Kemény Gabriella: Más világok

A világ legszebb mondatai V. 

"Mióta ismerlek, 

jobban ragaszkodom a valósághoz,

nem menekülök már minden pillanatban." 

 Ebben a bejegyzésben egy verseskötetet szeretnék bemutatni, méghozzá Kemény Gabriella: Más világok című könyvét. 

Nem jellemző rám, hogy versesköteteket olvasok el a-tól z-ig, sokkal inkább az a jellemző, hogy válogatott verseket, antológiákat olvasok, vagy egy-egy verset az összegyűjtött, teljes életművet felölelő könyvekből. Pedig milyen nagy szerencse, ha az ember kézbe vehet egy megszerkesztett kötetet, mennyivel többet és mást kap! Hiszen nem véletlen, hogy egy-egy vers hol szerepel a kötetben, melyik a kezdővers, és melyikkel zárul a könyv. 

Nincs ez másként a bemutatott kötetnél sem, hiszen maga Kemény Gabriella árulta el egy interjújában, hogy a kötetet úgy építetté fel, mintha egy gyógyulás vagy megtisztulás története lenne, és érdemes az elejétől a végéig, sorban haladni. Nagyon tetszik, hogy fázisokra van tagolva a kötet, ezzel is megerősítve, hogy itt egy folyamatról van szó. 

A Szabados Ágnes alapította Libertine könyvkiadó gondozásában jelent meg ez a szépséges verseskönyv, aminek borítója rózsaszín-kék és lilás színekben pompázik, amik a kedvenc színeim. :) Nyilván ez a véletlenek összjátéka. 

Ha már Szabados Ági neve felmerült, aki felvállaltan irodalomnépszerűsítéssel foglalkozik, akkor talán itt az idő elmondani, hogy ezt mennyire fontosnak tartom a magam részéről is. Nem lekicsinyelve a klasszikus irodalom jelentőségét, az én misszióm, hogy a kortárs irodalmat ismertessem meg, elsősorban a tanítványaimmal. Teszem ezt azért, mert irodalomórákon alig-alig esik róluk szó, megkockáztatom, hogy a tananyag 80%-90%-a halott írok és költök műveit öleli fel. Ez borzasztó arány. Bár fontosnak tartom a klasszikus művek, az irodalmi kánon megismertetését is, azt még inkább, hogy elhitessük végre a fiatalokkal, hogy az irodalom él, létezik. A költők, írok köztünk vannak, és igenis foglalkoznak 21. századi problémákkal is. 

A könyvet dedikáltattam is, ami fantasztikus nagy öröm és boldogság volt! Ezért is örülnék, ha sok-sok szerzőt tudnék meghívni az iskolába, hogy ugyanazt az eufóriát érezzék a tanítványaim, amit én érzek, amikor egy-egy szerzővel személyesen találkozom. (Gabi egyébként a való életben gyönyörű, mosolygós, kedves, jó vele találkozni! És szuper menő a cipője!)

Kemény Gabrielláról semmit nem tudtam, ezt egyébként személyesen be is vallottam neki. Egy ismerősömtől hallottam róla, illetve a NIOK csatornáján (amit ezúton is ajánlok sok szeretettel) https://www.youtube.com/watch?v=RF6gKsHk1wg. 

Amit most már tudok róla az az, hogy instaköltőként indult, de ma már nem tartja magát annak. Ez a fogalom, bevallom, teljesen új volt nekem, mi tagadás, nem vagyok már tizenéves (múltkor hallottam egy jó kifejezést Szily Nórától magunkra, régebb óta fiatalokra: antik bakfis. :)) Ez egy hihetetlenül izgalmas dolog, de múlékony, hiszen viszonylag ritkán mentünk el Insta-posztokat, és még ritkábban nyitjuk meg őket újra. Úgyhogy szerencsére, Kemény Gabriella nemcsak az Instagramon olvasható, hanem könyvben is, sőt, mindjárt kettőben!2018-ban jelent meg első,  Zsebuniverzum című kötete. 

Gabi a verseivel azt a küldetést vállalta fel, hogy feloldja azokat a terheket, azokat a szorongásokat, amiket a Z generáció tagjai cipelnek. Valójában, nemcsak ők. Véleményem szerint sok-sok férfi és nő találkozott már a "világ leggonoszabb mondataival". A nők biztosan. Remélhetőleg a "világ legszebb mondataival" is. A meghatározás nem véletlen, hiszen több ilyen című költemény szerepel a kötetben. A költészet, az irodalom , a művészet pedig abszolút segít abban, hogy ezekkel az érzésekkel megküzdjünk, hogy tudjuk, nem vagyok egyedül. 

Azt már említettem, hogy Gabi fázisokba sorolta a verseket. Az első fázis Egy bizonytalan nő naplója. A szőrtelenítéstől, a párkapcsolati problémákon át az iskolai zaklatásig sokféle témával találkozhatunk. A talizmánok, a második fázis, ahol már megjelennek a világ legszebb mondatai is. Az Egy zsebuniverzum fázisa azért nagyon izgalmas, mert visszautal az első kötet verseire, és néha ugyanazon a  címen olvashatunk egy 2018-as és egy 2020-as verset. A következő verscsokor A Z generáció egyik kevésbé ismert vitrinje, ahol ismét saját generációja problémái, élettapasztalatai kerülnek előtérbe. A záró fázis a címadó, Más világok, amely már pozitívabb kicsengésű verseket is tartalmaz. 

Nekem mindig nagyon fontos, hogy milyenek az illusztrációk, ha vannak egy kötetben. Ennek a könyvnek Szinvai Dániel készítette az illusztrációit, amik zseniálisak, izgalmasak, elgondolkodtatók. Lehet, hogy puszta véletlen, de érdekes, hogy az első fázis alcím még sötétben jelenik meg, majd egyre világosabb lesz a fázisok eleje, az utolsó a Más világok pedig a kötet borítójának színvilágában jelenik meg. 

Abszolút újraolvasós könyv! És nemcsak a Z generációnak, hanem a többinek is, mert mindannyiunk számára van mondanivalója, ebben biztos vagyok. Rövid, de velős versek, ahogy mondani szokták. Én úgy fogalmaznék, hogy apró kis csodák, amiket nemcsak akkor érdemes elővenni, ha szomorúak vagyunk, hanem akkor is, ha éppen boldogok. A versek különlegessége, hogy  egy-egy pár soros alkotás szinte egy egész történetet mesél el. Hiszen kinek ne kötődne egy-egy gonosz mondathoz például egy visszatérő gondolata, története?!

Remélem, lesz majd újabb kötet is, de addig is olvassuk ezt vagy az előző Kemény Gabriella-kötetet!

Kiss Edina: Étertánc

"Gyertya vagyok. Ahogy fogy a test, úgy erősödik a lángolás. Éteri tűzzel égek, hűvös, nyugodt, átlátszó lobogással. Se színé, se illata. Lassan táncolva lángolok. Tánc, tánc, étertánc."

Kiss Edina első kötetének elolvasása után tudtam, hogy ha megjelenik újabb kötete, nekem azt feltétlenül el kell olvasnom, hiszen annyira közel állnak hozzám az ő lélektani elbeszélései (az író szavaival élve). Szerencsére nem kellett sokat várni, hogy Étertánc címmel újabb kötet kerüljön ki a keze alól. 

Ha van olyan könyv, amire azt mondom, hogy kívül-belül csodálatos, akkor ez az! Ritka az ennyire szép kiadású könyv, csodálatos illusztrációkkal, minőségi lapokkal. Igazi műalkotás. Kisteleki Dóra nevét mindekképpen szeretném kiemeli, hiszen neki köszönhetjük ezeket a valósban csodálatos illusztrációkat, amik sokat hozzáraknak az amúgy is zseniális novellákhoz.  Nagyon jó kézbe fogni a könyvet,  da ha már a kezünkben van, akkor érdemes el is olvasni, mert amilyen rövid, annyira sokatmondó, értékes. 

Kiss Edina Égszínkék című kötete is magával ragadó, de ez a kötet talán még azt is felülmúlja. A novellák olyan emberi érzéseket járnak körül, mint az anyaság, a szerelem, a boldogság vagy éppen a gyász. Olyan élethelyzetekről ír az írónő, ami mindannyiunk életének része, magunkra ismerhetünk, vagy éppen másokra, de mindenképpen közel érezhetjük magunkhoz ezeket a történeteket. 

Dr. Buda László könyvajánlójában igy fogalmaz: "ha nyitott szívvel olvassuk, ha megengedjük, hogy belénk hatoljon tartalma, akkor egyik-másik novella észrevétlenül tanítássá, terápiává, szellemi útmutatássá válik." 

Igy igaz. Nemcsak a novellák esztétikai értéke miatt érdemes Kiss Edinát olvasni (itt jegyezném meg, hogy kevés ilyen szépen fogalmazó írót ismerek, mint ő, egyszerűen öröm olvasni a mondatait), hanem azért is, mert taníthat, formálhat bennünket. És most távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, a novellák didaktikusak, tanitó célzatúak. Sokkal inkább gondolkodásra késztetnek, olyan lelki utazásra, melyet időről időre mindannyiunknak meg kell tennünk. A történetek segítségével feloldhatóbbakká válnak azok az elakadások, azok a negatív tapasztalatok, érzések, melyek életünk megkeserítői, bár kétségkívül velejárói. Talán jó is, hogy a történetek egy része nincs lezárva, nyitott kérdéseket hagynak maguk után, ami szinte rákényszeríti az olvasót, hogy saját maga folytassa, fejezze be a történetet. 

Zárásként pedig fogadjuk meg Szinetár Dóra színésznő tanácsát: legyen nálunk sok zsebkendő az olvasásnál!

Grecsó Krisztián: Magamról többet és Valami népi

 ..., milyen nagy tudás is szépeket mondani, hogy szép legyen tőlük a világ, makulátlan. Az is milyen szép szó. Milyen jó dolog lenne választékosan beszélni, makulátlanul.

Most már hivatalosan is be kell ismernem: Grecsó-rajongó vagyok. A nagy szerelem a Verával kezdődött, mint szerintem oly sokunknál. Kicsit sajnálom is azokat az írókat, akik hatalmas sikereket érnek el egy-egy művükkel, mert mindig arra gondolok, vajon hogy fogják ezt a magasra tett lécet ismét megugrani. 

Nincs ez másként Grecsó Krisztiánnal sem, de nagy örömömre, neki sikerült ugyanazt a színvonalat hozni mind a verseskötetével, mint a Valami népi című novelláskötettel. Mindkettő könyvtári könyv volt, amit olvastam, de tudom, hogy fel kell kerüljenek a könyvespolcomra, mert nem "egyszerolvasós" művek. 

Meg kell, hogy mondjam, soha nem olvasok verseskönyveket. Illetve ez abban a formában igaz, hogy vagy válogatott verseket olvasok, vagy teljes életműveket. Ezért is volt érdekes a Magamról többet című kötet, mert egész más élmény nem mások által sorrendbe rakott, vagy éppen valamilyen szempont alapján kiválogatott verseket olvasni, hanem a költő által megkomponált művet kezembe fogni.

A Magamról többet egy nagyon szubjektív kötet, lélektől-lélekig ható. Az első részben szerelmes, vagy talán már sokkal inkább hitvesi versek vannak felsorakoztatva. Majd jön a halálos betegséggel foglakozó rész, amely számomra talán a leginkább húsbavágó volt. Akivel szembejön egy komoly betegség, és megjárja a lélek és a test minden pokoli fájdalmát, gyötrelmét, az könnyen tud azonosulni ezekkel a versekkel, melyek tényleg semmit nem lepleznek el. A Babitsot idéző Balázsolás-ciklus azonban nemcsak a halálfélelem, a rettegés, de az életigenlés, a reménység versei is egyben. Lélekemelő olvasmány. 

A kötet utolsó része a végre megérkezett gyermekhez, gyermekről szóló versek. Grecsó soha nem csinált abból titkot, hogy feleségével örökbefogadták kislányukat. Talán éppen ez a tény teszi még érzékenyebbé ezeket a sorokat, és olyan erős apa-lánya kapcsolat kialakulásának lehetünk tanúi, ami biztosan az égben köttetett. 

Sosem voltam annyira fáradt,

Ahogy a gyerekágyat szereltük,

De ébren tartott az erre emlékezni fogok

Törhetetlen odaadása.

Az apaság mindenestül vagyok,

Nem csak a viszonyom egy

Két kiló hetven dekával

Született kislányhoz.

De nemcsak az apaságversek miatt zseniális ez a verseskönyv, hanem azért is, mert beváltja a címben igért kitárulkozást. Tényleg megtudhatunk a szerzőről többet, mert nem titkol el semmit, minden érzés itt van ha jó, ha nem. Ez a nyíltság, őszinteség egyszerre megható és tiszteletreméltó, amellett, hogy olvasni is jó.  Nekem különös élvezetet okozott, hogy nemcsak a fent említett Babitsot idézi meg a versekkel, hanem a magyar és nemzetközi irodalom más nagy alakjait is. Olyan jó volt egy kicsit játszani, hogy vajon ráismerek-e ezekre  a helyekre, utalásokra. 

Grecsó másik kötete, a Valami népi szintén nagyon kitárulkozó, őszinte novellákat tartalmaz. Mivel én nagyon szeretem ezt a műfajt, igy alig vártam, hogy befaljam ezt a könyvet is. Nos, falásról szó sem volt, mert a könyv, bár letehetetlen, és hatalmas élményt ad az olvasónak, ugyanakkor olyan súlyt is helyez rá a mélységével, a tragédiáival, ami keményen megdolgoztatja a lelkét. Zsigerileg hat. 

A kötet mintha a Magamról többet folytatása lenne, hiszen az egyik szereplő kísértetiesen hajaz magára a szerzőre, annak betegségére, halálfélelmére, küzdelmeire. És ott van újra az apaságélmény, mely mindenen felülkerekedik, és mindenen átsugározva nyújtja a reményt a reménytelenségben. 

A kedvenc részem az Istennek nehéz címet viseli, ahol a novellák lazán, de mégiscsak összefonódnak egymással a szereplők, a történetek révén. Az ilyenfajta "játékot", ha szabad igy nevezni, nagyon szeretem, másik nagy kedvencemnél Tóth Krisztiánnal is sokszor előfordul. Számomra ez olyan, mintha nyomozó lennék, és a kis részletekből, a többfajta nézőpontból bemutatott történetrészletekből építeném újjá magamban az olvasottakat. 

Aztán kiderült, hogy nincs idő, vagy ha van, nem végtelen, hogy a világ egyáltalán nem az enyém, sőt, a titokban reméltnél is kevesebb tulajdonom van benne.

– Hagyni kéne itt valamit – néztem körbe. – Valami jelet. Hogy mi éltünk itt valaha. Hogy örültünk itt, vagy el voltunk keseredve!

Mindenkinek szívből ajánlom Grecsó Krisztián műveit, de ezt a kettőt különösképpen!