Vannak szerzők, akiknek a neve önmagában elég ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk egy új könyvre. Akiknél már a borító látványa vagy egy friss megjelenés híre is azt jelenti: ezt a könyvet előbb vagy utóbb biztosan el fogom olvasni.Nekem ilyen szerző Fredrik Backman. Ő egy olyan író, akinek egészen különleges hangja van. Egyetlen története sem egyszerűen csak egy történet: mindig ott van bennük valami mélyebb, valami nagyon emberi. Valami, ami egyszerre nevettet meg és szorítja össze a szívünket.
Éppen ezért vártam nagyon a Barátaim című regényét, amely az Animus Kiadó gondozásában, a Könyvhét környékén jelent meg magyarul.És azt kell mondanom: megint nem csalódtam.Sőt.
Ugyanakkor ez az a könyv, amelyet a legnehezebb egyetlen szóval vagy néhány egyszerű jelzővel leírni.
Nemrég azon gondolkodtam, hogy a tanítványaim számára milyen formában tudnék kedvet csinálni az olvasáshoz. Szeretném őket minél inkább arra ösztönözni, hogy felfedezzék a könyvek világát, ezért arra jutottam, hogy kipróbálom a Canva alkalmazást, és készítek majd rövid, vizuális könyvajánlókat.
Olyanokat, ahol egy kép mellett néhány kulcsszó jelenik meg.
Csakhogy ennél a könyvnél rögtön bajban lennék.
Milyen szavakat írhatnék egy ilyen ajánlóba?Megrázó. Megható. Vicces. Szomorú. Gyönyörű. Fájdalmas. Talán mindegyik igaz lenne, de egyik sem lenne elég.
A Barátaim egyszerre tragikus és humoros, egyszerre lélekmelegítő és kegyetlenül őszinte. Megmutatja az emberi élet törékenységét, a gyerekkor sebeit, a szegénységet, a bántalmazást, a mérgező családok hatását és azt, milyen mély nyomokat hagyhatnak bennünk azok a dolgok, amelyeket talán soha nem tudunk igazán elfelejteni.
De közben ott van benne minden, ami miatt érdemes élni.A barátság.A szeretet. A szerelem. A művészet. A tenger. Egy nyári szünet varázsa.
És talán éppen ettől olyan különleges: miközben fájdalmas dolgokról mesél, mégis azt üzeni, hogy a világ minden nehézsége ellenére tele van szépséggel.
Ha egyetlen szót kellene választanom rá, talán azt mondanám: letehetetlen.
Nem lehet abbahagyni az olvasását. Mert Backman könyvei pontosan olyanok, mint egy fekete lyuk. Beszippantanak. Elkezded olvasni, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem kívülről figyeled a történetet, hanem benne élsz. Pontosan tudod, hogy valamikor véget kell érnie, mégis minden egyes oldalon azt reméled, hogy még egy kicsit maradhatsz ebben a világban.
Backman egyik különleges írói eszköze, hogy gyakran előre elárulja a történet bizonyos fordulatait. Sokszor már tudjuk, hogy valami szomorú fog történni. Tudjuk, hogy valaki elveszít valamit, hogy valami megváltozik, hogy egy pillanatnak súlya lesz.
És mégis működik.
Talán azért, mert nála nem az a legfontosabb kérdés, hogy mi fog történni, hanem az, hogyan jutunk el odáig. Hogyan formálják az embereket a döntéseik, a kapcsolataik és az életük során elszenvedett veszteségek.
A Barátaim története két szálon fut. Az egyik a jelenben játszódik, ahol Ted és Louisa találkoznak egy különleges festménynek köszönhetően. Két idegen emberről van szó, akik között lassan egy különleges kapcsolat alakul ki.
A másik szál Ted múltjába vezet vissza. Egy hosszú vonatút során mesél Louisának arról a nyárról, amikor még tizennégy-tizenöt éves volt, és amikor a barátaival együtt átéltek valamit, ami örökre meghatározta őket.
A két történet pedig lassan, finoman kapcsolódik össze.
És természetesen ott van a festmény is, amely az egész regény középpontjában áll. Egy művész megfesti rajta saját barátait egy mólónál, még gyermekkoruk idején. Később híres festő válik belőle, a kép pedig hatalmas értéket képvisel. De ez nem csupán egy értékes műalkotás.
Ez egy emlék. Egy pillanat. Egy egész élet lenyomata.
Talán a történet leírása alapján nem tűnik olyan könyvnek, amely azonnal magával ragadja az embert. De éppen ezért nehéz róla beszélni. Mert ennél a regénynél minden információ elvenne valamit az élményből.
A Barátaim nem egyszerűen egy könyv a barátságról. Hanem egy könyv arról, hogyan próbálunk túlélni, hogyan kapaszkodunk egymásba, és hogyan találhatunk szépséget még azokban a pillanatokban is, amikor azt hisszük, már nincs mit keresnünk.
Ha szeretitek Backman világát, ha szeretitek az igazán emberi történeteket, ha olyan könyvekre vágytok, amelyek egyszerre nevettetnek meg és könnyeket csalnak a szemetekbe, akkor ezt a regényt szívből ajánlom.
Kamaszoknak, felnőtteknek, és talán még azoknak is, akik már azt gondolják, túl sok könyvet olvastak ahhoz, hogy egy történet meglepje őket.
Mert vannak könyvek, amelyek után egyszerűen csak becsukjuk a kötetet, és egy ideig csendben maradunk.
A Barátaim ilyen könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése