Jókai Anna: Ne féljetek

 A mai alkalommal Jókai Anna: Ne féljetek! című regényét szeretném ajánlani. 

Az irodalomterápiával foglalkozók szerint kétféle könyvre érdemes igazán odafigyelni: azokra, amelyeket nagyon szeretünk, és azokra, amelyek valamilyen erős ellenállást vagy kellemetlen érzést váltanak ki belőlünk. Nálam ez a regény az utóbbi kategóriába tartozott. Bár Jókai Anna stílusát kifejezetten szerettem, maga a téma inkább lehangoló hatással volt rám, mintsem kellemes olvasmányélményt adott volna. A mű olyan kérdéseket érint, mint az öregedés, a betegség, a halál és az elmúlás – amelyekkel az élet második felében talán már érdemes foglalkozni, én azonban még igyekszem ezeket a gondolatokat elnyomni magamban.

Ugyanakkor a regény nyelvezete és szerkezete számomra lenyűgöző volt. Különösen tetszett, hogy szinte teljes egészében monológokra épül, és a történet csak ezek között, mintegy háttérnarrációként bontakozik ki.

A cselekmény négy főszereplő köré épül: Talán a legmarkánsabb Mária, aki egykor légiutas-kísérőként dolgozott, és nyugdíjas éveiben ismerjük meg. Fiatalon kivételes szépség volt, és éppen ezért nehezen viseli az öregedéssel, betegséggel és elmúlással járó változásokat. Férje, Richárd, rajongásig szereti őt, ám az érzés nem kölcsönös. (Számomra egyébként ő a legszimpatikusabb szereplő a regényben.)

A másik szál Márió és Villő története, akik szintén nem illenek össze. Mária és Márió egykor szerelmesek voltak, és bár külön utakra kerültek, továbbra is erős érzelmi kötődés fűzi őket egymáshoz. A regényben az ő négyesük sorsa jelenik meg, ahol természetesen a családtagok, gyerekek és unokák is megjelennek, valamint a 20. század nagy fordulópontjai. 

A könyv nehéz olvasmány, mert előbb-utóbb mindannyiunknak szembe kell nézni azokkal a kérdésekkel, amelyekkel Jókai Anna nem finoman, hanem nagyon is őszintén szembesíti az olvasót. Könnyű kimondani, hogy ezekkel meg kell békélnünk, de megélni már sokkal nehezebb.

Fiataloknak talán nem feltétlenül ajánlanám, mert még távolinak érezhetik ezt a témavilágot. Az idősebb olvasóknak viszont erős kapaszkodó és iránymutatás lehet, és azoknak a középkorúaknak is, akiknél ezek a kérdések egyre inkább előtérbe kerülnek.