Pontosan, szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt fejeztem be először Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő című könyvét. Most, hogy megjelent a POKET Zsebkönyvek sorozatában, újra beszereztem egy példányt, és természetesen újra el is olvastam.
És nem győzöm hangsúlyozni, mennyire jó találmány ez a POKET könyv! Tényleg pici és könnyű, egy kisebb nyári vagy női táskában is kényelmesen elfér. Aki szeret olvasni, és utazik, orvoshoz megy, vagy egyszerűen olyan helyre kerül, ahol hosszabb időt kell eltöltenie, annak szerintem sokkal jobb érzés elővenni egy ilyen kis könyvet, mint a telefonját nyomogatni. Én legalábbis biztosan inkább ezt választom.
De visszatérve a regényhez, azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy 1967-ben íródott, és 1966-ban játszódik, elképesztően időtálló mű. Hiszen olyan témával foglalkozik, amellyel valamilyen formában mindannyian megküzdünk: a generációk közötti különbségekkel.A regény Ábrahám és Izsák bibliai történetét dolgozza fel modern köntösben. Nagyon szép keretet ad a történetnek, hogy a bibliai idézet a regény elején és végén is megjelenik (fontos módosítással), mintegy keretbe foglalva mindazt, amit közben olvasunk.
Az Izsákok természetesen a fiatal generációt, az Ábrahámok pedig az idősebbeket képviselik. Monológokon keresztül több család történetét ismerhetjük meg. Az idős emberek végigélték a világháborút, az 1956-os eseményeket, a Horthy-korszakot, és közben súlyos veszteségeket, tragédiákat kellett átélniük. Ezek az élmények pedig természetesen meghatározták a gondolkodásukat, az értékrendjüket és azt is, ahogyan a gyerekeikhez viszonyulnak.Az Izsákok viszont már a hatvanas évek fiataljai. Ők szeretnének kiszabadulni ezek alól a terhek alól. Egyfajta saját szigetet szeretnének létrehozni maguknak, ahol önmaguk lehetnek, ahol nem kell megfelelniük senkinek és semminek, és ahol a saját értékrendjük és gondolatviláguk szerint rendezhetik be az életüket.
És talán éppen ettől olyan érdekes és ma is aktuális ez a regény. Mert miközben természetesen rengeteget változott a világ 1966 óta, a szülők és gyerekek, az idősebb és a fiatalabb generáció közötti konfliktusok nagyon is ismerősek maradtak.
A Mózes egy, huszonkettő egyébként nagyon rövid, de annál velősebb olvasmány.
Szabó Magda szerintem zseni volt. Elképesztő módon tudott írni, és újra meg újra azt érzem, hogy szinte bármiről képes volt úgy beszélni, hogy az valamilyen módon rólunk is szóljon.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Igazából mindenkinek.
Nem egy vidám könyv, nem könnyed nyári olvasmány – bár érdekes módon én mindkétszer nyáron vettem elő. De éppen azért érdemes elolvasni, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyekkel előbb-utóbb mindannyian találkozunk.
És ki tudja? Lehet, hogy a könyvklubunk egyik következő olvasmánya éppen a Mózes egy, huszonkettő lesz. Szerintem nagyon sok mindenről lehetne róla beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése