Budapest Nagyregény

" Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel. "

1873. november 17-e fontos dátum, lakóhelyem, Budapest születésnapja. A születésnapost pedig illik ajándékkal köszönteni. Talán ez járhatott az alkotók fejében is, akik létrehozták ezt a hihetetlenül izgalmas és egyedi alkotást, a Budapest Nagyregényt. 

A főváros 23 kerületét 23 remek kortárs író vette kezébe, és írt egy-egy novellát róla. Nem szeretnék senkit kihagyni, így lássuk a teljes névsort: Bartók Imre, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Dunajcsik Mátyás, Fehér Renátó, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Vámos Miklós és Závada Péter. 

A cím becsapós, mert egyáltalán nem regényt kapunk a kezünkbe, hanem novellákat. Egy-egy mű esetében észrevehető a törekvés arra, hogy visszaköszönjenek szereplők bennük, apró, elejtett utalások egy másik műre,  de összességében inkább különálló alkotásokról beszélhetünk. 

Az ötlet, szerintem, szuper. Aki szeret a városban bóklászni, szeret elgondolkodni egy-egy épület történetén, szeret elmerengeni azon, hogy vajon kik lakják, kik élhettek előtte ott, vajon miken mehettek keresztül, azoknak biztosan izgalmas lesz a könyv. Sajnálatos módon fotókkal nem illusztrálták a helyszíneket, pedig az sokkal izgalmasabbá tette volna  a "kalandozást".

Érdekességképpen elárulom, hogy én "vakon" olvastam a könyvet, vagyis nem néztem meg, hogy melyik fejezetet ki írta (ez nem volt nehéz, mivel ez csak a tartalomjegyzékből derül ki), mégis azok a novellák lettek a kedvenceim, akiknek az íróit eddig is szerettem, kedveltem az írásaikat. Úgyhogy nagy meglepetés nem érhet bennünket, olvasókat, a novellák szerzői hozzák a rájuk jellemző szavakat, szerkesztést, történetet. 

Nem mindegyik írásmű nyerte el maximálisan a tetszésemet, de összességében élveztem az olvasását. Nagyon szerettem például azokat a novellákat, ahol a múlt és a jelen egyszerre jelenik meg, illetve egymás mellett, ezzel is megelevenítve Budapest történelmét és mindennapjait. Persze ne várjunk tőle történelmi regényt, inkább "csak" azt, hogy a történelem egy-egy általában kisemberét látjuk éltre kelni a lapokon. A hétköznapok történelme ez, a miénk. És ez talán sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a nagy történelmi események, a nagy hősök élete. 

Könyvekről vagy jót vagy semmit! (Ha valami nem igazán tetszett, nem írok ide róla.) Ez alkalomból viszont le kell, hogy írjam, hogy a kivitelezés csapnivaló. Ez az első olyan könyvem, amit még egyszer sem olvastam végig, és már szétesett. Katasztrófa! Állítólag nem lehet már kapni az első kiadást. Merem remélni, hogy a kötésen javítanak éppen, és a belbecs érdekében a külcsínen is javítanak!