Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Vannak könyvek, amiket sokan, sokszor ajánlanak, mégsem veszem őket kézbe. Talán, mert más fontosabb, talán, mert előítéleteim vannak. Ez utóbbi történt ennél a könyvnél is. Sokan mondták, mennyire tetszett nekik, de én valahogy ódzkodtam tőle. Az én terepem a regény, esetleg a novella, néha versek, de az ismeretterjesztő könyvek csak akkor jöhetnek számításba, ha történelmi, kultúrtörténeti vagy életrajzi témájuk van. Tudom, hogy a természet nagyon fontos, de valami megmagyarázhatatlan okból, olvasni nem igazán szoktam ezzel kapcsolatban. Állatokról még csak-csak, na de növényekről?! Aztán mégis eljött a pillanat, és kezembe vettem. 

Az persze túlzás, hogy kezembe vettem, mert ebook-ként olvastam, amit az olvasás után nagyon nem bánok, hiszen így megvan az az érzésem,hogy miattam nem vágtak ki több fát. Ez persze hiú ábránd, de mégis. :)

Az ismerőseim mind rajongtak a könyvért, így én is nagy várakozással kezdtem bele. Sajnos nekem nagyon hamar elszállt ez a lelkesedésem. Alig 200 oldal, de nekem egy hétig tartott mire kiolvastam, mert olvastam belőle, aztán letettem és inkább más olvastam. Nekem nem hozta azt a flow-élményt, amit vártam tőle. Pedig valójában nagyszerű könyv. Nem zavart, hogy nincsenek benne képek, mivel két másodperc alatt utánanéztem a neten (milyen szörnyű, hogy nem ismerem a fákat amúgy...), és a folyamatos ismétlés sem. Hogy mi zavart? Nem tudom megmondani. Néha élveztem is, felolvastam belőle, sztorizgattam a gyerekeimnek, ismerőseimnek, és valahogy mégsem működött a dolog. Valószínűleg túl nagy volt az elvárás részemről, túlságosan akartam, hogy megnyerjen a könyv magának. Vagy egyszerűen csak hozzá kell szoknom a természetrajzi könyvekhez, amiket eddig bőszen elkerültem.  

Ennek ellenére ez egy jó könyv, és egyáltalán nem bántam meg, hogy végül elolvastam! Hasznos és érdekes, én biztos, hogy rendkívül sokat tanultam belőle. Azóta egész másképpen nézek a fákra. Az író egyébként gyakran emberi tulajdonságokkal ruházza fel ezeket az élőlényeket, ami sokat segít abban, hogy elhiggyük, mennyire csodálatosak a fák, és hogy megértsük, milyen is az életük valójában. Én elhittem. A magam részéről fa-rajongó lettem. 

 Íme az egyik kedvenc "sztorim": 

"Lassan már négy évtizede ismert az a tény, amelyre a kutatók az afrikai szavannákon lettek figyelmesek. A zsiráfok megrágják az ernyőakáciákat, ami persze a növényeknek egyáltalán nem tetszik. Hogy megszabaduljanak a nagytestű növényevőktől, néhány perc alatt méreganyagokat raktároznak el leveleikben. A zsiráfok is tudják ezt, és nyomban odébbállnak a következő fákhoz. A legközelebbiekhez? Nem. ….csak mintegy száz méter megtétele után kezdenek újabb lakmározásba. Ennek oka megdöbbentő. A megdézsmált akácia figyelmeztető gázt (ez esetben etilént) bocsát ki, amivel a közvetlen környezetében lévő fajtársai tudomására hozza, hogy veszély közeleg. Ezt követően az összes előre figyelmeztetett egyed …szintén méreganyagokat halmoz fel a leveleiben. A zsiráfok ismerik ezt a játékot, ezért kissé odébb vonulnak a szavannán, ahol gyanútlan fákat találnak." Hát nem zseniális? 

Ezen kívül még annyi, de annyi érdekes dologgal találkoztam a könyvben, hogy felsorolni sem tudom. Így,  ha te sem ismered annyira  a fák titkos életét, mint én, akkor szívből ajánlom ezt a könyvet, mert sok-sok újdonsággal fog meglepni. 

Tanárként már általános iskolásoknak is kezébe adnám, mert a nyelvezete könnyű, sokszor ismétli magát a szerző, ami új információknál kifejezetten előnyös, és a megszemélyesítéssel sokkal közelebb tudja hozni a fákat az olvasókhoz, mintha nem élne ezzel a lehetőséggel.