyi láztól legalább nem kell rettegnem (úgyis volt elég más). Aztán elfeledkeztem róla. Egészen 2023-ig, amikor is megjelent Koltai Lajos filmje, a Semmelweis. Moziban voltam és ez volt az egyik filmbeharangozó. Már akkor tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell! Nem is csalódtam, gyönyörű film. Hatalmas színészi munka, rendezés, elragadó jelmezek, díszletek, figyelemreméltó, izgalmas történet. Egyszóval magával ragadott, és azóta Semmelweis-lázban égek. 

Aki ismer, tudja, hogy ha történelmi ihletésű mű kerül elém, legyen az könyv vagy film, egyből utánajárok, kutatok a neten, mindent elolvasok a témában. (Na jó, csak azt, amire van időm, de elég jól hangzott, nem?) Nem szaporítom a szót, Gárdos Péter regénye volt az első, amit  a témában elolvastam, és mivel ugyanolyan nagy  hatással volt rám, mint maga a film, így itt a helye a blogban!

A gyönyörű hangú Gárdos Péter (hallgassátok meg egyszer, elképesztő orgánuma van) regénye 2022-es, úgyhogy ideje volt a kezembe venni. Az biztos, hogy a 2023-as év utoljára olvasott könyve, de a top 5-ben is benne van. Nemcsak olvasmányos, hanem számos ponton hiteles is, amit Gárdos  a regényírást megelőző kutatásának köszönhetünk. Ez az a könyv, amit nem lehet letenni, pedig Semmelweis életének főbb pontjait talán mindenki ismeri. Ez az igazi írói varázslat, elmesélni egy olyan történetet izgalmasan, az olvasó figyelmét végig lebilincselve úgy, hogy a végkifejlet mindenki számára ismert. 

A regény Semmelweis gyerekkorától kezdve kíséri el az anyák megmentőjének életét egészen a haláláig. Ebben különbözik a filmtől, ahol csak az 1847-es évet láthatjuk. Ugyanakkor a könyv is szinte filmszerűen sodró lendületű, egyáltalán nem lassú vagy unalmas. Nekem folyton az járt az eszemben, hogy mennyire ismétli magát a történelem, mennyire nem változott a világ. Az emberi irigység, az ego még mindig próbálja visszahúzni  a nagyszerű embereket, a zsenik élete még mindig nem könnyű, még mindig furcsán nézünk azokra az emberekre, akik körmükszakadtáig küzdenek az igazukért, és bizony nehezen ismerjük be, hogy nem mi vagyunk a győztes oldalon. Semmelweis igazi, hivatásának élő ember volt. Ember minden tekintetben, hiszen azt sem a könyv, sem a film nem titkolja el, hogy nem volt könnyű, simulékony személyiség. A célért mindent feláldozott, és nem kímélte a körülötte levőket sem.  

Természetesen azért vannak a könyvben fiktív szereplők, elemek is, de ez nem elvesz, hanem hozzátesz a történethez. Nagyon jó olvasni ezt a történetet, még akkor is, ha a befejezés tragikus. Gárdos tényleg emberként tudta megjeleníteni Semmelweist, akivel minden gyarlósága ellenére együtt tudunk érezni. Ennek ellenére senki ne várja, hogy hőst csinál belőle, mintahogy tette sokáig  a közvélemény, hiszen nem lehet hős az, aki elmegyógyintézetben hal meg, nem hősi, ha valakinek nem működik a házassága. Könnyen ráfogjuk a körülményekre, hogy a felfedezése azért nem lett korában világhírű, mert a gonosz bécsi, és még gonoszabb magyar orvosok nem akarták elismerni, féltékenyek, irigyek voltak. Biztos ebben is van valami, de ma már tegyük hozzá azt is, hogy ő maga nem publikálta eredményeit 15 éven keresztül. Hogy miért? Ma már nem tudni, egyesek szerint (erre utal a könyv és a film is) diszgráfiával küzdött. Igen, az anyák megmentőjének van egy másik, kevésbé mutogatni való oldala is, de nekem ezzel együtt hiteles, érvényes a történet. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, annál is inkább, mert Semmelweis történetét mindenkinek ismernie kell, magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. Az UNESCO 2013-ban a világemlékezet részévé nyilvánította Semmelweis gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezését. Hiszek benne, hogy az ő életéből rengeteget lehet tanulni a fertőtlenítő kézmosáson kívül is! 



2024. január 3., szerda

Kordos Szabolcs: Egy város újabb titkai

 Nem kétséges, imádom a várostörténeti könyveket. Szeretek gondolatban visszarepülni  a múltba, érdekelnek az épületek, de főleg az ott egykor lakó emberek. Kordos Szabolcs könyve ezúttal is segít ebben. Az első kötet is fantasztikus volt, és ez is az. 

Imádtam minden történetét. Nagyon hamar, pár óra alatt ledaráltam az egészet, mert nem tudtam abbahagyni. A fotókkal gazdagon illusztrált kötet nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem rendkívül olvasmányos és izgalmas. Megtudtam például, hogy ahol egyetemi éveim alatt gyakran megfordultam, ott valójában Örkény István is, mivel családjuk patikája ott volt. De ezen kívül még 31 másik érdekes budapesti történettel is megismerkedhet az olvasó. Igazi csemege a város rajongónak, ebben biztos vagyok. 

Csak kedvcsinálónak néhány érdekesség a könyvből: Ki volt Mágnás Elza, és mi köze a Kiscelli Múzeumhoz? Ki az a milliárdos amerikai nő, aki egy Széchenyivel kötött házasságot? Hol volt Csontváry műterme, és hogyan maradtak meg a festményei ?(már most elárulom, hajszálon múlott)

De van benne titkos kert, titkos szoba, mely életet mentett, kávéház, mulató, villa és kastély is. Van miből válogatni. Nagyon tetszik, hogy Kordos nemcsak olyan látnivalókat mutat be, melyek a turisták nagy kedvencei, hanem olyan épületekről is mesél, amelyek mellett elmegyünk nap mint nap, pedig igazán izgalmas titkokat, történeteket rejtenek. 

Nekem nagy kedvencem ez a könyv az első részével együtt. Ajánlom minden budapesti és nem budapesti olvasónak!



2024. január 2., kedd

Budapest Nagyregény

" Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel. "

1873. november 17-e fontos dátum, lakóhelyem, Budapest születésnapja. A születésnapost pedig illik ajándékkal köszönteni. Talán ez járhatott az alkotók fejében is, akik létrehozták ezt a hihetetlenül izgalmas és egyedi alkotást, a Budapest Nagyregényt. 

A főváros 23 kerületét 23 remek kortárs író vette kezébe, és írt egy-egy novellát róla. Nem szeretnék senkit kihagyni, így lássuk a teljes névsort: Bartók Imre, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Dunajcsik Mátyás, Fehér Renátó, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Vámos Miklós és Závada Péter. 

A cím becsapós, mert egyáltalán nem regényt kapunk a kezünkbe, hanem novellákat. Egy-egy mű esetében észrevehető a törekvés arra, hogy visszaköszönjenek szereplők bennük, apró, elejtett utalások egy másik műre,  de összességében inkább különálló alkotásokról beszélhetünk. 

Az ötlet, szerintem, szuper. Aki szeret a városban bóklászni, szeret elgondolkodni egy-egy épület történetén, szeret elmerengeni azon, hogy vajon kik lakják, kik élhettek előtte ott, vajon miken mehettek keresztül, azoknak biztosan izgalmas lesz a könyv. Sajnálatos módon fotókkal nem illusztrálták a helyszíneket, pedig az sokkal izgalmasabbá tette volna  a "kalandozást".

Érdekességképpen elárulom, hogy én "vakon" olvastam a könyvet, vagyis nem néztem meg, hogy melyik fejezetet ki írta (ez nem volt nehéz, mivel ez csak a tartalomjegyzékből derül ki), mégis azok a novellák lettek a kedvenceim, akiknek az íróit eddig is szerettem, kedveltem az írásaikat. Úgyhogy nagy meglepetés nem érhet bennünket, olvasókat, a novellák szerzői hozzák a rájuk jellemző szavakat, szerkesztést, történetet. 

Nem mindegyik írásmű nyerte el maximálisan a tetszésemet, de összességében élveztem az olvasását. Nagyon szerettem például azokat a novellákat, ahol a múlt és a jelen egyszerre jelenik meg, illetve egymás mellett, ezzel is megelevenítve Budapest történelmét és mindennapjait. Persze ne várjunk tőle történelmi regényt, inkább "csak" azt, hogy a történelem egy-egy általában kisemberét látjuk éltre kelni a lapokon. A hétköznapok történelme ez, a miénk. És ez talán sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a nagy történelmi események, a nagy hősök élete. 

Könyvekről vagy jót vagy semmit! (Ha valami nem igazán tetszett, nem írok ide róla.) Ez alkalomból viszont le kell, hogy írjam, hogy a kivitelezés csapnivaló. Ez az első olyan könyvem, amit még egyszer sem olvastam végig, és már szétesett. Katasztrófa! Állítólag nem lehet már kapni az első kiadást. Merem remélni, hogy a kötésen javítanak éppen, és a belbecs érdekében a külcsínen is javítanak!



Berényi Anna: Horthy kiugrása

"Egyszer tengerészkadét korában majdnem megfulladt. Több évtized távlatából élénken tört fel benne újra ugyanaz az érzés. Megfullad. Am...