„Elmegyek valami tengerpartra rákhalásznak, milliomos leszek,
aztán csak nyírom a füvet, mint a Forrest Gump, elhiszed?”
Kivételesen nem könyvről, hanem egy meghatározó színházi élményről hoztam ma beszámolót. Vagy ajánlót. Mert valójában az: szívből ajánlom minde kamasznak és kamasz lelkű felnőttnek a megtekintését.
"Egy lakótelepen tengődő srác, Peti elhatározza, hogy külföldön próbál szerencsét, megmutatja a többieknek, hogy neki sikerülni fog, kezd valamit az életével. De hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az egész: az induláshoz pénz kell, ráadásul nem is kevés. Akár mindenáron. " Így szól a színház honlapján az ismertető. Krausz Attila: Tipli című darabjának tartalma nagyvonalakban ez. Ugyanakkor sokkal több. Útkeresés, felnövéstörténet, tükör társadalmunkról.
Az előadás fatasztikus, a színészek zseniálisak, az előadást követő interaktív foglalkozás pedig segít olyan kérdések megválaszolásában, melyek a tinédzserek életében gyakran felmerülnek. Vajon mikor és mitől válunk felnőtté? Rajtunk múlik vagy a körülményeken? Ki tudunk törni abból a világból, ami körülvesz minket? Külföldön jobb az élet? A pénz a legfontosabb az életben?
Említésre méltó az is, hogy a legegyszerűbb tárgy is hogy válik a színészek kezében valami mássá. A cipők a szexuális együttlét bemutatására szolgál, a szalag hol pénz, hol fű és egyéb kábítószer, hol kordon.
Egy-egy színész több karaktert is megformál, ami rendkívül izgalmassá és különlegessé teszi a jeleneteket. A darabban többször is rappelnek, méghozzá nem is akárhogyan! A mondanivaló megformálására nem is lehetett volna jobb és illőbb eszközt találni.
Összességében nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, aki fogékony a lakótelepi srácok világára, érzéseire, jövőképére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése