"...bármi adódik is, élni érdemes, az élet mindig, de mindig jobb a halálnál."
Évek (évtizedek óta ott volt nálunk ez a kötet a polcon anyuéknál. (Mint később kiderült, anyu egyik kedvence.) Majd, amikor a férjem nagymamájától rengeteg könyvet örököltünk, akkor megérkezett a mi lakásunkba is. Ezidáig azonban nem éreztem különösebb késztetést, hogy elolvassam, sőt még a filmet sem láttam, ami mondjuk azért sem meglepő, mert filmes téren hatalmas lemaradásaim vannak. Hiába, olvasni jobban szeretek. :)
Nemrégiben viszont feliratkoztam Zoltán Tamás csatornájára, aki áradozott erről a regényről. Én meg hadd áradozzak róla! Nagyon megkapó stílusa van, érdekesek a videói, melyben nemcsak új megjelenésű, hanem kifejezetten klasszikus könyveket is bemutat, sőt tőle tanultam meg, hogyan kell a könyvszekérről vagy az antikváriumból mentett könyveket tisztává és széppé tenni, hogy ne csak a belbecs, de a külcsín is megfelelő legyen ahhoz, hogy könyvespolcunk éke legyen.
Szóval, ő dicsérte nagyon ezt a regényt, igy végre levettem a polcról és elolvastam. Valóban olyan mű, amit nehéz letenni, olvastatja magát. (Bár nekem a közepén kicsit lelassult a történet, de ez sem volt zavaró, sőt, inkább izgalmasabbá tette a várakozást a végére).
A történet a 2. világháború éveiben játszódik Olaszországban. Főszereplője és a regény elbeszélője Cesira, aki egy rendkívül vonzó és erős asszony, aki a háború sújtotta Rómából menekül el vidékre, szülőfalujába lányával, Rosettaval. A regény során végig követhetjük az ő és a körülöttük élők küzdelmes mindennapjait, azt a harcot, melyet a kisemberek vívnak a maguk kis életterükben a mindennapi megélhetésért, az életben maradásért. Az anya-lánya páros egymásba kapaszkodása, szimbiózisa, mely a túlélés lehetősége különösképpen fontos motívum a regényben.
Egyben egy fejlődésregényt is kezében tart az olvasó, hiszen a kamasz Rosetta, aki ártatlan kislányként érkezik meg ebbe a világtól viszonylag elzárt környezetbe, már felnőttként tér vissza Rómába, tele tapasztalatokkal, fájdalmasokkal, megbocsáthatatlanokkal de talán olyanokkal is, melyek némi örömet hoztak az életébe.
Nagyon szeretem az olyan műveket olvasni, amelyekbe bele tudok helyezkedni, amelyek hidat tudnak építeni köztem és a történet között. Ez természetesen többféle módon is megvalósulhat, ahogy ennek a regénynek az olvasása is többféle módon megérintett, magához láncolt. Érdekességképpen elmondom, hogy személyes emlékem is van arról, hogy milyen egy icipici házba bezárva lenni úgy, hogy kint zuhog az eső, és nem lehet kimenni, az ember sárban tapicskol, ha mégis megteszi, hogy milyen nyomasztó érzés ilyenkor bezárva lenni. Pontosan olyan, amilyennek Moravia is leírta.
A mű számomra legnagyobb értéke, hogy a háború borzalmait a mindennapokon keresztül, a hétköznapi emberek életén keresztül mutatja meg. A számitó kereskedőket, a pénzéhes parasztokat, akik ugyanakkor jó emberismerők, és hatalmas küzdők is egyben. Bűnösök és ártatlanok. És áldozatok. Mert a háborúnak csak áldozatai vannak.
Moravia, aki Olaszországban rendkívül népszerű író (volt), 1990-ben hunyt el. Gyermekkorában több évig kényszerült szanatóriumba, ahol falta a könyveket. Már fiatalon, 13 évesen versei jelentek meg, 1929-ben pedig a Közönyösök című regénye meghozta számára a sikert. Igazi világutazó volt, hiszen élt Párizsban, Görögországban, sőt Kínában is. Felesége, Elsa Morante is író volt. 1952-ben a Vatikán indexre tette a műveit, hiszen azokban erőteljes a szexualitás, de ezzel csak a népszerűsége lett nagyobb. Regényei közül az Egy asszony meg a lánya, és A római lány címűt is megfilmesítették
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése