Tamási Áron: Jégtörő Mátyás

 

"Sokszor van úgy, hogy tökéletlen vitézkedéssel csak odapökjük a szavakat annak, akit szeretnünk kéne, de aztán hirtelen felüti a fejét egy csendes gondolat s akkor magunkbaszállunk rögtön."

Vannak könyvek, amik olvasására évek óta vágyom, vannak, amik rögtön felkeltik a figyelmemet, és vannak, amiket soha nem olvasnék el magamtól, kivéve, ha van egy jó nagy adag motiváció. Nálam a Jégtörő Mátyás az utóbbi kategória. Bár olvastam az Ábel összes kötetét, és anyukám egyik kedvence, nekem valahogy nem akaródzott újra Tamási Áront olvasni. Aztán mégis megtört a jég.. (jaj, ez elég erőltetettre sikerült. :) ) Történt ugyanis, hogy Juhász Anna, akiről már sokszor írtam, hogy milyen nagy hatással van rám munkája, ajánlotta ezt a könyvet, valamint Poket zsebkönyv- formában is megjelent. Ez a kettő csábitó erő megtette a hatását, és elbandukoltam egy szép tavaszi napon egy Poket automatához, és megvettem életem első könyvét. (Nem kis látványosságot okozva az arra járó turistáknak. )

Ha már Poket, akkor hadd mondjam el, mennyire vágytam már kipróbálni ezt az új könyvbeszerzési módot, de sajnos ott, ahol lakom nincs ilyen masina, időm meg alig van arra, hogy elmenjek egyhez, de vannak még csodák, és néha el-eljutok ilyen rég vágyott helyekre is. A Poket zsebkönyv szerintem zseniális találmány. Tényleg aprócska (úgyhogy kicsit rosszabbul látoknak üzenem, szemüveg legyen náluk), tehát belefér a zsebünkbe, hátizsákunkba, nem terheli meg a retikülünket, hozhatjuk-vihetjük, bármikor előkaphatjuk és olvashatunk. Szuper! Az pedig, hogy automatából vehetjük meg, szerintem nagyon menő. 

A Jégtőrő Mátyás egy trilógia első része (ha jól tudom, Tamási csak két kötetet irt meg). Egy felnőtteknek szóló (néha pajzán, néha szomorú, néha szórakoztató) mese. Mese a javából, egy szellemről, aki állatbőrből állatbőrbe bújik, és segíti, óvja azt a kis családot, ahol menedékre lelt. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy a mese komoly dolog, az egész világ benne van, az egész élet lényege ott van egy mesébe beleszőve. Élet és halál, jó és rossz küzdelme, mind-mind a része ennek a történetnek is. Na meg az erdélyi folklór, meg a humor, meg persze a lélekvándorlás. És ami nekem különösképpen megdobogtatja a szívemet: a stílus. Olyan gyönyörű, magával ragadó stílusa van Tamási Áronnak, hogy ember legyen a talpán, akit nem nyűgöz le. Csodálatos, nagyon jó olvasni. 

Fokozza az élményt Kisteleki Dóra grafikus káprázatos, vagy hogy stílusos legyek, meseszép illusztrációi. Már Kiss Edina könyvei kapcsán is megjegyeztem a nevét, mert annyira érzékenyek, annyira szemet gyönyörködtetők a munkái, hogy szinte önmagukban is megállják a helyüket, egy-egy könyvben pedig miközben tökéletesen belesimulnak a történetbe, fokozzák az olvasás örömét.

Szóval, ha van időtök, ti is vegyétek kezetekbe ezt a kis kötetet (vagy akár más kiadást), és merüljetek el ebben a mesés Tamási Áron-i világba!

Olvassatok, mert az olvasás nagyon is menő! 

  

Kemény Gabriella: Más világok

A világ legszebb mondatai V. 

"Mióta ismerlek, 

jobban ragaszkodom a valósághoz,

nem menekülök már minden pillanatban." 

 Ebben a bejegyzésben egy verseskötetet szeretnék bemutatni, méghozzá Kemény Gabriella: Más világok című könyvét. 

Nem jellemző rám, hogy versesköteteket olvasok el a-tól z-ig, sokkal inkább az a jellemző, hogy válogatott verseket, antológiákat olvasok, vagy egy-egy verset az összegyűjtött, teljes életművet felölelő könyvekből. Pedig milyen nagy szerencse, ha az ember kézbe vehet egy megszerkesztett kötetet, mennyivel többet és mást kap! Hiszen nem véletlen, hogy egy-egy vers hol szerepel a kötetben, melyik a kezdővers, és melyikkel zárul a könyv. 

Nincs ez másként a bemutatott kötetnél sem, hiszen maga Kemény Gabriella árulta el egy interjújában, hogy a kötetet úgy építetté fel, mintha egy gyógyulás vagy megtisztulás története lenne, és érdemes az elejétől a végéig, sorban haladni. Nagyon tetszik, hogy fázisokra van tagolva a kötet, ezzel is megerősítve, hogy itt egy folyamatról van szó. 

A Szabados Ágnes alapította Libertine könyvkiadó gondozásában jelent meg ez a szépséges verseskönyv, aminek borítója rózsaszín-kék és lilás színekben pompázik, amik a kedvenc színeim. :) Nyilván ez a véletlenek összjátéka. 

Ha már Szabados Ági neve felmerült, aki felvállaltan irodalomnépszerűsítéssel foglalkozik, akkor talán itt az idő elmondani, hogy ezt mennyire fontosnak tartom a magam részéről is. Nem lekicsinyelve a klasszikus irodalom jelentőségét, az én misszióm, hogy a kortárs irodalmat ismertessem meg, elsősorban a tanítványaimmal. Teszem ezt azért, mert irodalomórákon alig-alig esik róluk szó, megkockáztatom, hogy a tananyag 80%-90%-a halott írok és költök műveit öleli fel. Ez borzasztó arány. Bár fontosnak tartom a klasszikus művek, az irodalmi kánon megismertetését is, azt még inkább, hogy elhitessük végre a fiatalokkal, hogy az irodalom él, létezik. A költők, írok köztünk vannak, és igenis foglalkoznak 21. századi problémákkal is. 

A könyvet dedikáltattam is, ami fantasztikus nagy öröm és boldogság volt! Ezért is örülnék, ha sok-sok szerzőt tudnék meghívni az iskolába, hogy ugyanazt az eufóriát érezzék a tanítványaim, amit én érzek, amikor egy-egy szerzővel személyesen találkozom. (Gabi egyébként a való életben gyönyörű, mosolygós, kedves, jó vele találkozni! És szuper menő a cipője!)

Kemény Gabrielláról semmit nem tudtam, ezt egyébként személyesen be is vallottam neki. Egy ismerősömtől hallottam róla, illetve a NIOK csatornáján (amit ezúton is ajánlok sok szeretettel) https://www.youtube.com/watch?v=RF6gKsHk1wg. 

Amit most már tudok róla az az, hogy instaköltőként indult, de ma már nem tartja magát annak. Ez a fogalom, bevallom, teljesen új volt nekem, mi tagadás, nem vagyok már tizenéves (múltkor hallottam egy jó kifejezést Szily Nórától magunkra, régebb óta fiatalokra: antik bakfis. :)) Ez egy hihetetlenül izgalmas dolog, de múlékony, hiszen viszonylag ritkán mentünk el Insta-posztokat, és még ritkábban nyitjuk meg őket újra. Úgyhogy szerencsére, Kemény Gabriella nemcsak az Instagramon olvasható, hanem könyvben is, sőt, mindjárt kettőben!2018-ban jelent meg első,  Zsebuniverzum című kötete. 

Gabi a verseivel azt a küldetést vállalta fel, hogy feloldja azokat a terheket, azokat a szorongásokat, amiket a Z generáció tagjai cipelnek. Valójában, nemcsak ők. Véleményem szerint sok-sok férfi és nő találkozott már a "világ leggonoszabb mondataival". A nők biztosan. Remélhetőleg a "világ legszebb mondataival" is. A meghatározás nem véletlen, hiszen több ilyen című költemény szerepel a kötetben. A költészet, az irodalom , a művészet pedig abszolút segít abban, hogy ezekkel az érzésekkel megküzdjünk, hogy tudjuk, nem vagyok egyedül. 

Azt már említettem, hogy Gabi fázisokba sorolta a verseket. Az első fázis Egy bizonytalan nő naplója. A szőrtelenítéstől, a párkapcsolati problémákon át az iskolai zaklatásig sokféle témával találkozhatunk. A talizmánok, a második fázis, ahol már megjelennek a világ legszebb mondatai is. Az Egy zsebuniverzum fázisa azért nagyon izgalmas, mert visszautal az első kötet verseire, és néha ugyanazon a  címen olvashatunk egy 2018-as és egy 2020-as verset. A következő verscsokor A Z generáció egyik kevésbé ismert vitrinje, ahol ismét saját generációja problémái, élettapasztalatai kerülnek előtérbe. A záró fázis a címadó, Más világok, amely már pozitívabb kicsengésű verseket is tartalmaz. 

Nekem mindig nagyon fontos, hogy milyenek az illusztrációk, ha vannak egy kötetben. Ennek a könyvnek Szinvai Dániel készítette az illusztrációit, amik zseniálisak, izgalmasak, elgondolkodtatók. Lehet, hogy puszta véletlen, de érdekes, hogy az első fázis alcím még sötétben jelenik meg, majd egyre világosabb lesz a fázisok eleje, az utolsó a Más világok pedig a kötet borítójának színvilágában jelenik meg. 

Abszolút újraolvasós könyv! És nemcsak a Z generációnak, hanem a többinek is, mert mindannyiunk számára van mondanivalója, ebben biztos vagyok. Rövid, de velős versek, ahogy mondani szokták. Én úgy fogalmaznék, hogy apró kis csodák, amiket nemcsak akkor érdemes elővenni, ha szomorúak vagyunk, hanem akkor is, ha éppen boldogok. A versek különlegessége, hogy  egy-egy pár soros alkotás szinte egy egész történetet mesél el. Hiszen kinek ne kötődne egy-egy gonosz mondathoz például egy visszatérő gondolata, története?!

Remélem, lesz majd újabb kötet is, de addig is olvassuk ezt vagy az előző Kemény Gabriella-kötetet!

Kiss Edina: Étertánc

"Gyertya vagyok. Ahogy fogy a test, úgy erősödik a lángolás. Éteri tűzzel égek, hűvös, nyugodt, átlátszó lobogással. Se színé, se illata. Lassan táncolva lángolok. Tánc, tánc, étertánc."

Kiss Edina első kötetének elolvasása után tudtam, hogy ha megjelenik újabb kötete, nekem azt feltétlenül el kell olvasnom, hiszen annyira közel állnak hozzám az ő lélektani elbeszélései (az író szavaival élve). Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy Étertánc címmel újabb kötet kerüljön ki a keze alól. 

Ha van olyan könyv, amire azt mondom, hogy kívül-belül csodálatos, akkor ez az! Ritka az ennyire szép kiadású könyv, csodálatos illusztrációkkal, minőségi lapokkal. Igazi műalkotás. Kisteleki Dóra nevét mindekképpen szeretném kiemeli, hiszen neki köszönhetjük ezeket a valósban csodálatos illusztrációkat, amik sokat hozzáraknak az amúgy is zseniális novellákhoz.  Nagyon jó kézbe fogni a könyvet,  da ha már a kezünkben van, akkor érdemes el is olvasni, mert amilyen rövid, annyira sokatmondó, értékes. 

Kiss Edina Égszínkék című kötete is magával ragadó, de ez a kötet talán még azt is felülmúlja. A novellák olyan emberi érzéseket járnak körül, mint az anyaság, a szerelem, a boldogság vagy éppen a gyász. Olyan élethelyzetekről ír az írónő, ami mindannyiunk életének része, magunkra ismerhetünk, vagy éppen másokra, de mindenképpen közel érezhetjük magunkhoz ezeket a történeteket. 

Dr. Buda László könyvajánlójában igy fogalmaz: "ha nyitott szívvel olvassuk, ha megengedjük, hogy belénk hatoljon tartalma, akkor egyik-másik novella észrevétlenül tanítássá, terápiává, szellemi útmutatássá válik." 

Igy igaz. Nemcsak a novellák esztétikai értéke miatt érdemes Kiss Edinát olvasni (itt jegyezném meg, hogy kevés ilyen szépen fogalmazó írót ismerek, mint ő, egyszerűen öröm olvasni a mondatait), hanem azért is, mert taníthat, formálhat bennünket. És most távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, a novellák didaktikusak, tanitó célzatúak. Sokkal inkább gondolkodásra késztetnek, olyan lelki utazásra, melyet időről időre mindannyiunknak meg kell tennünk. A történetek segítségével feloldhatóbbakká válnak azok az elakadások, azok a negatív tapasztalatok, érzések, melyek életünk megkeserítői, bár kétségkívül velejárói. Talán jó is, hogy a történetek egy része nincs lezárva, nyitott kérdéseket hagynak maguk után, ami szinte rákényszeríti az olvasót, hogy saját maga folytassa, fejezze be a történetet. 

Zárásként pedig fogadjuk meg Szinetár Dóra színésznő tanácsát: legyen nálunk sok zsebkendő az olvasásnál!

Grecsó Krisztián: Magamról többet és Valami népi

 ..., milyen nagy tudás is szépeket mondani, hogy szép legyen tőlük a világ, makulátlan. Az is milyen szép szó. Milyen jó dolog lenne választékosan beszélni, makulátlanul.

Most már hivatalosan is be kell ismernem: Grecsó-rajongó vagyok. A nagy szerelem a Verával kezdődött, mint szerintem oly sokunknál. Kicsit sajnálom is azokat az írókat, akik hatalmas sikereket érnek el egy-egy művükkel, mert mindig arra gondolok, vajon hogy fogják ezt a magasra tett lécet ismét megugrani. 

Nincs ez másként Grecsó Krisztiánnal sem, de nagy örömömre, neki sikerült ugyanazt a színvonalat hozni mind a verseskötetével, mint a Valami népi című novelláskötettel. Mindkettő könyvtári könyv volt, amit olvastam, de tudom, hogy fel kell kerüljenek a könyvespolcomra, mert nem "egyszerolvasós" művek. 

Meg kell, hogy mondjam, soha nem olvasok verseskönyveket. Illetve ez abban a formában igaz, hogy vagy válogatott verseket olvasok, vagy teljes életműveket. Ezért is volt érdekes a Magamról többet című kötet, mert egész más élmény nem mások által sorrendbe rakott, vagy éppen valamilyen szempont alapján kiválogatott verseket olvasni, hanem a költő által megkomponált művet kezembe fogni.

A Magamról többet egy nagyon szubjektív kötet, lélektől-lélekig ható. Az első részben szerelmes, vagy talán már sokkal inkább hitvesi versek vannak felsorakoztatva. Majd jön a halálos betegséggel foglakozó rész, amely számomra talán a leginkább húsbavágó volt. Akivel szembejön egy komoly betegség, és megjárja a lélek és a test minden pokoli fájdalmát, gyötrelmét, az könnyen tud azonosulni ezekkel a versekkel, melyek tényleg semmit nem lepleznek el. A Babitsot idéző Balázsolás-ciklus azonban nemcsak a halálfélelem, a rettegés, de az életigenlés, a reménység versei is egyben. Lélekemelő olvasmány. 

A kötet utolsó része a végre megérkezett gyermekhez, gyermekről szóló versek. Grecsó soha nem csinált abból titkot, hogy feleségével örökbefogadták kislányukat. Talán éppen ez a tény teszi még érzékenyebbé ezeket a sorokat, és olyan erős apa-lánya kapcsolat kialakulásának lehetünk tanúi, ami biztosan az égben köttetett. 

Sosem voltam annyira fáradt,

Ahogy a gyerekágyat szereltük,

De ébren tartott az erre emlékezni fogok

Törhetetlen odaadása.

Az apaság mindenestül vagyok,

Nem csak a viszonyom egy

Két kiló hetven dekával

Született kislányhoz.

De nemcsak az apaságversek miatt zseniális ez a verseskönyv, hanem azért is, mert beváltja a címben igért kitárulkozást. Tényleg megtudhatunk a szerzőről többet, mert nem titkol el semmit, minden érzés itt van ha jó, ha nem. Ez a nyíltság, őszinteség egyszerre megható és tiszteletreméltó, amellett, hogy olvasni is jó.  Nekem különös élvezetet okozott, hogy nemcsak a fent említett Babitsot idézi meg a versekkel, hanem a magyar és nemzetközi irodalom más nagy alakjait is. Olyan jó volt egy kicsit játszani, hogy vajon ráismerek-e ezekre  a helyekre, utalásokra. 

Grecsó másik kötete, a Valami népi szintén nagyon kitárulkozó, őszinte novellákat tartalmaz. Mivel én nagyon szeretem ezt a műfajt, igy alig vártam, hogy befaljam ezt a könyvet is. Nos, falásról szó sem volt, mert a könyv, bár letehetetlen, és hatalmas élményt ad az olvasónak, ugyanakkor olyan súlyt is helyez rá a mélységével, a tragédiáival, ami keményen megdolgoztatja a lelkét. Zsigerileg hat. 

A kötet mintha a Magamról többet folytatása lenne, hiszen az egyik szereplő kísértetiesen hajaz magára a szerzőre, annak betegségére, halálfélelmére, küzdelmeire. És ott van újra az apaságélmény, mely mindenen felülkerekedik, és mindenen átsugározva nyújtja a reményt a reménytelenségben. 

A kedvenc részem az Istennek nehéz címet viseli, ahol a novellák lazán, de mégiscsak összefonódnak egymással a szereplők, a történetek révén. Az ilyenfajta "játékot", ha szabad igy nevezni, nagyon szeretem, másik nagy kedvencemnél Tóth Krisztiánnal is sokszor előfordul. Számomra ez olyan, mintha nyomozó lennék, és a kis részletekből, a többfajta nézőpontból bemutatott történetrészletekből építeném újjá magamban az olvasottakat. 

Aztán kiderült, hogy nincs idő, vagy ha van, nem végtelen, hogy a világ egyáltalán nem az enyém, sőt, a titokban reméltnél is kevesebb tulajdonom van benne.

– Hagyni kéne itt valamit – néztem körbe. – Valami jelet. Hogy mi éltünk itt valaha. Hogy örültünk itt, vagy el voltunk keseredve!

Mindenkinek szívből ajánlom Grecsó Krisztián műveit, de ezt a kettőt különösképpen!

Ákody Zsuzsa: Lélekrablók

"Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó."

 Be kell valljam (nem először sajnos), hogy sem a könyvről, sem a szerzőről nem hallottam korábban. Annak ellenére, hogy ez a regény első díjat nyert az Atlantic Press női regényíró pályázatán. Ezért is vagyok hálás, hogy a Facebookon tagja vagyok A magyar szerzőkért nevű csoportnak, hiszen az oldal célja éppen az, hogy minden héten más és más magyar kortárs szerzőt mutatnak be az olvasóknak. Így találkoztam először Ákody: Lélekrablók című kötetével is, amit rögtön le is vettem a könyvtár polcáról. A lehető legjobb választás volt! Két nap alatt "befaltam", alig tudtam letenni, annyira megfelelt az én ízlésemnek. 

Maga a regény két ember történetét mutatja be: Gyurkáét, aki egy katolikus pap szerelemgyereke, és akit ezért az apai család teljesen mellőz, sőt megtagad. Cserébe viszont kap egy melegszívű, gondoskodó édesanyát, és egy házvezetőnőt, aki nagyanyja helyett nagyanyja lesz a kisfiúnak, aki igy nemcsak gondos nevelést kap, hanem életre szóló szeretetet és annyi bölcsességet, amit mindannyian irigyelhetünk. 

A másik főszereplő a furcsa nevű és furcsa lelkületű Kunigunda, akit gyerekkorában olyan abúzus ér, hogy felnőttkorában is traumatizált, mondhatni elrabolják a lelkét, igy jómaga sokszor valóban lélektelenül küzd meg a mindennapok kihívásaival. 

Kettőjük történetét követhetjük végig, meglepő fordulatokkal, izgalmakkal fűszerezve. Érdemes elmondani, hogy a regény nemcsak a cselekmény miatt izgalmas, hanem az olvasó elé tárt lélektani folyamatok miatt is, ami talán még lényegesebb is, mint maga az események láncolata. 

 Bár nyelvileg könnyed, de igényes, választékos az írónő stílusa, tartalmilag pedig kifejezetten súlyos a regény. Fábián Janka ajánlója szerint a kötet mély emberismeretről tanúskodó, ragyogó írás. Azt hiszem, nem túlzott. 

Arra biztatnék mindenkit, köztük magamat is, hogy olvassatok, olvassunk Ákody Zsuzsát, annál is inkább, mert ez már az ötödik könyve az írónőnek, van miből választani!

Walter Tevis: Queen's Gambit

 Ha valami nagyon ritkán sikerül mostanság, az az angol nyelvű könyv olvasása. Semmi értelmes kifogásom nem lehet rá, de valamiért az utóbbi egy-két évben alig-alig olvastam el egy teljes könyvet angolul. (Félve vallom be, de inkább sorozatot nézek eredeti nyelven...)

A Vezércsel (angolul Queen's Gambit) nevű sorozat már többször szembejött velem, de nem tudtam magam rávenni, hogy elkezdjem nézni. A sakk még a sportokon belül is rendkívül távol ál tőlem, nem is igazán értem, tudom  a szabályokat, így aztán sem nézni, sem játszani nem jelent élvezetet. 

A sors keze azonban úgy intézte, hogy mégis megismerkedtem a történettel, hiszen kedves kolléganőmnél megláttam az angol kötetet, és lecsaptam rá. Főnyeremény: angol könyv, ráadásul egy olyan, ami már többször is rám kacsintott. :)

A nyelvezete szerintem nem túl bonyolult, úgyhogy B2 szinten értőknek melegen ajánlom, nem fog csalódást okozni. Gyorsan, könnyen olvasható, rövid történet. 

Angolul olvasni amúgy is melegen ajánlott nemcsak angolul tanulóknak, hanem a szinten tartás, a rendkívül gyorsan változó nyelv új szavainak, kifejezéseinek megismerése miatt angolul tudóknak is. A magam részéről angolul is csak élvezetből olvasok. Tanulás céljára meghagyom a nyelvkönyvek rövidebb szövegeit, esetleg az angol nyelvű híreket, rövidebb cikkeket, tanulmányokat. A regény, vers, novella, vagyis a szépirodalom nem arra hivatott, hogy úton-útfélen megálljunk, előkapjuk a szótárt (miket beszélek, a telefonunkat), és keresgéljük egy-egy szó, kifejezés jelentését. A szépirodalom gyönyörködtetni akar, engedjük meg neki. A tanítványaimnak is mindig azt ajánlom, hogy csak azt a szót nézzék meg a szótárban, amire feltétlenül szükségük van a megértéshez, egyébiránt hagyják magukat sodortatni a cselekménnyel, a nyelvvel. 

Persze ehhez az is kell, hogy olyan könyvet válasszunk, ami  a szintünknek többé-kevésbé megfelel (picit lehet a szintünk fölött is). De talán még ennél is fontosabb, hogy érdekeljen bennünket az adott olvasmány. Ha a krimiket szeretjük, érdemes krimit választani, ha a romantikus regényt, akkor azt. Ezzel elejét verhetjük annak, hogy kényszernek, vagy tanulásnak érezzük az olvasást. 

Ami csodálatos az idegen nyelvű szövegek olvasásában (és hallgatásában) az az, hogy nemcsak szavak, hanem teljes mondatszerkezetek, mondatok kúsznak be a az agyunkba észrevétlenül, amit először csak felismerünk, majd egy idő után elő is tudunk venni, beépül a nyelvhasználatunkba. 

Visszatérve a Vezércselre, témája ellenére egy könnyed olvasmány. A regény egy hányatatott sorsú, de ugyanakkor rendkívül tehetséges lány történetét mutatja be, aki a férfiak uralta sakk világában is helyt tud állni kitartásával, ambíciójával, csavaros eszével. A főszereplő hölgy mindannyiunk számára példakép lehet abban, hogy szinte reménytelen helyzetekből is ki lehet keveredni, sőt a célunkat, álmunkat el is lehet érni kitartással, szorgalommal, igaz az élet más területeit egy kicsit háttérbe szorítva. 

A háttértörténet nem mindig rózsaszín és derűs, sőt kifejezetten nyomasztó néha, és úgy érezzük Bethnek tényleg csak a sakkban van szerencséje, a magánéletben nem. Ugyanakkor ezek a magánéleti tragédiák, nehézségek kellenek ahhoz, hogy megtalálja önmagát és  a sikerhez vezető utat. 

A magam részéről hálás vagyok a sorsnak (és a kolléganőmnek), hogy elolvashattam Beth történetét, ami annak ellenére élvezetes olvasmány, hogy az ember nem tud sakkozni. 

Halász Rita: Mély levegő

 Nem kérdés, kell egy mély levegő, ha ezt a könyvet szeretnénk olvasni. Fullasztó, mélybe húzó. Pontosan reflektál erre a borító is, ami számomra meglepő módon, nem fotó, hanem festmény.

Halász Rita első regénye, a Mély levegő már megjelenésekor Margó-díjas lett, a Libri 10-es listájára is felkerült. így kellő izgalommal és elvárással nyúltam a könyvhöz. Nem okozott csalódást, valóban remek alkotásról van szó. 

A regény egy megromlott házasságból bántalmazó férje elől menekülő édesanya története. Néha sokkoló, néha hihetetlen, és bosszantó. El sem hiszi az ember, hogy ez megtörténhet, pedig biztosak lehetünk benne, hogy igen. Vera története is egy lépcső ahhoz, hogy megértsük, mi lehet egy kapcsolaton belül, hogyan épül fel egy abúzussal átitatott házasság, hogy lehet, vagy épp nem nem lehet belőle kilépni. 

Bár Vera erős, karakán nő, akinek sikerül végül a megfelelő döntéseket meghozni azon  a nehéz úton, ami neki kijutott, mégsem vált számomra mindig kedvessé. A drogozásba, és eltúlzott szexualitásba való menekülését nem tudtam elfogadni, de ez is egy út nyilván a megélni nem kívánt valóság elől. A barátnő, Andi alakja viszont kifejezetten tetszett, a maga gyakorlatiasságával, éleslátásával. Számomra a legmegdöbbentőbb a férj alakja, aki kívülről tökéletes társ és apa, de amint becsukódik a közös otthon ajtaja, minden megváltozik. Az viszont mindenképp elmondható, hogy a szereplők hús-vér emberek, a maguk jó, szerethető, és a rossz , esendő vagy éppen bűnös oldalukkal. 

A regény rövid, de annál mélyebb, és sokatmondóbb. Nem könnyű olvasmány, hiszen a le kell merülünk nekünk olvasóknak is az élet rossz oldalára keveredők poklába, hogy együtt találjuk meg velük a kivezető utat. 

A regény szinte megszakítások nélküli folyam, ami nekem tetszett, és magam is szinte egy levegővétellel elolvastam a könyvet.