"Alexa....mindig csak kicsi házakat épített. Bálint megkérdezte tőle, miért nem épít nagyobbat, a lánya meg azt felelte, tudna, de nem akar, a kicsi házakban kicsi emberek laknak, akiknek nem is kell nagyobb ház, mert szeretik egymàst. A sok emelet, az a sok ember, a sok ember meg már nem szeretheti egymást annyira, mint a kevés."
Kalapos Évával a Budapest Off kötet kapcsán találkoztam, de regényét most olvastam először. Bevallom a borító ragadott magával, bár nem igazán értettem, mi köze a szarvasnak az apákhoz. Azóta persze kiderült, hogy a cím egy idézet a Bambi című műből, ahol a kis Bambi megkérdezi a vele lévőket, hogy kik voltak a távolban feltűnő, csodaszép szarvasok, mire elhangzik a címadó mondat: "Ezek voltak az apák". (Ez mellesleg nem derül ki pontosan a szövegből, ami szerintem nagy kár...)
Kalapos Éva regénye ugyanis az apák szemszögéből (és a gyerek szemszögéből) mutatja be egy válás történetét. Egész pontosan egy apa és az ő fiatal nővé serdült lánya szemszögéből. Ez már nagyon nyerő nálam! :) Ráadásul a két szereplő története meghatározó módon van kettéválasztva: míg az édesapa szavai E/3. személyben hangzanak el, addig a lány története inkább párbeszédekre épül.
A történet azzal kezdődik, hogy egy apuka azt a feladatot kapja a pszichológusától, hogy mondja fel magnószalagra a válásának a történetét, illetve, hogy hogyan élte meg a mindennapjait a felesége és a lánya nélkül. A regény másik felében pedig 10 évvel később találkozunk Alexával, az azóta felnőtté vált lánnyal, akinek az életébe nyerhetünk bepillantást. Természetesen legyen titok az, hogy ez a két szál hogyan találkozik egymással, vagy egyáltalán találkozik-e. Ezt a titokzatoskodást annál is könnyebben teszem, mert a szerző maga sem ad választ minden kérdésünkre, sokat bíz az olvasóra a jövővel vagy akár a múlttal kapcsolatban.
Amit nagyon kedveltem ebben a regényben az a nézőpont- és idősíkváltás, valamit az a tény, hogy most egy apuka került előtérbe (szerintem sokkal gyakoribb, hogy az anyuka szemszögéből ismerünk meg egy válástörténetet). Ezek izgalmasabbá, életszerűbbé tették számomra a könyvet. Mondanom sem kell, hogy negyvenes anyukaként, az apuka története áll hozzám közelebb. :)
A könyvben még szó esik sok 21. századi problémáról is, mint a nemi hovatartozás, az étkezési rendellenességek, a pánikroham vagy éppen a fiatalok útkeresése. Ízig-vérig fiatalos könyv egy fiatal írónő tollából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése