Móra Ferenc: Hannibál feltámasztása

 Az utolsó becsületes politikus uticai Cato volt, mert az a maga nyakát vágta el.

– Hova állítsuk ki az utazási igazolványt?
– Pesti tanár vagyok, oda megyünk. Nem tetszik tudni, megvan-e még az Egyetemes Philologiai Közlöny?
– Nem, azzal igazán nem szolgálhatok – nézett rám
úgy, ahogy udvarias ember szokott nézni a nem egészen
tökéletes emberre, aki nem tudja, mit beszél.

Szolíd és udvarias ember vagyok, aki még a gyógynövénykereskedő kandúrjának se mondom, hogy „sicc, te!” hanem azt, hogy „cicuskám, nem lennél szíves más irányban orientálódni?”

Igaz, hogy latin tanár létemre rajztanítást osztottak rám, de ebbe hamar belebékültem, mert láttam, hogy nem én vagyok egyetlen olyan fia a hazának, aki abból él, amihez nem ért.

Ha megkérdezném, hogy vajon kitől származnak a fenti sorok, vajon hányan tippelnének helyesen, hányan tudnák, hogy ezeket az elmés gondolatokat Móra Ferenc vetette papírra, az a Móra, akinek  a Kincskereső kisködmönjét olvassuk alsóban, és akinek A cinege cipőjét hallgatjuk már kicsiként elalvás előtt. 

Ma Móra Ferenc: Hannibál feltámasztása című művét szeretném ajánlani. Aki látta a Hannibál tanár úr című filmet, és emlékszik is rá (mert én csak nagy vonalakban, bevallom), nos, az némileg csalódni fog, ugyanis a regény és a film ég és föld. Mintha nem is ugyanarról szólna! Nekem ez megdöbbentő volt, mert teljes mértékig arra számítottam, hogy a film fog visszaköszönni. Ez a tény azonban ne riasszon vissza senkit az olvasástól, mert a regény remek! Sőt, azt kell, hogy mondjam irodalmi gyöngyszem!

A könyvet 1924-ben kezdte el írni Móra, de csak a 2. világháború után jelent meg folytatásokban. Ugyanakkor az, ami a Magyar Nemzetben napvilágot látott köszönő viszonyban sem volt az eredeti művel, hiszen, ha hinni lehet a Wikipediának, akkor mintegy 200 helyen cenzúrázták a szöveget. Ez persze néhol "érthető", hiszen 1949-ben nem jelenhettek meg ilyen mondatok: „Feleségemnek archimandrita vagy mi a mándruc volt a nagybátyja, akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy azzal verték agyon a bolsik, isten nyugtassa szegényt” De nemcsak kikerültek belőle mondatok, hanem be is kerültek nem Móra által irt sorok. Ha valakit érdekel a kiadás története, az többet olvashat róla az Argumentum Kiadó honlapján, azért ott, mert végül ők tették azt lehetővé 2004-ben, hogy a teljes, cenzúrázatlan szöveget kapja az olvasó. Ezúton is hála és köszönet nekik!

Jómagam az Európa kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában olvastam el, mely sorozatot szívből ajánlok mindenkinek. nemcsak azért, mert igazán kiváló műveket adnak közre, legyen az kortárs vagy klasszikus, hanem azért is, mert maga a könyv tényleg annyira kézbe való, annyira jól eltalált a méret, hogy minden kis női retikülbe beleillek, hordozható, bármikor elővehető, könnyen olvasható. (És nem mellesleg az ára sem rossz!)

A regényről ezt írja Supka Gézának Móra: "Azt hiszem, a legnevettetőbb és legszívfájdítóbb magyar szatírát vasaltad ki belőlem." Tökéletes jellemzés! Valóban egyszerre sírunk és egyszerre nevetünk a sorokon. Móra könyve ebben is fenomenális! 

A cselekmény egy klasszika-filológus körül bonyolódik, aki hadifogságból tér haza ifjú, orosz feleségével. Egy gimnáziumban lesz tanár, feleségével a mindennapi megélhetéssel küzdve albérletben élnek, nagy-nagy szerelemben. A történet akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a tanár úr megjelentet egy tanulmányt Hannibál halálláról, ami merőben elér attól, amit addig az ifjúságnak tanítottak a középiskolában, és amit addig közmegegyezéssel mindenki elfogadottnak vélt. Természetesen ezt senki nem nézi jó szemmel. De hogy mi lesz a vége, az most fedje homály. Mindenesetre annyit elárulhatok, hogy ne várjuk a filmbéli véget tőle. 

A könyv nemcsak rendkívül szórakoztató, mindamellett, hogy elgondolkodtató és mellbe vágó, hanem nagyon aktuális is. Hiszen manapság is hajlamosak vagyunk mindenfajta tudás nélkül megítélni dolgokat, csak azért, mert azt gondoljuk, hogy az a valós, mert ezt örököltük, ezt tanultuk. (Arról nem is beszélve, hogy hányszor fordul elő, hogy úgy kritizálunk műveket, hogy nem is olvastuk azt...) És nem tudom nem megemlíteni Salman Rushdie borzalmas megtámadását sem... 

A regényt szívből ajánlanám tanítványaimnak is, még akkor is, ha tudom, sokuk sutba vágná az első oldalak után, mert egyrészt régies, másrészt tele van latin kifejezéssel. (Megjegyzem az általam olvasott kiadás jegyzetekben,  a könyv végén szó- és kifejezésmagyarázatokkal is szolgál.) Nem árt, ha van az olvasónak némi tájékozottsága, urambocsá! klasszikus alapműveltsége, mert sokkal mélyebb rétegek bomlanak ki a könyv olvasása során, ha ezekkel rendelkezünk. Ennek ellenére mindenképpen javasolnám, hogy küzdjünk meg vele, mert megéri. 

            Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!

https://www.argumentum.net/spd/Hannibal/Hannibal-feltamasztasa

 AA https://www.argumentum.net/spd/Hannibal/Hannibal-feltamasztasa

Nyári olvasmányaim 3: Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

"Halkan százszor is elismételtem az “ anya “ szót, míg el nem vesztette minden jelentését, és puszta artikulációs gyakorlattá nem vált. Két élő anyám volt, mégis árván maradtam. Az egyik akkor engedett el, amikor még a nyelvemen volt a tej íze, a másik tizenhárom évesen adott vissza. Elszakadások, hamis vagy titkolt rokonságok, eltávolodások gyermeke voltam. Már azt sem tudtam, kitől származom. Tulajdonképpen ma sem tudom."

"Becsengettek. A folyosón a többiek messze elkerültek, mint egy idegent. A padra, ahová be akartam ülni, valaki láthatatlan címkét ragasztott, rajta a gúnynév, amely elterjedt a faluban, miután visszakerültem a családba: a visszaadott lány."

Ha jól emlékszem, ezt a könyvet nemcsak ajánlotta Csaba a Könyvelem csatornán, hanem egyenesen a kedvenceként tartotta számon. Nos, nem csodálom! Nekem is a nyár egyik meghatározó könyvévé vált, amit tényleg mindenkinek el kellene olvasnia. 

A nyár másik  "nagy élménye", hogy elkezdtem újra fogorvoshoz járni (hurrá!), és micsoda meglepetés: a könyv szerzője fogorvos! Számomra ez annyira meglepő információ volt, hogy mindenképpen meg szerettem volna osztani veletek is! Első könyve 49 éves korában jött ki (arra nincsenek adataim, hogy mikor írta), de már ez a két tény is rendkívül szimpatikussá tette őt számomra. 

A visszaadott lány, melyet 23 nyelvre fordítottak le, és mely elnyerte a Campiello-dijat, a 2021-es év egyik nagy szenzációja lett Magyarországon is, legalábbis könyves blogokat és vlogokat létrehozók között biztosan. És higgyétek el, tényleg nem véletlenül. Jómagam is csak szuperlatívuszokban tudok fogalmazni a regénnyel kapcsolatban. 

A regény főszereplője egy kislány, akit egyszer csak visszaadnak a nevelő szülei a valódi szüleinek. Egy kislány, aki alól teljesen kihúzzák a talajt, mert nemcsak a szüleit, az addigi biztonságos otthonát veszíti el, hanem a meglehetős kényelmet, az iskolatársakat, a barátokat, egyszóval mindent , ami fontos lehet egy ember életében. Szerencsére, mikor kiteszik a vér szerinti szüleinek házánál, az ajtóban a húga áll, Adriana, akivel véd- és dacszövetséget alkotva próbál túlélni, és beilleszkedni egy számára teljesen idegen világba. 

A történetet az ő szemszögéből követhetjük végig, mely sokkal személyesebbé , átélhetőbbé teszi az egész sztorit. Nem is marad szem szárazon, szerintem. Szívet melengető, ugyanakkor szívfacsaró is együtt lélegezni, együtt megismerni a világ két ennyire különböző pólusát, amit az egykori szülők gazdag, kulturált, városias környezete jelentett, valamint az új, falusias, elmaradott, sokszor visszataszító és primitív környezetet. 

Az írónő stílusa nagyon pőre, letisztult, mégis kiválóan érzékelteti a kitaszítottság, a kiszolgáltatottság, és olykor-olykor a megtalált boldogság pillanatát is. Mert nekem ez az életigenlés is benne van, amire talán éppen Adriana vezeti rá nővérét, és ne feledkezzünk meg az első szerelemről se.  Pietrantonio szinte már-már naturális részletességgel mutatja be a 70-es évek Olaszországát, nem titkol el semmit, nem biz sokat a képzelőerőnkre. Együtt sírunk, szomorkodunk ezzel a kislánnyal, akinek még neve sincs, sőt az osztálytársai a "Visszaadott lányként" hívják őt.  Némi vigaszt nyújthat, hogy a regény egy visszaemlékezés, igy tudjuk, hogy mégis sikerült kikecmeregni ebből a minden téren nyomorult, megalázó és kilátástalan helyzetből. 

A csupán 200 oldal körüli regény nagyon feszes tempót diktál, szikár mondatokkal, ugyanakkor garantáltan felkorbácsolja az olvasó érzelmeit.  Olyan mély kérdésekkel kell szembenéznünk, mint hogy mit jelent anyának lenni, ki az igazi szülő, milyen egy igazi család, milyen egy igazi család nélküli gyermek élete, és még megannyi más húsba vágó probléma. 

Ezt a regényt is nagy-nagy szeretettel ajánlom olvasásra! 

                         Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!📚

Nyári olvasmányaim 2. : Lisa Jewell: A fenti lakók

 

"– Minden könyv jò – válaszolta.
– Ez nem igaz – mondtam. – Olvastam már pocsék könyveket is. – Főleg az Anne otthonra talál járt az eszemben, ami előző félévben volt kötelező olvasmány, és szerintem ostobább és idegesítőbb könyvvel még nem találkoztam.– Nem voltak pocsék könyvek – mondta türelmesen Phin. – Olyan könyvek voltak, amik nem tetszettek neked. Ez nem ugyanaz. Csak azok a könyvek pocsékok, amiket annyira rosszul írtak meg, hogy senki sem akarja kiadni őket. Az a könyv, amit kiadtak, az valakinek „jó könyv” lesz."

Lisa Jewell: A fenti lakók című könyvét Csaba ajánlotta, a Könyvelem vlog tulajdonosa. Ő nagyon nagyra értékelte ezt a könyvet, igy én is örömmel vettem kezembe. És nem csalódtam! Ezúton is köszönöm, Csaba!

Ha van olyan zsáner, ami tipikusan csak nyáron kerül a kezembe, az a thriller. Valamiért év közben (talán a  munkámból kifolyólag is) klasszikusokat vagy kortárs szépirodalmat olvasok, thrillert inkább nézek, ha van rá időm. Szóval ez a könyv is várakozott az elolvasandó művek listáján egészen a csodálatos nyári vakáció idejéig. 

Lisa Jewell brit írónő, aki ontja magából a népszerűbbnél népszerűbb könyveket, melyek közül többet megjelentettek már Magyarországon is. Az általam ajánlott Fenti lakók a 21. Század könyvkiadó gondozásában jelent meg ekönyv formában is (éljen!!!). Mint már említettem az előző posztomban, nagyon szeretek nyáron ilyen formátumban könyvet olvasni, mert nem kell cipelni, ha nyaralni megyek, és a medence vagy a Balaton partján is könnyen előkapom és olvasom. 

 Az írónőről sok mindent nem sikerült kideríteni, de több videót is találtam a YouTube-on, ahol saját maga vall a könyveiről, munkásságáról (ezeket még nem néztem végig, bevallom, csak egyet-kettőt). Annyit érdemes róla tudni, hogy titkárnőként dolgozott sokáig, majd mikor munkanélkülivé vált, egy barátja biztatására 3 fejezetet megirt az ő könyvéből. Ez olyan jól sikerült, hogy elkezdett saját könyveket is írni, és ma már az írásból él Londonban, két gyermek édesanyjaként. 

A könyv 3 nézőpontból meséli el a történet, méghozzá a 3 főszereplőéből. Libby, a 25 éves átlag brit lány, aki konyhaberendezéseket árul, és akinek nincs más vágya, mint hogy teljesen átlagos élete legyen, férjjel, gyerekkel, és megélhetéssel. A születésnapján azonban értestést kap, hogy a valódi, vér szerinti szülei egy hatalmas házat hagytak rá London Chelsea negyedében (kb. mint nálunk a Rózsadomb). A másik elbeszélőnk, és számomra a legszimpatikusabb is, Lucy, aki egyedülálló anyukaként szó szerint tengődik Dél- Franciaországban, hiszen az utcán él. A harmadik narrátorunk pedig Henry, egy tizenéves srác, aki évtizedekkel korábbi időből szólal meg, és akinek a szüleié volt ez a gyönyörű épület, egészen addig, míg egy új család be nem költözött oda. Aztán persze ez a három szál fokozatosan egymásba ér, és megtudjuk, hogy mi történt Henryvel és családjával, hogy került utcára Lucy, és persze azt, hogy hogyan kerül a képbe Libby, és mi lesz a ház, valamint  a szereplők jövője. 

Érdekesség, hogy a történetet egy valódi nő inspirálta, aki Dél-Franciaországban egy elit tengerparti klubba surrant be két gyermekével, hogy a zuhanyzót használja. Ezt Lisa, az írónő, aki éppen ott nyaralt, látta, és annyira érdekesnek találta ezt a jelenetet, hogy elkezdett fantáziálni róla, és lám, egy teljes könyvnyi fantázia született belőle. Talán nem árulok el nagy titkot, de ez a jelenet bele is került  a könyvbe. 

A sötét múltat nagyon jól szimbolizálja az elhagyatott (vagy csak annak tűnő?) ház, melyben az izgalmas nyomozás elindul. A múlt utáni kutatás során elénk tárul sok-sok borzongató és nyugtalanító esemény, abúzus, lelki és fizikai terror, szabadság korlátozása, és megannyi más.  

Nagyon tetszett a könyv, de nem adnék rá 5 csillagot. Egyrészt számomra kevéssé volt thrilleres, nem izgultam nagyon az olvasás közben. Másrészről viszonylag könnyen kitaláltam a végét, és az események egy része is inkább hihetetlen volt számomra, mint a valóságban megtörténhető. 

 Ennek ellenére egy nagyon érdekes, nagyon jól megirt, és jól felépített, abszolút szórakoztató olvasmányról van szó, amit nem érdemes kihagyni, ha hozzájut az ember! 

Olvassatok mindennap, mert olvasni menő!📚