"Az angyal könnyen megfeledkezik arról, hogy kicsoda. Főleg, ha emberi mércével méretkezik meg."
Bartis Attila meghatározó alakja a kortárs magyar irodalomnak. A Jáván és Magyarországon egyaránt otthon lévő író, fotográfus első regénye A séta. Nagy rajongója vagyok Juhász Anna munkásságának, és mivel ő ajánlotta Bartisnak ezt a regényét ( akivel egyébként nagyon jó barátok), így bátran vettem kezembe ezt a nem mindennapi művet.
A regény egy gyermek felnőtté válásának útját mutatja be. Sétáját, ha úgy tetszik, hiszen a főszereplő élete is éppolyan kanyargós, kiszámíthatatlan, mint egy séta. Végigkövethetjük életét a nyomorban, az árvaházban, a forradalom alatt, míg végül vele együtt érkezünk meg egy fürdőhelyig. A regény vége egy (számomra) nagyon meglepő fordulattal ér véget, amit nem lőnék le semmiképp. Viszont még egyszer el kell olvasnom a regényt, mert nagyon kíváncsivá tett, hogy a szöveg milyen értelmet nyer ennek a felfedett titoknak az ismeretében.
Bartis Attila stílusa rendkívül szenvtelen. Úgy olvasunk el sorokat emberek haláláról, mintha teljesen természetes lenne. S az is. A regény világában mindenképp. Úgy vágnak gyomorszájon a történetek és a mondatok, hogy szinte észre sem vesszük.
A szerkezet is szaggatott, mintha kis mozaikokból állna össze az egész egy történetté.
Vannak általam csak nyári könyveknek nevezett művek, amiket előszeretettel olvasgatok a Balaton partján, és vannak olyanok, amikhez teljes figyelem kell. A séta ilyen. Többszörolvasós. Nem könnyű és egyszerre nem felfejthető minden ízében. Igazi szépirodalmi csemege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése